Konkrétan mit nyertünk a '48-49-es forradalommal és szabadságharccal?

Az osztrákok számára még egy sikertelen felkelés is komoly problémát jelentett, mert megmutatta nekik, hogy az abszolút önkényuralom nem fenntartható. Próbálkoztak, persze, de előbb-utóbb eljutottak odáig, hogy muszáj volt koncessziókat tenniük azért, hogy fenntarthassák az uralmukat Magyarország fölött. Ezért is volt szükség arra, hogy kiegyezzenek Deák Ferenccel, az (osztrák) haza "bölcsével", aki a magyar arisztokratikus elitnek tett kiváltságokért sutba dobta az osztrákoknak a Magyarországon élő magyar és nem magyar népek összes demokratikus követelését, de ez már más történet... (a németek elleni 1866-os háború után Ausztria tényleg eléggé rozoga volt, és ha nem lett volna a kiegyezés, könnyen lehet, hogy Magyarország függetlenedhetett volna - más kérdés, hogy ekkor se lett volna könnyű helyzetben).

Remélem, egyébként te se gondolod, hogy a felkelést csak azért nem szabadott volna elindítani, mert "mi van, ha nem sikerül?". Ha mindenki így gondolkozna, akkor még mindig rabszolga-társadalmakban élnénk. Nem az az igazi kérdés, hogy "megérte-e az egész szabadságharc", hanem hogy "megérte-e elindítani a szabadságharcot?". Arra pedig a válasz egyértelműen igen - a felkelőknek progresszív és demokratikus követeléseik voltak az elmaradott, félfeudális osztrák önkényuralommal szemben, tehát az ügyük haladó volt.

Igaz, hogy a szabadságharc eredeti célját nem értük el, vagyis a teljes elszakadást az osztrákoktól, de az azt követő "Kiegyezés" során a magyarok a korábbinál több nemzeti önrendelkezési jogot kaptak, egy kicsit lazítottak a gyeplő szorításán.

Utólag én úgy gondolom, hogy inkább a nemzeti önbecsülésünk, önértékelésünk nőtt, az a tény, hogy képesek vagyunk a legnehezebb helyzetekben összefogni, egy célért, egy nemzeti érdek megvalósításáért küzdeni.

Persze ez így eléggé hangzatos, nagy szavak pufogtatásának tűnik, de valójában ezt a bennünk rejlő erőt már néhányszor megmutattuk.

"Igaz, hogy a szabadságharc eredeti célját nem értük el, vagyis a teljes elszakadást az osztrákoktól"

Eredetileg senkinek nem volt célja elszakadni a Birodalomtól, még Kossuthnak sem. A reformkor célja az volt, hogy egy polgári alapokon nyugvó Magyarország jöjjön létre (politikai és társadalmi értelemben is) a feudális-rendi helyett. A problémát az jelentette, hogy amíg a rendi Magyarországon a király felségjoga volt a külügy, hadügy és a pénzügy, a király ezt nálunk a birodalmi apparátusával végezte, azaz kvázi Magyarország a Habsburg Birodalom része volt, addig egy polgári Magyarországon, ahol alkotmányos monarchia lett volna, a külügy-hadügy-pénzügy a felelős magyar kormány kezébe került volna. A Birodalomhoz pedig csak az uralkodó személye kötött volna mindet, tehát az ország független lett volna, "csak" éppen közös uralkodója lett volna a Habsburg Birodalommal. Ebbe viszont Bécs nem ment bele, viszont V. Ferdinánd aláírta, azaz deklarálta ezt a helyzetet (ezért is mondjuk, hogy "törvényes" volt a magyar forradalom).

Ebből azt a következtetést lehetne levonni (amúgy tévesen), hogy a magyar politikusok egy Birodalomtól független Magyarország akartak, viszont ez sem igaz. Ugyanis a Birodalom kötelékéből nem akartak kiválni, mert a Habsburgok védőernyőt is képeztek az oroszokkal és poroszokkal szemben (akiktől a magyarok jobban féltek, mint Bécstől - pl. a lengyel példát látva...).

A lényeg, hogy ez olyan paradoxon volt, amit 1848-ban sem a magyarok, sem a Habsburgok nem tudtak megoldani. De fontos, hogy 1848-ban még Kossuth sem akart egy Habsburg Birodalomtól teljesen önálló Magyarországot (hiszen Kossuth vezetésével ment Bécsbe aláíratni a királlyal az új törvényeket márciusban a magyar országgyűlési küldöttség!!).

Bécs egyébként abban látta a megoldást, hogy katonailag megtámadja a magyar kormányt, leveri, és teljesen beolvasztja az osztrák közigazgatásba a magyar területeket. Innentől kezdve felesleges feltenni a kérdést, hogy mi volt a konkrét haszna a szabadságharcnak, mert ez olyan, mintha mi indítottuk volna el, hogy valami haszna legyen. Szó sincs erről. Ez az egész a mi szempontunkból védekezés volt. A király aláírta a törvényeket, a másik pillanatban pedig jött a hadsereggel, hogy megsemmisítse. Természetes reakció, hogy mi erre felvettük a kesztyűt és védekeztünk az agresszorral szemben.

De egyébként volt konkrét haszna is, mégpedig az, hogy a szabadságharc után nem lehetett az 1848-as állapotokat visszaállítani (amit egyébként Ferenc József megpróbált). Magyarországot onnantól kezdve csak polgári alapokon lehetett irányítani, semmi más, a rendi és az abszolút monarchia sem ment már. Egyébként az is érdekes paradoxon, hogy a polgári társadalom (és annak politikai-társadalmi feltételeit, intézményrendszerét) a Habsburgok kezdték el kiépíteni a Bach-rendszer alatt, mint ahogy a modern magyar tőkén alapuló gazdaság is ekkor kezdett el egyre inkább kiépülni, hogy aztán a kiegyezés után vegyen nagy lendületet... (vasútépítés stb.).

1848 "politikai hozadéka" a Kiegyezés volt. Abban, hogy az osztrák császár a birodalom más népei helyett csak a magyarral "egyezett ki" szerepe volt a 48-as forradalomnak IS. A Kiegyezés jó volt. A Kiegyezés jó volt? Jó volt felsőbbrendűnek érezni magunkat a többi nemzetiséghez képest, de jó volt-e egyúttal elnyomni őket, midőn a korban modern nacionalizmusuk, szeparatista törekvéseik, nemzetállami álmaik kialakultak? Sokakkal ellentétben én nem tartom Trianont a Kiegyezés egyenes következményének, de a kiegyezési rendszer merev, megváltoztathatatlan jellege, mely egyébként főleg a magyar úri osztály kuruckodó, bizalmatlan és ostoba hozzáállása miatt volt az, bizony jelentősen közrejátszott Trianonban.

Ami a többi hozadékot illeti, természetesen a forradalom leverése után nem állították vissza a jobbágyságot, meg az ősiséget, de ez nem a forradalom hozadéka volt, hanem a reformkoré. Az örökös tartományokban nem volt jobbágyság, az osztrákokat nem zavarta, hogy Magyarországon is eltörölték, sőt ne hogy azt higgyük, hogy az udvar Magyarország közjogi viszonyainak modernizálása ellen volt! Az anakronisztikus állapotok fenntartása inkább a magyar nemesség érdeke(?), vagy inkább akarata volt.

"Az anakronisztikus állapotok fenntartása inkább a magyar nemesség érdeke(?), vagy inkább akarata volt."

Ezzel vitatkoznék, mert az egész reformkor, illetve az áprilisi törvények arról szóltak, hogy ezeket az állapotokat a magyar liberális nemesség modernizálni akarta. Sőt, a 40-es években már a konzervatívok sem zárkóztak el a változásoktól (tehát hibás úgy beállítani az eseményeket, hogy a liberálisok a változás hívei, a konzervatívok pedig a régi rendi állapotok hívei).

De a többivel, amit írtál, igazából egyetértek.