A szerelem nem más mint egy biológiai program, amely a fajfenntartásra irányul?

#2:

Igen... a szerelem az érzelmekre hat. Ez így van bizony. Érezheted bármennyire varázslatosnak, attől az elsődleges célja még mindig a szaporodás lesz.

A kérdezőtől talán erős megfogalmazás az, hogy "biológiai program". Mondjuk inkább biokémiai folyamatnak, talán abba nem kötnek bele azok, akik nagyon szeretnének többet belelátni a dolgokba.

Tudományos topicban vagyunk, tehát eléggé egyértelmű, hogy a szerelem és az érzelmek a fejlett idegrendazerünk egyik velejárója.

Az agy szinté vegytisztán a kokain hatásaihoz hasonló hormonfürdőt él át. Nem is tudja sokáig fenntartani ezt az állapotot, mert ténylegesen a kábítószerhez hasonlító endogén állapot ez.

Szerepet játszik benne az amygdala, a teljes limbikus rendszer, de a fejlett kérgi areák is.

Egyértelmű, hogy ez a fejlett rendszer segítette a fajfenntartást és motiválta a párválasztást... S pontosan a kokain hatásaihoz hasonlóan szakításkor vagy csalódáskor brutális szintű elvonási tünetek léphetnek fel amint megszűnik az endogén jutalmazórendszer izgalma.

Legalább két hét kell, mire helyreáll az idegrendszer neurokémiája egy szakítás után, és az érzelmekkel asszociált emlékek nagyságrendekkel erősebben égnek bele a memóriába... és erőszakosan is hívódnak elő, szinte bármilyen triggerre. Egy illat, zene de akár egy elkallódott zokni látványa is pusztító hatással jár egy szakítás után.

Összességében egy fejlett rendszer ez, ami egyben neurokémiai egyben pedig erős emocionális memória is. Az agy minden területe résztvesz benne.

*Bocs az elütésekért... csak épo sörözök... Az a rib....nc, kidobott mint egy kutyát :'(((((

:D

#6:

Köszönöm, hogy valaki végre leírta szakszerűbben is. Én csak az alapvetések kijelentéséig jutok el általában, valaki odáig sem. A neuroendokrin rendszerhez meg annak a hormonfajtáihoz meg hogy melyik agy rész miért felel már nem nagyon értek, habár a téma érdekel persze, sok minden érdekel, de sok mindenhez lusta vagyok utánanézni, ez van.

#9:

Ha az eszmeiséget is belevesszük, akkor igaz, amit írsz. Először viszont érdemes mindig tisztázni az anyagi valóságot, és miután ezt megértettük, utána lehet beszélni eszmeiségről. Másképpen a tudomány is egy vallás lenne, ha nem lennének erős lefektetett, megkérdőjelezhetetlen alapjai.

Ha vallási fórumban írná ki ezt a kérdést a kérdező, már menne a virtuális ördögűzés. Ott csak eszmeiség van mindenféle szilárd alap nélkül.