Szinte minden választ a "hát" szóval kezdeni, ez választékos nyelvhasználat lenne?

:-)) Na, ez már jobb!, legalább a témába vág.

Akkor rettegj: megadom az eredeti (nyugtalan) álkérdéseidre, az egyszerű válaszokat:

– Önmagában nem, de ez csak nagyon kicsi része a nyelvhasználatnak, összességében ettől még nyugodtan lehet választékos.

– Nyilván nem. (Miért tette volna?)

A Mindenki Akadémiáján épp tegnap volt egy nyelvész előadása pont a hát, deviszont, stb töltelékszavak használatáról. Hogy mi volt az előadó neve, azt lekéstem, de fiatal nő volt, hosszú barna hajú, szegedi. Lehet, hogy ő volt?

És arról beszélt, hogy igenis stílusértéke van a töltelékszavaknak, nyugodtan használjuk, csak színesebbé teszi a beszédet. Jó példákat mondott, a hát-tal kezdett mondatokra is.

A mediaklikken vissza lehet nézni, ha érdekel.

> A Mindenki Akadémiáján épp tegnap volt egy nyelvész előadása pont a hát, deviszont, stb töltelékszavak használatáról. Hogy mi volt az előadó neve, azt lekéstem […] A mediaklikken vissza lehet nézni, ha érdekel.

Vicces, hogy a visszanézhetőségre hivatkozol, de nem nézted vissza, hogy hogy hívták. :-) Amúgy Schrim Anita a hölgy neve, és pontosan itt nézhető vissza az adás: [link]

> Majd megnézem, nem, nem ő lehetett, a Professzor asszony, már nem olyan fiatal, bár ez relatív.

Nem nem ő az.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Amúgy kösz a tippet, meghallgattam otthoni teendőim közepette. Érdekes előadás volt. Ő is említette azt, amit én is, hogy az írással és a beszéddel szemben más elvárásaink vannak, és ezt hajlamosak néhányan összemosni. Én még itt hozzátenném, hogy még beszédnél is mások lehetnek a szituációk. Ha valaki előadást tart, akkor megvan, hogy mit akar mondani, van egy gondolatmenete, jó esetben előre meg is fogalmazta valamilyen szintig az előadást, így könnyebb ezeket a „töltelékszavakat” elkerülni. És ez bizonyos szempontból előnyös is, mert rövidebbé teszi az előadást. Megint más egy párbeszéd, ahol nem tudod előre, hogy milyen kérdésekre, gondolatokra kell reflektálnod, ott sokkal inkább érthetőek, és nyugodtan használhatóak a „töltelékszavak”, mint a beszéd különböző részei között folyamatos összekötést biztosító nyelvi elemek. Szerintem mindenki használ ilyeneket, szerintem kérdező, még te is.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

#11: > „Ezért mondom én: gazdagok azok, akiknek kérdéseik vannak, s a legszegényebbnél szegényebbek, kiknek csak válaszaik. Ezért mondom én: ne a kérdések nyugtalanságától félj: a megnyugtató válaszoktól! És ne a kérdések bonyolultságától rettegj: az egyszerű válaszoktól!”

Jájájáj! Oké, offtopic részletkérdés. Oké, értem én mit akart mondani a „költő”, de ez így kontextus nélkül egy igen veszélyes idézet, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Akinek csak válaszai vannak, kérdései nincsenek, az nem tanul tovább, nem jár új ismeretek, felfedezések nyomára. Eddig rendben. Viszont akinek csak kérdései vannak, válaszai nincsenek, az meg nem tud semmit. És ez veszélyes.

Szerintem aligha van olyan ember, aki életében legalább egyszer fel ne tenne nagy filozófiai kérdéseket, például, hogy mi az élet célja, értelme, létezik-e Isten, miben áll a jó és rossz fogalma, stb… Ha szóba kerül a téma, el is mondja mindenki, hogy hát igen, ők is gondolkodtak már ezen. De ez az „én is gondolkodtam már ezen” pusztán a bölcsességnek csak az illúziója. Bölcsességgé akkor válnak ezek a kérdésfeltevések, ha az ember képes önmagának válaszokat is adni ezekre a kérdésekre. Persze a kérdés maradhat tovább nyitva, újra és újra felülvizsgálhatja a válasza helyességét, de ha nincs jól megfogalmazott válasza önmagának, akkor a kérdésfeltevése egy lyukas garast sem ért.

Vannak témák, és vannak szintek, amikben az embernek kérdései vannak. Vannak témák, és vannak szintek, amikben viszont már válaszokkal kell, hogy rendelkezzen. 1+1=2. Megnyugtató válasz, amitől nem félni kell. Persze ha matematikus vagy, és az elemi aritmetika a kutatási témád, akkor helyes lehet ezt megkérdőjelezni, hátha találsz egy új, eddig ismeretlen aritmetikai rendszert – mint ahogy Bolyai is talált egy addig ismeretlen geometriai rendszert –, de ha nem matematikus vagy, akkor nem.

Az a baj ezzel az idézettel, hogy rosszul értelmezve az ostobaság dicsőítésére, a tudás relativizálására, vagy lenézésére használható.

Hááát, szerintem igen.

A választékos nyelvhasználat nem attól függ, hogy mivel kezded a mondatot, hanem, hogy a gondolataidat mennyire jól tudod nyelvi formába önteni.

Ahogy ma már a helyesírás sem tartozik a magas minőségű kifejezésmód lényeges jellemzői közé. Lehet nyelvtanilag nagyon precízen és helyesen is üres locsogást folytani, ha a tartalom helyett a forma kerül előtérbe.