Hogy lehet az, hogy a régen barbárnak tartott népek mára a legfejlettebb társadalmaknak számítanak, míg a régen tudományos fellegvárnak számító térségek mára bizonyos szempontból eléggé elmaradottnak tűnnek?

Itt több száz évekről, sőt évezredekről beszélünk, ezek elég hosszú időszakok, és rengeteg hatás érte ezeket a területeket. Nem lehet egy területet úgy megítélni, ahogy pl. 1000 évvel ezelőtt kinézett.

Egyébként Nyugat-Európában is voltak nagy hullámvölgyek, kb. 1000-ig egy elmaradott, periférikus területnek számított pl. az iszlám civilizációhoz vagy a Bizánci Birodalomhoz képest.

Ezt a folyamatot hívják fejlődésnek. Ez nem valami szép egyenletes dolog, főleg nem térben. Ami egy időben fontos és ezért akinek van olyan, jól él, ugyanakkor más korban más fontos, ami másnak jó.

A vikingek Skandináviában éltek. És mai leszármazottaik saját bevallása szerint rablók voltak, nem nép, hanem foglalkozás.

A Közel Kelet a világ bölcsője volt, akkoriban másutt semmi se volt, nemhogy állam. Nem az iszlám rendezte át, már jóval korábban felbomlott. Ugyanazért, amiért a Római Birodalom. Túlhaladta önmagát.

Távol Kelet bezárt világ volt. Megközelíthetetlen, és tettek is róla, hogy így maradjon. Néhány exportcikk gazdaggá tette, főleg a Kinai Birodalmat. De a bezártság soha nem eredményez tartós előnyt. Nincs gondolatcsere, nincs ötlet, vannak megcsontosodott szokások, természetes, hogy mások beelőznek. És szó sincs "egyik pillanatról a másikra". Hanem egy szemléletváltozás hosszú folyamatának eredményeként. A Japánoknál drasztikus önfegyelemmel és munkamániával (hagyomány), a kínaiaknál technológialopással és egyoldalú támogatással (a központi cselekvés itt hagyomány).

Európában sem volt ez másképp. Letűnt a görögség, a rómaiak, de a hagyományaik maradtak. Hatalmas népmozgások voltak (lásd mi). Csak itt az ingatag időjárás más módszereket követelt.

Az országok fejlődését az intézményrendszere határozza meg. Észak Amerikában a közel egyenrangú, erős öntudatú telepesek hamar rájöttek a demokrácia ízére. Dél Amerika gyarmat volt, ahogy egész Dél Ázsia és Afrika is. Méghozzá zömmel az angoloké. Ezért ott a fejlődést a korona érdekei határozták meg. Izrael például azért jöhetett létre, mert az angolok kegyeskedtek engedélyezni a saját protektorátusukon. Nem érdekelte őket az a nép, amelyik nem fizetett.

Japán, mint szigetország elszigetelt volt sokáig, de szervezettségével a modern kori áramlatokba már be tudott integrálódni.

Kína bezárkózott a nagy fal mögé, az első világháború után darabokra szakadt, majd a Mao féle kommunista diktatúra szabta meg sorsát.

Általában kimondható, hogy egy bizonyos szint után az adott vallás, mint a legkonzervatívabb erő lassította le a fejlődést.

Az Iszlám világa a kezdetekben sokkal szabadabb volt, ezért tudtak a tudományok fejlődni, de mára merevvé vált, a különböző élethelyzetekre való előírások túlszabályozzák és mivel a vallás belefolyik a mindennapi életbe, a politikába, a művészetekbe, ezért a parancsait nem lehet megkerülni, ahhoz kell igazodni.

A kereszténységnek is volt hasonló korszaka, pont ekkor törhetett előre az Iszlám, de a vallásháborúk értelmetlenségén okulva az egyház hatalma korlátozva lett, különösen a politikában, de a művészetekben is, így útjára indulhatott a reneszánsz, amely nem csak a művészetekben jelentkezett, hanem a teljes gondolkodást átformálta, majd a szekularizáció terjedésével szabaddá vált a fejlődés lehetősége és a modern kori kapitalizmus kialakulásával a gazdaság átalakulás történt meg, amely az ipari forradalmat lehetővé tette, sőt igényelte.

Ehhez igazodva kialakult a túltermelés, amely a jobb életet lehetővé teszi, majd a hozzá igazodó fogyasztás megnövekedése, ami a fejlődés gyors megnövekedésének a motorja.

A kora kapitalizmus igazságtalanságai hozták létre a modern ideológiákat, a szocializmust, vagy a liberalizmust, amely eszmékből a demokráciára épülő kapitalista társadalmak profitáltak, de ahol a kezdeti fejlettségi szint megrekedt a feudalizmus szintjén, ott ennek nehézkes a követése, bár természetesen az eredményeket látva van erre törekvés, ami nem kis feszültségeket okoz ezekben a társadalmakban.