A második világháborúban a Szovjetunió hogyan tett szert hirtelen olyan nagy méretű, szervezett és erős hadseregre?

A második világháború egyik legnagyobb ellentmondásának tűnik nekem, hogy Sztálin a Vörös Hadsereg tiszti karát a háború elején szinte teljesen lecserélte, a régiek helyére új, tapasztalatlan tábornokok kerültek, majd 1-2 év alatt hirtelen megerősödtek és ezzel indokolják a Szovjetunió háború eleji gyenge teljesítményét a náci Németországgal szemben. Ha inkompetens volt a hadsereg vezérkara, akkor hogy lettek tapasztaltak néhány év alatt, miközben a nácik villámháborúval folyamatosan nyomultak előre kelet felé?

Hallottam olyat is, hogy a nyugati szövetségesek hadianyaggal, járművekkel, fegyverekkel és anyagilag is támogatták a szovjeteket, de ez önmagában nem lehetett elég szerintem, mert ha a vezetés nem elég jó, akkor hiába "van mit a tejbe aprítani" úgymond. A nácik több helyen is sikert tudtak aratni önmagában a villámháborús taktika segítségével, a meglepetés erejével.

Az is furcsa, hogy a nyugati szövetségeseknek azért volt szüksége a Szovjetunióra, hogy az lekösse a Wehrmacht csapatainak nagy részét a keleti fronton, amíg ők Normandiában partraszállnak és megnyitják a nyugati frontot. Végül aztán a Szovjetunió a háború végére nem csak hogy egyenrangú tárgyaló fél lett, hanem nagyobb fenyegetéssé vált a nyugati szövetségesek számára, mint korábban bármikor.

Értem, hogy kaptak a szovjetek külső segítséget, ott volt az orosz tél, a szovjeteket fűtötte a hazaszeretet, a honvédő szerep és Sztálin nem engedte a hadsereget tovább hátrálni kelet felé Sztálingrádtól, de gyenge vezetéssel, szervezetlenséggel úgy sem lehet csodát tenni. A Vörös Hadsereg pálfordulás szerűen változott meg pár év alatt. Valami kellett, hogy legyen még a háttérben.