Milyen gondolatok jutnak eszetekbe az alábbi idézetből, úgy továbbgondolva?

Mostanában sokszor eszemben van ez a platóni fogalmazás. Való igaz, csak annyit látunk a világból, de lehet, hogy még annyit se. Beképzelt dolog az ember, azt gondolja, hogy már az Univerzum látványa teljesen kitárult, és hogy mindent tudunk már, és persze Platón korában még tényleg semmit sem tudtak az emberek, de mindez nem így van. Most kezdjük csak kaparászni "létünk dobozának fedelét" (Váci Mihály) és lassan eljutunk az ókori bölcs felismeréséig. Elgodnolkodtató: Miért van az, hogy az ókoriak olyan bölcsek voltak? Hogy olyan sokmindent tudtak? Nagy, elvont igazságokat, éppúgy mint matematikát, csillagászatot, sok tekintetben most kezdjük utólérni őket. Csak nem az lehet, hogy valami fejlett de elpusztult civilizáció tudásának töredékét örökölték és őrizték néhány nemzedéken át?