Hitlert és a náci pártot lényegében külföldi bankárok emelték Németország élére?

Nem.

A német kisemberek.

A nagy világgazdasági válság következtében a német népesség nagy tömegei elszegényedtek, Hitler a szocializmus ígéretével hitette el velük, hogy javulást hoz életszínvonalukban. A Nemzeti Szocializmus eszmelilágát vetítte fel eléjük, amire kétségbeesetten rácuppantak. A "náci" a nemzeti szocialista rövidített kifejezése.

Az első világháború után mindenki, (főleg a britek és a franciák) az USA-nak tartozott. A gazdaság mindenhol romokban volt Európában és az Antant országok ráhárították a saját tartozásaik fizetését Németországra, mondván, hogy a kölcsönöket a háború miatt vették fel, amit a németek robbantottak ki.

Csakhogy a németek nagy keservesen már fizették a háborús jóvátételt, amely a halódó gazdaságukat egyre fonnyasztotta, az újabb fizetési kötelezettség teljes összeomláshoz vezetett, hatalmas inflációval a keletkező áruhiányok jóvoltából.

1924-ben született az első megoldási terv a jóvátétel és annak problémáinak megoldására. Meg kellett teremteni Németország fizetőképességét. Ennek két feltétele volt: a szilárd valuta és stabil gazdaság. Ezek külföldi kölcsön nélkül nem voltak elérhetőek. A kidolgozójáról, Dawes amerikai bankárról, elnevezett terv a jóvátétel csökkentését, a német állami bank átszervezését és 200 millió dollár nemzetközi kölcsön folyósítását hirdette meg. Ezt követték a magánhitelek, melyeket a német gazdaság korszerűsítésére fordíthattak. Ennek fejében Németország már nem bújhatott ki a jóvátétel fizetése alól. Ennek szavatolására az állami bevételeket jelzálog gyanánt lefoglalták. Ez sértette a nemzeti szuverenitást, s így a jobboldali politika ellenkezését váltotta ki, de a talpra állás másként nem volt elképzelhető.

Dawes ugyan ezért Nobel-díjat kapott, de Németország problémái tovább nőttek, bár úgy tűnt, hogy kapott némi haladékot.

A helyzet valójában úgy állt, hogy az amerikai hitelből fizetni tudtak a németek a franciák és a britek felé és így azok is fizethettek az USA-nak, de Németország terhei tovább nőttek, mivel az adósságuk nem csökkent, hanem tovább nőtt, bár eleinte csak a kamatokat fizették az USA felé a további kölcsönökért, de egyszer annak folyamatosan növekvő tőkéjét is meg kellett volna kezdeni visszatéríteni.

Ettől függetlenül a rendszer működni kezdett és még a németek is egy lassú konszolidációval kezdtek talpra állni, de csak bizonyos szektoraiban a gazdaságnak, a jóléti társadalom intézményei egyre jobban elsorvadtak, leépültek, amit a franciák nem is bántak, mert kifejezetten rettegtek attól, hogy Németország esetleg hamar talpra állhat.

Ez kétség kívül a nácik és Hitler malmára hajtották a vizet, akinek meghirdetett gazdasági programja egyre több választónak lett szimpatikus, ezért nyerte el legálisan a kancellári széket, majd egyszerűen beszüntette a jóvátétel fizetését, ami által a német gazdaság prosperitása egyre gyorsuló ütemben meglódult, bár ezt egy kifejezetten okos gazdasági programnak is köszönhette, amit a zseni Hjalmar Schacht dolgozott ki.

A második világháborús vereség után a németek egy lassított ütemben tovább fizették az első utáni jóvátételt, amit végül közel száz év múlva sikerült letudniuk 2010-ben.

[link]

# 4

Nem egészen pontos, amit írtál.

Ugyanis 1924 és 1929 között Németországban konkrétan egy nagyarányú gazdasági fellendülés bontakozott ki, ezek voltak a híres "arany húszas évek" (Goldene Zwanziger).

Mindezt az 1929-es nagy gazdasági világválság törte derékba.

Kedves kérdező!

Hitlert egyáltalán nem külföldi bankárok juttatták hatalomra.

Hanem a hagyományos német elitek, mint a német ipari és pénzügyi nagytőke, Hindenburg birodalmi elnök, a hadsereg (Reichswehr) és a junkerek (földbirtokosok).

Ezek a német elitek Hitlerben látták a kisebbik rosszat, mint lehetséges megoldást az 1929-es nagy gazdasági világválság következtében előállt németországi gazdasági, politikai és társadalmi válság megoldására.

Hitler is zsidó volt, mint Zelenszkij is az.

Soros is az, és egy nyilas csicskásaként fosztogatta a zsidókat.