Mi a különbség a király és a diktátor között?

- A diktátor magához ragadja a hatalmat (forradalom, puccs stb..)

-- A király örökli.

-Bár a legtöbb király névleges hatalommal bír (ma már mindenképpen), és a valódi hatalmat választott miniszterek gyakorolják. Régen sem volt teljhatalmuk, a legtöbbször elég sok hatalom volt bárók, hercegek és az udvartartást vagy hadsereget vezetők kezében is.

-- Ellenben a diktátoroknak, na azoknak teljhatalmuk van.

- Nem sok királyt tudok aki fegyvermániás vagy annyira megalomániás lett volna hogy fegyverekbe öli a kincstári vagyont.

-- A diktátorokra ez kifejezetten jellemző.

Hatalom és szerzés szempontjából:

A király nem feltétlen örökli a hatalmát. Ugyanúgy el is ragadhatja. Alapvető kölünbség, hogy a királynak kezdetben nem nagyon (lásd isten kegyelméből uralkodik) korlátozták a hatalmát de ahogy haladt az idő folyamatosan jöttek újabb és újabb korlátozások és igen ma már szinleges hatalmuk van.

A diktátor pedig nem feltétlen erőszakkal nyeri hatalmát (lásd rómaiak) viszont semmi nem korlátozza hatalmukat.

Egyéb szempontok:

A kiráéy alapvetően egy szakrális titulus is volt (lásd pápa/érsek koronázza, koronázási ceremónia, maga a király felszentelt pap is egyszemélyben). Ezzel ellentétben a diktátor ilyen dolgokkal nem rendelkezettt/rendelkezik.

[link]

[link]

"A király nem feltétlen örökli a hatalmát. Ugyanúgy el is ragadhatja."

Olyan előfordulhat hogy nem a soron következő örökös hanem az utódlási listában hátrább lévő magához ragadta. De teljesen kívülálló ezt soha nem tudta megtenni.

Még nálunk a Habsburgok hatalomra kerülése is úgy történt hogy voltak korábbról házassági kapcsolataik a Magyar uralkodókkal, plusz szerződést is kötöttek ha örökös nélkül hal meg a Király .... (Mohácsnál meg is történt.)

Másképpen nem tűrik el a rendek az olyasmit hogy egy "kívülállónak" legyen hatalma. És ha történt is ilyen valaha az inkább a kivétel mint a szabály.

A Római császárság idejében gyakorlatilag mindegyik erőszakkal szerezte a hatalmát, van néhány kivétel de az a kevesebb.

Továbbá a diktátorok közt ugyan előfordult olyan hogy nem közvetlen erőszakkal hanem egy forradalom után, vagy az anarchiát kihasználva ragadta meg a hatalmat, lovagolta meg a helyzetet. De áttételesen az is mind "erőszak" által lett dolog. Olyanról még nem hallottam hogy egy nép vagy ország önként adta vagy szavazta volna meg a teljhatalmat valakinek. Ha részleges hatalmat kap valaki ilyen módon az nem diktátor hanem király, vagy választott elnök.

A Király szakrális megközelítésével teljesen egyetértek. Ilyen "állapota" valóban nem volt a diktátoroknak.

Egy király is lehet diktátor és egy diktátor is lehet király. Ugyanakkor mindkét esetben mint diktátorra fogunk tekinteni rá.

Egy király azonban tisztelheti, betarthatja a törvényeket, ténykedését a jog határozza meg és mindig országa, népe érdekeit tartja szem előtt.

Egy diktátor maga a törvény (ő diktál) és a törvények rá nem vonatkoznak, saját érdekei szerint cselekszik.

"hanem az utódlási listában hátrább lévő magához ragadta. De teljesen kívülálló ezt soha nem tudta megtenni. "

Ez ebben a formában egyáltalán nem igaz! Sok példa van az ellenkezőjére!

Pl I. Vilmos angol királynak nem voltak angol királyok a felmenői. Napóleon által trónra emelt királyok (Nápolyi, Spanyol stb) se voltak rokonságba az előző királyokkal.

Azért itt vannak ám fogalmi kavarodások...

Kezdjük először a rómaiakkal. A római császárkor idejében nem beszélünk diktátorokról. Viszont a római köztársaságkor idején volt olyan tisztség, hogy dictator, viszont annak semmi köze a modern kori diktátorokhoz, csak a nevében hasonlít. A római dictator tisztség ugyanis teljesen beleillett a római politikai gyakorlatba, azaz a köztársasági formának az egyik legitim tisztsége volt. Rendkívüli veszély esetén ugyanis felfüggesztették a két konzul hatalmát, és diktátort választottak helyettük (azaz ez választott tisztség volt), és ilyenkor a dictatornak fél évig tartott a hatalmi ideje, tehát ez is szabályozva volt. A fél év letelte után le kellett tennie a tisztséget. Azaz a római dictatorság törvényes keretek között működött (persze sokszor előfordult, hogy egyesek nem tették le a hivatalt, illetve önkényesen ragadták magukhoz ezt a hatalmat, de ez már a köztársaság válságában volt, tehát amikor már nem rendesen működött). A mai diktátorokkal talán csak annyi a hasonlóság, hogy a római dictatornak a mandátuma alatt nem kellett senkinek sem elszámolnia a tetteivel.

A kérdésre rátérve (király és diktátor), szerintem itt a legtöbben azt szeretnék leírni, hogy a király hatalma legitim, a diktátoré pedig sok esetben nem. Azaz ha van egy ország, ahol királyság államforma van, ott a hatalmi struktúrához szervesen hozzátartozik, hogy van király (most tekintsünk el attól, hogy Istentől nyeri a hatalmát vagy éppen parlamentáris monarchia van és csak reprezentatív szerepet tölt be). A királyi "tisztség" az adott ország politikai rendjének egy törvényes formája. Ahány ország van (és a történelmi korokban is változott ez egy adott helyen is) annyiféle formája van egy király hatalmának, szerepének.

Ezzel szemben a diktátor legtöbbször úgy kerül hatalomra, hogy a korábbi legitim politikai rendet felrúgja és önkényes hatalmat gyakorol. Akár egy király is lehet ilyen formán diktátor, ha pl. az angol királynő éppenséggel bezáratná a parlamentet és rendeleti úton kezdene el kormányozni, felrúgva ezzel az angol törvényes rendet, akkor ő is diktátor lenne. A diktátorok is örökölhetik egymástól a hatalmat, de ilyenkor nem a diktátor személye a lényeg, hanem maga a törvényes rendet felrúgó diktátori hatalom.

Király :István

Diktátor :Hitler

Mindkettő :Orbán