Ha visszamennék a középkori vagy 17-18. századi Magyarországra, feltűnne az ottaniaknak valami különbség?

A középkorba (Mátyás) visszamenni feltűnőbb lenne. Azt látnák, hogy a bőröd fehér, nyilván keveset vagy a napon, és jóltáplált vagy (gondolom), jó az egészséged (megvannak a fogaid, nem viseled korábbi betegségek nyomait). (Szerencsére ezt a "hátrány"t nem sokáig tartana, mivel az immunrendszered járatlansága miatt a helyi kórokozókban (mi képesek voltunk sok betegséget eltüntetni, és az elterjedtségüket csökkenteni a modern orvoslással) hamar beszereznél valamit, mondjuk himlőt.) Nehezen érthető nyelvjárást beszélsz (bár ezt könnyen meg tudnád tanulni*), és a modorod, viselkedésed is fura, hiányoznak belőle a megszokott beidegződések. Illetve sok szokásban járatlan vagy.

*Nézd meg mondjuk az Epistolae Pauli lingua hungarica-t: [link] [link] szerintem úgy fogot találni, hogy bár más, aránylag könnyen érthető/tanulható modern magyar nyelv ismeretével.

Összességében azonban nem hiszem, hogy olyan nagyon feltűnő lenne benned, hogy bárki megkérdőjelezne.

Ha az utcán odajönne hozzád egy kicsit fura külsejű fura tájszólásban beszélő valaki, te se arra gondolnál, hogy a Marsról jött, sőt is nem érdekelne különösebben - ember-ember. Csomóan vannak akik nnincsenek sokat a napon: templomi személyek, hivatalnokok, nemesek, rabok. Hogy valaki egészséges, mert szerencsében/jómódban élt korábban, az se szokatlan. Az akcentusnál arra kell vigyázni, hogy nehogy rádsüssék, hogy idegen betolakodó vagy, valamelyik ellenséges országból; próbálj valami szimpatikus származási helyet hazudni, ha a beszédedről kérdeznek.

"...ha mondjuk belenézel pár Janus Pannonius versbe..."

Akkor látod, hogy azok latinul íródtak.

Tájszólások:

Igen, a magyar nyelvjárások jobban különböztek, mint ma, amikor nyelvjárást beszélni ciki. Úgyhogy könnyen lehet, hogy egy nyelvjárást még a király sem ismer.

Egyébként, ha minden nap mosakszol, és kezet mosol minden étkezés előtt, akkor azt hihetik, hogy zsidó vagy. De akkor miért eszed meg a disznót, és miért eszel véres húst, és miért nem zsidó viseletben vagy?

Mátyás korában egyébként még nem volt beszélt köznyelv, mindenki valamilyen tájszólásban beszélt.

De nem is a tájszólással van a legnagyobb probléma, hanem a nyelvhasználattal. Pl. az ilyen kifejezések, hogy "befizetem a csekket", "csetelek a haverokkal", "bezselézem a hajam", "bekapcsolom a TV-t", beteszem a mikróba a kaját" stb. stb. ezek egy 16. századi magyarnak teljesen kínaiul lennének, egy mukkot nem értenének, hogy mit akarsz ezzel mondani. Ha idejönne egy 16. századi ember a mi korunkba, lehet, hogy érzékelné, hogy itt magyarul beszélnek, de a jövevényszavak, másképp használt kifejezések, állandósult szókapcsolatok, mondatformák, más technikai, kulturális közeg stb. miatt lehet, hogy semmit nem értene abból, amit mi hablatyolunk.

Ugyanez a helyzet fordítva is. Ha te mennél oda, a középkorban egy csomó olyan kifejezés volt, amit ha meghallasz, érzed, hogy magyarul mondják (jól van ragozva stb.), de fogalmad se lenne, hogy ezzel mit fejeznek ki. Így sok megértési nehézségbe ütköznél, illetve egyből meglátszódna rajtad, hogy idegen vagy.

Pl., ha azt mondanák neked, hogy készülj a vecsernyére, akkor mit csinálnál??

A másik az etikett, a szokások, illemszabályok. Teljesen másként működtek ezek, mint ma. Már az sem volt mindegy, hogy kit milyen megszólítással illetsz vagy nem illetsz. (és a megszólítás még csak egy dolog, ott van még a hajolás stb. - már a földesúr előtt is meg kellett hajolni egy jobbágynak) Ezért önmagában is súlyos büntetést kapnál. Szóval biztos, hogy úgy kezdenéd ott a napot, hogy deresre húznának :D Hiszen nem tudod, kivel szemben hogy kell viselkedni, mit illik, mit nem illik. És ezeket régebben nagyon szigorúan vették, sokkal szigorúbban, mint ma.

És még sorolhatnám a példákat. Másképp étkeztek, másképp tisztálkodtak, másképp végezték a kétbetűs dolgaikat, mint mi, szóval a legkisebb hétköznapi dolgon kiütközne, hogy te ott teljesen idegen vagy, és fogalmad sincs, mit kell csinálni.

Visszatérve erre a földesuras dologra. Tegyük fel, hogy visszamész az időben és egy faluba pottyansz. Ott mész-mendegélsz, és hirtelen megjelenik egy úri kocsi, és végigmegy a falu utcáján. Mindenki megáll, fejet hajol és leveszi a fejfedőjét. Te meg ott állsz, mint a hülye, azt se tudod, mi van.

Hát, egyből ott teremne két hajdú, és már vinnének is botozni, mert nem köszöntötted a földesurat...

És akkor mi lenne veled, ha a király elé vinnének?

Még az idegenség elkerüléséhez annyit, hogy ez a kisebbségekre ugyanúgy igaz, nyilván több nemzetiség is él majd ott, jobban jársz, ha olyanhoz sorolnak be, amihez nem tapad a helyiek agyában annyi negítív tapasztalat/előítélet.

Amúgy azt, hogy idegennek nézzenek, semmiképp nem tudod elkerülni, és ilyen alapon nyilván egy kicsit utálni fognak. Szorri :D

"Mátyás korában egyébként még nem volt beszélt köznyelv, mindenki valamilyen tájszólásban beszélt."

Ez így szerintem nem pontosan igaz: arra jó felhívni a figyelmet, hogy sokkal több nyelvjárás lesz, akár falu-község szintjén is, írásbeliség és más tömegkommunikációs formák hiányában, ahogy mondtad. Viszont ha a helyiek nem tudnak megoldhatóan X-nél messzebbre eljutni (lóval, szekérrel), akkor szerintem a kérd. se fog tudni, tehát végeredményében csak egy terület tájnyelvével kellene megbirkóznia, olyan szinten viszont már egységesül a dolog, nem igaz, hogy ahány ember, annyi tájszólás.

Amúgy azt nagyon jól felhoztad kérd., hogy a rasszok cserélődését is figyelni kell, pl. ajánlom tanulmányozásra:

[link]

Ha a népesség sokszor cserélődött közben, akkor jobban ki fogsz lógni, valóban.

"Ez így szerintem nem pontosan igaz"

Már megbocsáss, de egységes, mindenki által használt köznyelv nem létezett olyan értelemben, mint ma (Mátyás idejében, mert én alapvetően arról a korról írtam). Ehelyett minden tájegységnek megvolt a saját dialektusa, amelyek egyenrangúak voltak egymással. Az Alföldön ő-ztek, a Baranyában í-ztek, a Hajdúságban diftongusos nyelvjárás volt, Pest környékén e-ztek, a Felvidéken pedig ott volt a pálócos nyelvjárás stb. Tehát tájegységenként, régiónként más-más dialektust beszéltek az emberek. Irodalmi nyelv és köznyelv nem létezett Mátyás korában.

Az egységes köznyelv akkor kezdett kialakulni, amikor megjelent a magyar nyelvű írásbeliség (Mátyás uralkodása után!), illetve irodalmi nyelv. Ez az egész a reformációval kezdett elindulni... Az egységes irodalmi nyelv kialakulása után alakult ki szép lassan a köznyelv a későbbi évszázadokban.