Mi a különbség a hit és a tudás között?

A közös a kettőben, hogy mindkettő meggyőződés valaminek a létéről, jellegéről, tulajdonságáról, összefüggéséről. (Attól függ, miről van szó.)

A tudás viszont együtt jár valamiféle megfigyeléssel, megbízható, objektív forrásból származó információval, amíg a hit esetén ennek hiányát a hívő embernek kell a saját nem bizonyított, de igaznak feltételezett meggyőződésével kiegészítenie.

Mikor az almát a kezedben tartod, nem csak hiszed, hogy a kezedben tartod, hanem pl. látod. Látod, hogy piros, alma alakja van, fényes a felszíne. Esetleg érzed az illatát, tudod – láttad, megtapasztaltad –, hogy egy almafáról szedték le az imént. Lehet pl. kételkedni, gondolhatod azt is, hogy műanyagból van, ez esetben bele tudsz harapni és el tudod dönteni, hogy valódi alma, vagy csak műanyagból készített műalma.

Ha a mélyére ásunk a dolognak, akkor lehet azt firtatni – a filozófia ismeretelméleti, lételméleti ágai meg is teszik –, hogy amit megtapasztalsz, az valóban létezik-e (lásd pl. szolipszizmus, vagy lásd még a Mátrix című filmet), hogy az érzékszerveid valóban a valóságot tükrözik-e vissza. De azért a hétköznapi életben ha te látsz egy almát, és más is látja és almának nevezi, akkor elfogadjuk azt valóságosnak. Tehát az almát látva érzékszerveken keresztül szerzett bizonyosságod van arra, hogy az egy alma.

Istent pl. nem tudod érzékszervekkel érzékelni. Jellegéből, kvázi definíciójából származóan Isten nem ilyen természetű entitás. De hívőként meg lehetsz győződve a létezéséről, csak éppen ezt nem támasztja alá érzékszervi megfigyelés. Vagy ha igen – valakik hallani vélik Isten hangját –, de mások nem hallják ugyanezt akkor a dolog némileg inkonzisztens lesz.

Persze nem csak az érzékszervi megfigyelések teszik a tudást tudássá, hanem logikus következtetések, hitelesnek tartott források. Pl. nyilván az 1848-as forradalom történéseit nem személyesen tapasztaltad meg az érzékszerveiddel, csak elfogadod hitelesnek a korabeli – egymásnak nem ellentmondó – leírásokat, híreket. Egy hívőnél ilyen jellegű forrás lehet pl. a Biblia, amit ő elfogad hiteles forrásnak, de a hitelessége azért vitatható, mert vitatott, mások nem fogadják el hiteles forrásnak, vagy mást fogadnak el hiteles forrásnak (mondjuk a Védákat, amit meg egy keresztény nem fogad el hitelesnek).

A hit, vak és feltétel nélküli. Nincs szükség arra hogy a hited bizonyosságot nyerjen. Ilyen módon senki és semmi nem képes észérvekkel és bizonyítékokkal megcáfolni azt. A hittel vitatkozni sem lehet, s nem is érdemes.

A tudás bizonyíték alapú, legalábbis a tudomány által elfogadott általános tudásunk a világról az.

A bizonyítékokban nem kell hinni vakon, elegendő bízni abban, hogy tudományos módszerekkel, bizonyítékokkal igazolták azt. A tudomány és a tudás akkor is működik, ha te nem hiszel benne. Ezért lehet működő mérnöki eszközöket tervezni, épületeket és űrhajókat építeni.

A gravitációban nem kell hinned, akkor is működik, csak bízni a bizonyítékok erejében, amit pedig bárkinek bármikor számtalanszor meg lehet ismételni. Ez a bizalom csupán és nem a hit.

Másfelől a tudás folyamatosan változik, és a tudomány is pont ezt várja. Nincs helye vak hitnek itt, hiszen újabb éa újabb bizonyításokkal változhatnak az ismereteink is. Ez az egészségés szkepticizmus, és az hogy a tudomány sohasem állít kész tények (hit) elé, csupán a tudomány aktuális, bizonyított állását teszi elérhetővé.

Hit: a tengerben sárkányok vannak, a hegyekben jeik mászkálnak, stb.

Tudás: ha feldobom a labdát, visszaesik. Ez azért tudás, mert akárhányszor megtesszük, mindig így történik.

Száguldottam autóval éjjel, azt hittem elém ugrott egy szarvas, de kiderült hogy nem, huss, mentem tovább...

Száguldottam autóval éjjel, és láttam hogy elém ugrott egy szarvas... csatt... totálkár..

A hit és a tudomány alapvető eltérései egymást lényegében kizárják.

A tudás fő jellemzője, hogy a kijelentéseket meg kell indokolni, majd az indoklást vizsgálat alá vetni, hogy megállja e a helyét, ezt lehet empirikusan, vagy bizonyos esetekben filozófiai módszerekkel tenni, tekintve egyes elméleti ágaknál és ha a kijelentés igazolt, akkor lehet építkezni rá.

A tudományban nem szerencsés, ha dogmákat állítunk el, mert elveszi a rugalmasságot, ezért minden cáfolható és aminek valótlansága bebizonyosodik azt nem tartjuk meg, hanem elvetjük, bár erre az alkalmazott módszer miatt ritkán van szükség.

A tudomány mégis tud fejlődni, mert ismereteink gyarapodnak, ezért világképünk bonyolultsága növekszik.

Lényegében a görögök világképe ma is érvényes, a tűz, víz, levegő, föld felosztás, de mi már másképpen látjuk mindezt, ismerjük az elemeket, a periodusos rendszert, a kémiát, fizikát, sőt már ezeket is további rendszerekre osztjuk, atomfizika, biokémia, stb, ezért a korábbi, kevésbé részletes, de bizonyos szinten mégis valós rendszert már nem használjuk.

A megfigyelt jelenségeket elemezzük, majd az elemzés hatására modelleket állítunk fel és ezekből a legjobban helytállókat addig használjuk, amíg annál jobbat nem találunk. Így a tudás legfontosabb eleme a falszifikáció, a kritikai realizmus.

Hit esetén a kijelentéseket nem támasztják alá és nem, vagy felületesen vizsgálják, továbbá axiómának elfogadnak olyan dogmákat, amik megváltoztathatatlanok és igazságuk bizonyítatlan.

Gyakran logikai hibák kísérik az egybefonódó tanokat, összességében nem állják meg a helyüket, sőt egymást cáfolják, de mégsem történik meg valamelyik alaptétel ignorálása, vagy módosítása, azon érvet használva, hogy ismereteink még hiányosak, de az állítás igazságát feltétel nélkül fenntartják, az összeegyeztethetetlenség ellenére.

Olyan fogalmak bevezetését sem mulasztják el, amik tapasztalati úton nem elérhetők és gyakran definiálatlanok.

Isten jellege például ilyen, semmi konkrétum nincs a meghatározásában, csupán meghatározhatatlan fogalmi együttesből áll, mint hogy 'mindent tudó', vagy 'mindenható', vagy olyan irracionális tulajdonsággal rendelkező, mint aminek nincs kezdete.

Ezek a bizonyíthatatlan kijelentések adják a hit alapjait, amik bizonyítására kísérlet sem történhet, egyrészt mert az lehetetlen, másrészt szükségtelen, mert a tétel igazsága nem függ össze annak elfogadásával, amely feltétlen és teljes, továbbá semmilyen körülmények között sem megmásítható.

Taktikai jellegű változásokat újabban lehet tapasztalni, például azon esetben, hogy sokan elfogadják a tudomány bizonyos eredményeit, mondjuk az evolúciót, mivel annak bizonyítása mára evidenciává vált és olyan mértékben cáfolja a korábbi igazolatlan kijelentést, hogy Isten nemük és fajtáik szerint teremtett minden élőlényt, hogy az egész hitrendszer alapjait fenyegette összeomlással, de továbbra is fenntartva azt a szintén nem igazolt alaptételt, hogy mindent Isten teremtett, csak jelen esetben beillesztve a tudomány által feltárt igazságot, hogy az evolúció módszerével.

Jellemző a hit merevségére, hogy a kézzelfogható bizonyítékok hatása ellenére sem fogadják el sokan a fent említett evolúciós modellt, hanem továbbra is ragaszkodnak a már minden tekintetben elavult tanításhoz, pusztán attól való félelmükben, hogy esetleg további igazolások, vagy indoklások válhatnak szükségessé, aminek elkerülése feltétlenül fontos, meg a hit lényegét amúgy sem érintik, hiszen annak tartalmát, amint már kifejtettem, nem szükséges racionális érvekkel alátámasztani.