"Cél szentesíti az eszközt". Vélemény erre? +1 példa?

A cél szentesíti az eszközt az egy olyan típusú bölcsesség, amit tudni kell a megfelelő időben használni. Egyáltalán nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz, ha egy jó cél érdekében teszed... Tehát igen, a cél valóban szentesíti az eszközt, NÉHA. És attól függ hogy pontosan mi a cél és mi az eszköz.

a második problémát nem igazán értem, ez a mondat totál összekavarja: "Ha nem teszek semmit félek, hogy megcsalom, és a lelkiismeretem által vége lesz."

Most mit akarsz tenni? Hogy csalhatod meg úgy hogy nem teszel semmit? :D

Valami olyasmire akarsz kilyukadni, hogy nem leszel vele boldog, csak ha néha megcsalod, és kielégíted a "vadászösztönöd"? Ha igen, akkor a véleményem: ha nem tudsz parancsolni a farkadnak, és a farkad irányít, akkor valszeg a csaj jobbat érdemel nálad. :(

Ahogy az első írja, szerintem is: bizonyos cél szentesíthet bizonyos eszközt.

Egyébként nem ismerem Machiavelli művét, nem tudom, mennyire általánosságban gondolja, de a magyar megfelelőjét kétféle képpen is lehet érteni:

bármilyen (fontos) cél szentesít bármlyen eszközt (általában)

vagy:

egy konkrét esetre értve: ez a cél szentesíti ezt az eszközt.

Párkapcsolat:

Letagadni a múltat szerintem belefér, ha a másik érzékeny rá.

Félrekefélni azért, hogy levezesd a hormonokat és megvédd a kapcsolatot: nem fér bele, de ezzel úgyis csak akkor szembesülsz, ha lebuksz. Ha őt meg tudod győzni, hogy "drágám, én csak azért dugtam meg 10 lányt, hogy mi ketten együtt maradhassunk", nos, akkor mindent bele.

Szerintem itt az az érdekes eset forog fenn, amikor valaki előre megpróbál logikus, elfogadható magyarázatot gyártani egy előre kitervelt negatív tett mentségére.

Már a szándék is elítélendő.

Ez nem "a cél szentesíti az eszközt" esete.

Ez az az eset, amikor az eszköznek beállított tett maga a cél és a szándék most egy jó cél kitalálása mentségként.

Ne erőltesd, ezt nem fogod kimosakodni. :)

> Mit gondoltok Machiavelli híres idézetét illetően, A cél szentesíti az eszközt?

Nem. Az erkölcs nem relativizálható, különben minden tetthez lehetne köríteni olyan körülményt, amiben az adott tett elfogadhatóvá válna. Illetve lehet nem is kellene megteremteni a körülményt, csak keresni rá valamiféle elfogadható indokot.

Egy példa: Klasszikus erkölcsfilozófiai kérdés egyfajta megfogalmazása: Megölnél-e egy ártatlan embert, ha ezzel milliók életét menthetnéd meg. Mondjuk egy kislányt látsz közeledni egy atombomba kapcsolójához, miközben annyira távol vagy, hogy nem tudsz odakiáltani, csak egy pisztoly van a kezedben, amivel meg tudnád akadályozni.

Első blikkre a képlet egyszerű. A mérlegen két lehetőség van: Meghal egy kislány, a mérleg másik oldalán meg az van, hogy meghalnak milliók. A képlet egyszerű. De nem az…

Mondok egy gyakorlatiasabb példát: Engedélyezzünk-e egy olyan gyógyszerkísérletet, amiben lehet pár ezer ember meghal, de ezáltal sikerülne egy olyan gyógyszert kikísérletezni, ami milliókat szabadít meg a szenvedéstől, illetve milliók életét mentheti meg. A fenti példához ez nagyon hasonló. Mi ezzel a gond? Az, hogy ezáltal elfogadunk egy olyan elvet, amit újra és újra lehetne alkalmazni. Újabb betegség, újabb ezrek halála, de újabb milliók menekülnek meg. Mindig lehet majd találni valamit, aminek okán pár ezer ember elenyésző veszteségnek tűnik. Csakhogy könnyen el lehet jutni addig, hogy több embert áldozunk fel hosszútávon, mint ahány embert megmentünk, viszont úgy, hogy az egyes eseteket külön-külön vizsgálva el lehet mondani, hogy a cél szentesítette az eszközt.

A tetteket önmagukban kell megítélni szerintem. Egy tett nem lesz jobb, vagy rosszabb azáltal, hogy milyenek a rövidtávú következményei. Mindig az alapján kell megítélni, hogy mi lenne, ha a tett mögötti elv általános lenne.

A történelem során voltak olyan tettek, amikre a társadalom úgymond felmentést adott, mert a társadalom érdekét szolgálták. Ez egy dolog. Az, hogy az emberiség megbocsát egy bűnt, az nem jelenti azt, hogy a bűn nem is létezik, hogy meg sem történt, hogy az adott tett nem volt bűn. Ha jól tudom, a középkorban volt olyan szokás, hogy a hóhért a kivégzés után azonnal egy kis házi bíróság elé vezették, és azonnal fel is mentették, mert hogy „munkaköri kötelezettségéből” ölt embert. Ez pont ez erősíti meg. Az emberölés bűn. Még akkor is, ha te csak egy hóhér vagy, akinek ez feladata. Hiába a társadalom megvédése alkalmasint a cél, attól az emberölés még bűn marad. Az, hogy az ember felmentést ad e bűn alól az egészen más tészta, mintha azt mondanánk, hogy ez nem is bűn, sőt nemes cselekedet volt.

> DE, idővel előjön a korábbi múltam, a féktelen bulik, lányok, semmi kötöttség,egyszóval a vadászösztön. Ez feszültséget gerjeszt a kapcsolatomban. Ha nem teszek semmit félek, hogy megcsalom, és a lelkiismeretem által vége lesz.

Ez viszont hamis dilemma. Két (vagy három) lehetőséget akarsz felvetíteni:

1.) Megcsalod a barátnődet, ezzel hosszútávon megmentve a kapcsolatotokat, vagy éppenséggel a lelkiismeret-furdalásod miatt így teszed tönkre a kapcsolatodat.

2.) Nem csalod meg a barátnődet, ezzel konfliktusokon keresztül tönkreteszed a kapcsolatodat.

Csakhogy van egy harmadik lehetőség is:

3.) Nem csalod meg a barátnődet, mégis elkerülöd a konfliktusokat, megtanulod a feszültséget megérteni és levezetni magadban, megtanulod az ösztöneidet elfogadni, de kezelni, kontrollálni, irányítani.

Ez is lehetőség, és alapvetően ennek a módját kellene megtalálni, és máris eloszlana maga a kérdés, hiszen ebben nem lenne olyan tett, amit szentesíteni kellene, hiszen nem hibán, vagy bűnön keresztül oldalnád meg a helyzetet. A kimenetele is mindenkinek jó lenne, így minden szempontból helyes lenne ez a fajta út.

2xSü - nem röviden, :D - de NAGYON JÓL leírta: esetedre nem vonatkozik az idézet.

"Csakhogy van egy harmadik lehetőség is:

3.) Nem csalod meg a barátnődet, mégis elkerülöd a konfliktusokat, megtanulod a feszültséget megérteni és levezetni magadban, megtanulod az ösztöneidet elfogadni, de kezelni, kontrollálni, irányítani"

Szóval, viselkedj EMBERként, ne csak az ösztöneid irányítsanak - legyen tartásod, és az eszedet is használd!

Etikai jellegű problémára a logikai alapú válasz nem feltétlenül alkalmazható.

Itt konkrétan biztosan nem. :)

> Etikai jellegű problémára a logikai alapú válasz nem feltétlenül alkalmazható.

Alapvetően egyetértek. Viszont azért a legtöbb esetben logikailag is indokolható egy más szempontból etikus döntés. Legalábbis én megpróbáltam ezt megtenni.

De kétségtelen, attól hogy egy általánosságban etikusnak elfogadott tett jó, attól még akkor is az marad, ha esetleg első blikkre nem tűnik feltétlenül logikusnak. Az, hogy mi jó és mi nem, azt kulturálisan tanuljuk meg. A világon sokféle kultúra van, de a legtöbb esetben az, hogy mi etikus és mi nem, nagyjából megegyezik. Ez afféle közös bölcsessége az emberiségnek, amiről azért el lehet mondani, hogy kellően kikristályosodott, kipróbálódott.