Miért használnak az orvosok éppen latin nyelvű terminológiát?

1. Hagyományból

2. Nemcsak latin, hanem sok benne a görög eredetű szó is.

Egyrészt az ókori Róma örökségeként. A görögök tudását – Hippokratész, Galénosz – a átvették a rómaiak, de ők lefordították latinra. Később az első egyetemeken latin nyelvű volt az oktatás. Mivel különböző országokból érkeztek hallgatók, és mivel latinul a Római Birodalomhoz tartozó területeken azért tudtak (vagy legalább tudogattak) ezért ez tűnt praktikusnak. Ráadásul ez egy semleges nyelv volt, ez jelentette a legkisebb versenyelőnyt/hátrányt a különböző országokból érkezők között.

Voltak még ennek további előnyei, ami miatt később is megőrizték a latint. Pl. hogy a latin holt nyelvvé vált, így nem módosult a szavak jelentése, leírása, kiejtése, egy XII. századi német vagy egy XVI. századi francia – ha megtanult latinul – el tudott gond nélkül olvasni egy III. században írt orvoslásról szóló könyvet. További pozitív hatás, hogy a fordításnál óhatatlanul torzulna a jelentés. A latin volt a pontosság és állandóság záloga.

De nem csak az orvoslásnál, hanem kvázi az összes természettudományágnál, filozófiánál, a jognál, meg nyilván a teológiánál a latin, meg esetleg a görög nyelv volt a közös nyelv. XVIII-XIX. századi fejlemény, hogy bizonyos területeken a francia részben átszínezte a képet, de a francia alapvetően inkább a diplomácia közös nyelve volt (nem véletlenül nevezik lingua franca néven is egy adott terület közvetítőnyelvét). XIX-XX. században meg bizonyos területeken a német vált meghatározóvá, pl. egy raklap magyar szakkifejezést mi is németből vettünk át, már amelyiket a nyelvújítás nem magyarosított. Aztán a XX. században vált szinte majdnem minden tudományterület, meg a diplomácia „ligua francájává” az angol.

Viszont az orvoslás annyira erős latin nyelvű gyökerekkel rendelkezik, hogy ezen a területen megmaradt a latin nyelv.

De miért maradt meg ez a rém kellemetlen hagyomány, mely rengeteg félrekezelés és durva műhiba forrása - ráadásul a modern orvosképzésben is csak súlyos teher és a valós tudás megszerzését akadályozó információs-balaszt?

A szomorú igazság:

Az orvosok előszeretettel állítják magukat egy felsőbbrendű kaszt pozíciójába. A nehézkes latin szakkifejezésekkel teli diagnózisok sok ember számára érthetetlenné teszik az elsődlegesen őrájuk tartozó és létfontosságú információkat. Az orvosi szaknyelv leginkább a megfélemlítés - tehát a pénzfejés és a felelősséghárítás eszköze!

[link]

[link]

Az orvosi vagy a jogi latint ne úgy képzeld el, hogy így beszéltek egymással 2000 éve Rómában. Ezek speciális szaknyelvek, ami az adott területen dolgozók, kutatók számára fejlődött ki.

Más tudományban a szakmai angol is ilyen. Gondolhatnánk, hogy milyen egyszerű dolga van egy USA-ban született fizikusnak, hiszen semmilyen idegen nyelvre nincs szüksége, mivel a tudományterülete angolt használ közös nyelvként. De ez azért árnyaltabb. Ha elmész egy texasi kisvárosba, és elolvastatsz Átlag Joe-val egy neves folyóiratban megjelent publikációt a kvantumfizikáról vagy a kozmológiáról, biztos lehetsz benne, hogy a névelők és a kötőszavak kivételével SEMMIT nem fog érteni belőle, hiába van angolul a cikk. Egy adott tudomány szakmai zsargonját senki nem fogja csecsemőként az anyatejjel magába szívni, ez idegen nyelv bárkinek, amit idősebb korban kell megtanulni, aki azon a területen dolgozna.

3#-as!

👏🏻👏🏻👏🏻📖👍

#5 > mely rengeteg félrekezelés és durva műhiba forrása

Épp ellenkezőleg. Az, hogy bármilyen nyelvű az orvos, bármilyen országban él, ugyanarra a dologra ugyanazt a szót használja, az pont, hogy hibákat küszöböli ki. Pl. az olyan jelzőknek, mint enyhe, gyenge, mérsékelt, közepes teljesen más jelentésárnyalatai lehetnek. Az egyik nyelven közepes erősségű légszomjból egy másik nyelven moderált légszomj, a harmadik nyelven már enyhe légszomj, az elsőre visszafordítva meg már „kicsi, nem komoly, ideiglenes légszomj” lesz. Pont a többnyelvűség vezetne félreértésekre, félrekezelésekre.

> A nehézkes latin szakkifejezésekkel teli diagnózisok sok ember számára érthetetlenné teszik az elsődlegesen őrájuk tartozó és létfontosságú információkat.

A diagnózis általában nem a betegnek, hanem más orvosoknak, az orvosi előtörténetnek szól. Az nem kell értened. Az orvosnak kell(ene) téged laikus, érthető nyelven tájékoztatni arról, hogy mi a helyzet.

> [link]

Nyilván nem fogom végigolvasni, de azért belelapoztam. A kérdésem az, hogy ezen esetek közül melyik műhiba következett abból az egyszerű tényből, hogy az orvosi szaknyelv a latin? Mert oké, nyilván vannak műhibák ezernyi okból, a szakmai tudás hiányától a figyelmetlenségen át az emberi jellemhibákig. De tudsz olyan esetet mondani, ami releváns a kérdés szempontjából, mikor egy hiba abból fakad, hogy az orvosi szaknyelv latin?

Egyszerűen válaszolok:

Az orvoslás csöppet régebbi játék, minthogy az angol nyelv egyeduralomra tört volna. Változni pedig azért nem is tudna a helyzet, mert az angol nyelv csak az ősemberi fenékvakarás szintjén germán, magasabb műveltségi szinten ugyanúgy latin.

És hogy mért a latin és mért nem mondjuk az arab? Mert egyelőre még nem az iszlamisták vannak a fejlett világ tetején.