A magyar hogyan távolodott el hangzásilag és betűkészletileg ennyire a finntől/észttől?

Több lehetőség is van. A legvalósízínűbb talán az, hogy a magyar, a finn és az észt nyelvek közötti rokonság olyan távoli, hogy hogy abban az időben még nem létezett annyi hangzó. Így a magyar nyelvben később alakult ki a többi hang. Pl. a legújabb kutatások alapján a magyar és a finn nyelv utolsó közös őse arra az időre vezethető vissza, amikor még az uráli és altaji nyelvek sem váltak szét egymástól (ún. eurázsiai ősnyelv). Ez maygarázná azt is, hogy a magyar alapszókincsben miért találhatók meg a finnugor nyelvekéhez hasonló vagy még nagyobb számban szópárhuzamok, illetve szabályos hangmegfelelések az altaji nyelvekkel.

A másik lehetőség, hogy a finnek és az észtek később vették át a magyar nyelv valamelyik ősét vagy egy azzal rokon nyelvet, de a saját korábbi nyelvük hangrendszerére torzítva. Nem lehet ezt kideríteni már utólag.

Én úgy tudom, hogy a magyar szavak kb 60%-ának szláv eredete van (leginkább cseh-szlovák-keleti szláv), a szláv nyelvekben meg ugye léteznek ezek a hangok, főleg az oroszban, és a szlovákban.

Ruszinul a ruszin nyelv az a ruszinszka beszida

beszida = beszéd :)