Napóleon után pár évtizeddel neki is volt akkora híre, mint Hitlernek?

Alapvetően azért meg kell említeni, hogy Napóleon nem civileket mészárolt le.. Hiszen valljuk be, Hitlernek sem a közmunkaprogramja vagy az autópàlya építèse veri ki sokaknàl a biztosítèkot.

Ez miatt én Sztàlinnal emlegetnèm inkàbb egy lapon. Bár neki törtènelmi előnye, hogy győztesen jött ki a II. Vhból.

De ha nem vilàgi szinten nèzed, akkor több ilyen személyt is találsz, akit elrettentő példaként hasznàlnak csak. Pl. az írek Viktoria királynőt, az akkori oroszok II.Miklóst, stb.

Napóleonnak már életében elsöprő erejű hírneve volt.

Elég ellentmondásos személyiség volt, de mégis a francia köztársaság új eszméinek a megtestesítőjét látták benne, szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje dominált, hiszen annak egyszerű tisztjéből küzdötte fel magát, még ha meg is döntötte azt a köztársaságot, de az ő csodálatos hírneve, nimbusza mégis összekapcsolódott azzal.

Tett is ilyen jellegű intézkedéseket, de mellette zsarnokiakat is, sokan csalódtak benne, sokan meg elnézték neki ezeket az utóbbiakat, abban a reményben, hogy a forradalom képviselője, illetve a szabadságé, mert azokkal került szembe, akik konzerválták Európában a megszokott rendet, amely nem egyszer elnyomáson alapult, így a hazafiság, meg a régi ancien regime ellen küzdő forradalmi hevület is mellé szólította a lelkes ifjakat, még akkor is, amikor már maga is császár volt, Európa új ura, amely mindegyre ki akart siklani a markából.

Katonai zsenijével teljesen felforgatta az akkori világot, de utána, illetve a nagy francia forradalom után, amelynek megtestesítőjét látták benne, már csak ideig, óráig lehetett úgy élni, mint előtte, ehhez képest Hitler nem sokat tett a világban, még akkor sem, ha az ő háborúinak több volt az áldozata.

Még ez is kétséges, hiszen a lakosság számához viszonyított arányban szerintem a napóleoni kor viszi el a pálmát.

Az a kor olyan földrengés volt, ami nem múlhatott el nyomtalanul, sőt elképesztő hatással volt a jövőre.