Azt a területet amit róma meghódított ott álltalában jólét és gazdasági fellendülés kezdődött?

A peremvidékeken meghagyták többnyire a helyi közigazgatást, amire támaszkodtak, ám a birodalmi adókat viszont plusz beszedték.

Költekezni olyan értelemben nem szerettek, hogy törekedtek arra, hogy rentábilis legyen a provincia és tartsa el az ott megtelepülő római adminisztrációt és a helyi katonaságot is.

Ez volt az alap.

Viszont a terület bekerült a birodalom vérkeringésébe, ami konjunktúrát jelenthetett.

Seneca például Gigászi kölcsönöket juttatott Britanniának, mivel Néro korábbi nevelőjeként fontos gazdasági szerepet kapott, amikor az császárként a Birodalom trónjára lépett.

Ez természetesen nagyon megdobta a provincia gazdaságát és segített annak pacifikálásában is, de Senecának is roppant jövedelmező lett a későbbiekben.

A rabszolgákat többnyire nem a birodalom területéről szedték, sőt, munkaerőként oda vitték, így ez is hozzájárult a gazdagodáshoz és természetesen az állami intézmények is fokozatosan kiépültek, így drágább és bonyolultabb lett az élet, de élénkült a kereskedelem, nőtt a termelékenység, biztonságosabb lett az élet több szempontból, mivel élvezhették a irodalom védelmét, támogatását is.

A légiók óvták a polgárokat a korábban rendszeres háborúktól, rablóhadjáratoktól, kevesebb volt az éhínség, mert a jól prosperáló területekről tudtak gabonát, húst szállítani oda, ahol kedvezőtlen volt az év mezőgazdasága, szóval összességében sokkal inkább jobb volt az élet, nem is csoda, hogy szabályos népvándorlások indultak a birodalom területére.

Nagyjából hasonló lehetett ókori viszonylatban, mint manapság a migráció a fejlett nyugat-Európába, jellegét tekintve.

Akor csak azt nem ertem miert élték meg izraeltől britaniáig elnyomasként és miért harcoltak az elszakadásért évszázadokon át? Nem beszélve a konkrét népirtásokrol ahhol ellenálltak a hóditásnak.

20.szazadi visszonylatban a harmadik birodalomhoz lehetne hasonlitani leginkább.

#5

Izrael vallásfanatikus nép volt és az elszakadást a birodalomtól mindig a kormányzó, az uralkodó elit kezdeményezte, a saját szuverén uralmuk megteremtése érdekében. A népnek ez valójában nem volt érdeke, de ettől függetlenül különféle fogásokkal fel lehetett sokakat lázítani időnként.

Nem csak erről van szó.

Természetesen egy birodalom erőforrásai tudtak olyan intézményeket működtetni, amit egy későbbi kis királyság már nem, de az egész államszervezet többszörösen megelőzte korát, például a prefektúrák nagy mértékben visszaszorították a bűnözést, a néptribunok sérthetetlensége olyan mértékben biztosította a nép-képviseletet, hogy az két évezred múltával is különleges és a római jog ma is igazságszolgáltatásunk alapjának tekinthető.

A császári Róma sem volt az a mindenható egyeduralom, aminek manapság képzeljük, a minisztériumok kezdeményei természetesen léteztek, így többnyire hozzáértők döntöttek a gazdasági, politikai kérdésekben, az uralkodó többnyire csak áldását adta a legtöbb intézkedésre, illetve a többségével nem is foglalkozott, csak a legjelentőségesebbekkel.

A más vallások iránti meglehetősen nagy tolerancia is kivételes, csak azt követelték meg, ami a saját hitrendszerüknek feltétlenül fontos volt, különben hagytak minden istenhitet érvényesülni, még a keresztényüldözések is csak ritkán és rövid ideig tartottak, többnyire az sem volt tiltva semmilyen mértékben és a nagymértékű elterjedése is a Római birodalomnak köszönhető, ahol végül még államvallásnak is megtették.

Lehetne sorolni a jót, meg az árnyoldalait is a római birodalomnak, de a kérdés szempontjából egyértelmű a pozitív ítélet, a birodalom lakói jobban éltek.

Nem. Többnyire Róma és Itália profitált belőle és egyébként meg szegénység volt a jellemző. A Római Birodalom nem volt egységesen fejlett és nem volt egységes és homogén jólét sem. Olaszországban a ma számított GDP magasabb volt mint a Birodalom többi részén. Valamint magasabb volt Itáliában a városiasodás (urbanizáció) és az infrastruktúra fejlesztése is (közművesítés), ami a gazdaságra is visszahatott. A kereskedelem is Itália felé irányult és az elit jövedelme is Itáliában és Rómában összpontosult. A Földközi-tenger partvidékén volt még egy jobb életszínvonal és kb ennyi. A jövedelmi szintek felmérések szerint Itáliában a Birodalom többi részéhez képest 40-60-100%-al magasabbak voltak. A nagy többség a a megélhetés közelében élt.

Diagram: "A teljes GDP i.sz. 1 körül a Római Birodalom különböző régióiban"

[link]

A római adót sokszor csak úgy közlik, hogy 5% volt, de számos adófajta létezett a Római Birodalomban. A népszámlálásokkal az adókötelezettségeket is feljegyezték. Itt van egy adó lista:

- Tributum Capitis - Köz adó (általános adó) ami a provinciák lakóinak személyes alávetettségéből következett. Az egyik fő közvetlen adó a római tartományok népeire, a római alattvalókra, a többségre volt érvényben (kivétel néhány a százalék római polgár).

- Tributum Soli - Föld adó, minőség és méret szerint minden tartományban és kis kivétellel mindenkire vonatkozott, a polgárokra is (a föld nagysága és minősége alapján szabták ki). Pénzben vagy terményben fizették.)

- Capitatio Animalium - Szarvasmarha tartók adója állatállomány szerint.

- Scriptura - Legeltetési adó a római állam földtulajdonán.

- Tributum ex Censu - Az állampolgárok népszámlálási pénzügyi minősítésével arányos összeg (kb vagyonadó).

- Collatio Llustralis - Kereskedők adója (nagyjából jövedelem adó). Minden kereskedőre, pénz hitelezőre, kézművesre és másokra is vonatkozott, akik díjat kaptak munkájukért, beleértve még a prostituáltakat is. Eleinte kivételek az orvosok, tanárok és azok a gazdák akik saját terményeiket és élelmiszereiket értékesítették, de ez később megszűnt. Végül minden kereskedő adója volt.

- Portorium - Árukra kivetett 2,5%-os vám a városból vízi és szárazföldi úton ki és belépő árukra. (60-ban megszűnt.)

- Centesima Rerum Venalium (Vectigal Rerum Venalium) - 1%-os forgalmi adó minden eladásra bocsájtott árura. Később 0,5%.

- Quinta et Vicesima Venalium Mancipiorum (Quinquagesima) - Rabszolga eladás utáni 4%-os forgalmi adó.

- Capitatio Plebeia - Plebejusok adója.

- Tributum Temerarium - Sürgősségi adó szükség esetén.

- Vectigal Urinae - Nyilvános vizeldék adója. (lásd a mondást: "Pecunia non olet." - "A pénz nem büdös." ~"A pénznek nincsen szaga.")

- Vicesima Hereditatium - Öröklési adó az örökség 5%-a végrendelettel öröklésre (ez rokonokra nem volt érvényes).

- Vicesima Libertatis (Vicesima Manumissionum, Vicesima Manumissionis) - A rabszolgákat felszabadító tulajdonosok 5%-os adója rabszolgánként.

- Aes Equestre - A katonaság fenntartására beszedett adó.

- Aes Hordearium - Egyedülálló nők fizették, lányok, özvegyek, hajadonok, árvák.) A katonaság fenntartására beszedett adó.

- Aes Uxorium - Hajadon férfiak és nők adója (akik még nem kötöttek házasságot).

- Fiscus Judaicus - Zsidókra nemzetiségűekre kivetett adó.

- Quadragesima Galliarum - A gall tartományokból kimenő és bejövő minden árura 2,5%-os vámadó (Franciaország és környéke).

- Annona Civica - Afrika és Egyiptom területére kirótt adó, ami Róma és Konstantinápoly ellátására volt hivatalos.

- Athénban a kimenő és bejövő árukra 2%-os vám.

- A városok esetenként más adókat is kivetettek.

A Római Birodalom későbbi idején az adók fokozatosan növekedtek, ahogy a Birodalomnak fedeznie kellett a hadsereg finanszírozását. Az adózással kapcsolatos teher nagy része az alsóbb osztályokra és különösen a gazdákra hárult, akiknek a bruttó jövedelmének több mint egyharmadát tette ki. Diocletianus (242-311.) idején a kormányzat bevételének 90%-a a mezőgazdasági adóból származott. Közben hivatalnokok hatalmi pozíciójukat kihasználva kikerülték az adókat, és az adóterheket a szegényebb polgárokra vonták át. Konstantin császár a gazdákat arra kényszerítette, hogy a császár gazdaságpolitikája miatt alacsony áron adják el áruikat. Megakadályozza őket abban, hogy a magas adóteher fedezéséhez szükséges forrásokat összegyűjtsék. Az adók néha változtak, csökkentek vagy nőttek (idővel inkább nőttek), vagy egyik-másik megszűnt és lett helyette másik. Szóval önmagában is hosszú lenne, de a fenti lista azért ad egy rápillantást a római adókra.