Mi a véleményetek a szkítizmus politikai hatásairól? Nevetséges volt?

[link]

Politikai hatásai a középkorban és kora újkorban

A jobbágy státusz és a szolga sors igazolása

A mítoszt későbbi írók is felhasználták, leginkább Werbőczy István főbíró és jogtudós, aki a magyar nemesség dicsőítésére használta a magyar szokásjog nagy hatású gyűjteményében, a Tripartitumban (1514-ben készült el, először 1517-ben jelent meg). Werbőczy szerint a magyarok, mint Hunor és Magor leszármazottai, „szkíta” eredetűek voltak, és „szkíta” jog alá tartoztak. „A magyarok erkölcsi értékeiket és szokásaikat a 'szkítáktól' örökölték, akik egykor még Dareioszt és Nagy Sándort is legyőzték. Igazi hivatásuk a harc volt, ez volt az egyetlen olyan tevékenység, amely elég nemes volt számukra.” Elvileg a szkíta nemesek szabadok és "egyenjogúak" voltak; a parasztok azoknak a leszármazottai, akiket a csatában tanúsított gyávaság miatt ítéltek el, és akiknek büntetése kivégzésből társadalmi rangjuk elvesztésére változott, és így ők és utódaik szolgaságra kárhoztattak.[2] Werbőczy tehát a vélt szkíta rokonságot és különösen pedig a Hunor és Magor mítoszt használta fel a magyar jobbágyság igazolására.[3]

A magyar nemesek vélték, joguk van uralkodni alattvalóikon anélkül, hogy bármilyen kötelezettséggel tartoznának. Emellett rendkívüli tisztelettel viseltettek a hagyományok iránt, és megszületett bennük a korai „nemzeti öntudat” egy formája. A nemesség ideológiája túlértékelte mindazt, ami régi volt, vagy amiről úgy gondolták, hogy az, és minden, ami különös vagy szokatlan, iránt averzióval vagy akár ellenségeskedéssel közelített.

Földnélküli szegény kisnemesek vigasza

A reneszánsz időszaka Magyarországon nemcsak a művészetek és tudományok fellendülését hozta magával, hanem a birtokos középnemesség és főként a főnemesség körében is jelentős változásokat eredményezett a tudás és műveltség értékelésében főként a 16.századtól kezdődően. A magyar módosabb nemesek, akik a reneszánsz eszméit magukévá tették, egyre inkább a tanulásra és a műveltségre helyezték a hangsúlyt, mint a társadalmi státusz és a presztízs fontos mércéjére.

A klasszikus "ókori tudományok", a történelem, a nyelvek (latin és magyar nyelvű írás és olvasás) és a filozófia iránti érdeklődést ösztönözték. A birtokos nemesek számára a tanulás már nem csupán a tudás megszerzését jelentette, hanem a társadalmi elvárásoknak való megfelelést is, tehát a nemesi identitás szerves részévé vált, részben pedig egyre inkább társadalmi vezető szerepük egyféle igazolásává fejlődött a tanulatlan "egyszerű nép" felett.

Azonban volt a köznemességnek egy alsóbb jóval szélesebb paraszti sorsú szegény rétege is "hétszilvafás nemesek", akiknek dolgozniuk kellett a puszta megélhetésért. Birtokok híján nem tellett iskoláztatásra, sem házitanítókra, és jórészt analfabéták voltak. A szegényebb nemesség hajlamos volt történelmi fikciókban gondolkodni és illúziókat dédelgetni. A főnemesek és a birtokos köznemesség világa gazdagsággal és pompával volt jellemezhető. Szebb váraik és kúriáik, valamint gazdagabb és kifinomultabb életstílusuk a társadalom elitjének privilégiumait hirdették. Ellentét figyelhető meg a hétszilvafás nemesek valamint a főnemesek, és a birtokos köznemesség között. E két csoport közötti kontraszt nem csupán anyagi, hanem kulturális és életstílusbeli különbségekben is megnyilvánult, amelyek jelentősen hozzájárultak a nemességen belüli feszültségek fokozódásához.

Engel Pál, a neves medievalista szerint a paraszti sorsú nemesség örömmel hallott a „szkíta” értékekről, az egyszerűségről és szegénységről, mert úgy vélték, saját erényeikre és igénytelenebb anyagi körülményeikre ismernek rá bennük. A legszegényebb nemesség körében különösen népszerűvé válhatott a harci egyszerűség eszméje, hiszen ez egyféle "erényt faragott" a nyomorukból és írástudatlanságukból.[4]