Az 1956-os forradalom leverése után milyen állapotok uralkodtak Magyarországon?

A forradalom leverése után súlyos megtorlás vette kezdetét, több tízezer embert tartóztattak le, több ezret börtönöztek be, és több, mint 200 embert kivégeztek. Sok embert beszerveztek (III/III), hogy figyeljen meg más embereket, csoportokat. Senki sem volt biztonságban, bárkit feljelenthettek. A hatalom erős nyomást gyakorolt a lakosságra, ráadásul a szovjet jelenlét is fokozódott. Körülbelül 200000 ember menekült nyugatra, ami részleges munkaerő és szakemberhiányt is jelentett.

A boltok üresek voltak, élelmiszerhiány volt, a termelés akadozott, csak lassan áll helyre a rend. Emellett a romokat is el kellett takarítani, az épületeket helyrehozni vagy újjáépíteni. A legkeményebb időszak 1956-'58 volt, ezután állt lassan helyre a gazdaság, de csak 1963 után mutatkozott némi enyhülés. Viszont egészen a nyolcvanas évek végéig nem nagyon lehetett a forradalomról (akkor ellenforradalom) beszélni.

#1 csak részben igaz. Van egy történészi monográfia Kárád Jánosról és tetteiről. Róla tudni érdemes, hogy az anyja egy éjszakás kalandból szülte. Mélynyomorban (egy ablaktalan szoba, egy ágyban féltestvérével, aki egy másik kaland után született) éltek egészen 35 éves koráig, a Rákosi féle kékcédulás választásokig, akkor az MKP-ben nagyon magasra ért. Sorsa miatt mindenképpen kommunizmust 8munkáshatalmat) akart.

1956 november 1-én vitték ki Moszkvába, nem tudta, kivégzik, Gulág vagy megdicsőülés. Hruscsov és egy bizottság előtt kellett beszámolnia, ezután választottta őt Hruscsov Münnich helyett. Megeskette, hogy fél év alatt rendet tesz, beindítja a gazdaságot (mellesleg 1957 áprilisában országjárással jött ellenőrizni).

Kádár pragmatikus volt (a mélynyomor után) és feltétel nélkül munkáshatalmat akart. Tudása kevés volt, de kapcsolatteremtő képessége és szervezőképessége fenomenális. Tehát ahány "ártatlan halál" (kommunisták kivégzése, lásd Köztársaság tár pártház ostrom) esett, annyi kivégzés kellett a forradalmárok közül. Strigulázta. És (sajátos) fontossági sorrendet csinált, kivégzés nem eshetett se előre se hátra. nagy Imréék sorsa két éven át hol amnesztia, hol azonnali kivégzés volta nemzetközi helyzettől függően. Hruscsov büntetni akart, de nem akart vérengzőnek tűnni. Végül 1958 nyarán rendkívül feszült lett a helyzet (USA - Szovjetunió), ekkor rendelték el a kivégzést (öt fő). Kádár alapjában szigorú végrehajtó volt, nem ő döntött. Csak abban, ami nem érdekelte Hruscsovot. Az áprilisi látogatás végén Hruscsov nagyon elégedett volt, ekkortól lett közöttük bensőségesebb viszony. Nyilatkozat: "amit láttam, megelégedéssel töltött el. Az ellenforradalom lezárva, a gazdaságot rendbe kell hozni 8adtak segélyt)".

Kádár több kivégzést nem rendelt el, a börtönök is enyhültek. 1963 tavaszára sikerült beindítani a gazdaságot (sok üzem elpusztult az ágyutűzben, meg nem volt elég szakember).

1963 nyarán amnesztiát hirdetett, az elítéltek nagy részét szabadon engedték, és megnyitották a határokat, de valutát csak később adtak hivatalosan (a forintért senki nem adott valutát külföldön).

Pár év múlva meghirdette a TTT szabályt (a hatalom megdöntését tiltjuk, ami nem veszélyezteti a hatalmat azt tűrjük [akkortól lehetett kritika], a kulturát támogatjuk). 1968-ban meghirdették az Új Gazdasági Mechanizmust, mert a gazdaságnem működött jól (ekkortól indult maszek világ, lehettek magáncégek). A hetvenes évek elejére a szovjet blokk legjobbjai lettünk (ezért voltunk a legvidámabb barakk).

Azt viszont nem felejthetjük, 1945-1989 között szovjet gyarmat voltunk, innen származik a "népi csalás" művészete. akkor ez a szovjet figyelem kijátszását jelentette, ma szimpla lopás, korrupció. Ezért züllünk 1990 óta, meg persze a "kapitalizmus segítsége" miatt.

És bele kell kalkulálni, 150 év török hódoltság, 400 év Habsburg uralom, Trianon, 25 év nyomor és irredentizmus 2 háborúval, 45 év szovjet gyarmati állapot. A "felszabadulás" pedig a a létező politikák legalja lett népi támogatással.

Az 1945-2025 közötti 80 évből a legjobb 1968-82, 1988-90, 2008-10 közötti, összesen 18 év volt a legjobb gazdaságilag. A többi a különböző mértékű züllés.

Itt egy (nem teljes) lista a kivégzettek neveivel. Igaz, nem mindenkit (csak) az ötvenhatos tevékenysége miatt végeztek ki, de mindegyiküket az 56-ot követő megtorlás során végezték ki.

[link]

Kérdező. A világgazadási válság közepette, amikor Európa szinte minden országa erős recesszióban volt (a kivétel Skandinávia), a korábbi Gyurcsány kormány lopásainak következményeit tették éppen helyre, és állították talpra a gazdaságot. Itt éppen ekkor nem volt recesszió.

Sokadszorra állapítom meg, a márványagyú népség határozottan utálja az igazságot. Érhető, hiszen ha már kettő betű van, nem biztos, hogy a megfelelő sorrendbe tudja tenni. Egyébként, mint említettem, nem a magam tapasztalatait írtam le, bár tehettem volna. Itt egy, a szocialista rendszerekre, de különösen Kádár életrajzából következő kádári motivációrendszer jelent meg, természetesen vázlatosan.

Ezt a züllött magyar kultúrát, az igénytelenség tobzódását, ennélfogva a rossz hatékonyság és a még rosszabb minőségű termékek (most is: tisztelet a kivételeknek) tömegét e réteg saját maga által fel nem ismert színvonaltalansága határozza meg. Addig fogom ezt mondani, míg a tulajdonosok és a moderátorok fel nem fogják, mit népszerűsítenek. Akkor is, ha az itt azért szép számban megjelenő józanok mellém állnak, és akkor is, ha nem. Legfeljebb az utóbbi eset soká fog tartani.

Ha a "másnap" a kérdés, akkor még nem voltak megtorlások, igyekeztek konszolidálni a helyzetet, továbbá a nyomozati (és koncepciós) cselekményekhez idő kell.

Volt a MUK, azaz a "márciusban újra kezdjük" szlogen, mai szóval mém, amit firkantottak a falfirkászok, meg röplapokon terjesztették.

A munkástanácsoknak nem mertek frontálisan és azonnal nekimenni, mégiscsak az elvileg uralkodó osztály, ugye. November 14.én megalakult a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács, hogy tárgyaljon Kádárékkal. Ők baloldaliak, marxisták voltak, de nem moszkoviták, emiatt a jelenlegi történelemszemlélet nem feszegeti a kérdést, mert a mostani narratíva szerint 56-ban Moszkva befolyásán túl a marxizmust is le akarta rázni magáról az ország.

A megegyezés nem ment, emiatt november-decemberben Budapesten állt a gyárakban a termelés, és sokszor a tömegközlekedés is. Vidéken a nagyobb üzemekben volt így, nagypapám pl. a Mecseki Szénbányák-ban nem dolgozott akkor.

Az Országos Munkástanács megalakulását emiatt Kádárék már tankokkal akadályozták meg november 21-én. Aztán indult a felmorzsoló akció: a munkástanácsok tagjainak letartóztatása, az értük tüntető tömegbe lövetés. Létrehozták a kormány által mozgatott SZOT-ot (ál-szakszervezet), amelyik szakszervezettől igencsak szokatlan módon 57 január elején elutasította a sztrájkjogot. A Munkástanácsok vezetőit a Parlamentbe hívták tárgyalni, és mindenkit letartóztattak.

Szóval a lényeg, hogy nem hirtelen váltás volt, hogy nov. 4-én bejöttek az oroszok, aztán minden hatalom Kádáré lett, hanem hónapokig kellett küzdeniük, hogy az emberek elismerjék őket ha nem is legitim, de megdönthetetlen hatalomnak. Ezek alatt a hónapok alatt minden elhangzott, nem csak fenyegetés, de "mézesmadzag" is, de végül csak a kemény kéz politikája vezetett el a Kádár-rendszer megszilárdulásához. Bár előfordult enyhítés is: az addigi erőszakos elmagyarosító politika megszűnt, pl. 56 dec. 31.-től újra lettek regionális nemzetiségi rádióadások, nálunk pl. sváb, ami nem csak önmagában volt fontos, hanem egy jelzés, hogy mostantól nem stigma nemzetiséginek lenni. Ez persze szintén "oszd meg és uralkodj" hatalmi játszma volt csupán.