A pszichológiát miért tartják áltudománynak?

Mert a tudomány sok szokványos módszertani eleme nem használható rá.

Mérési eredményei nem mindig ismételhetőek, nem mindig mérhetőek objektív módon stb.

De ez a tárgyából fakad, nem a módszertanával van gond.

Éppen ezért az áltudomány megbélyegzés alaptalan.

Részben áltudomány. Az egzakt neurobiológiára épülő része nagyon is tudományos, de a semmilyen tudományos alapot nélkülöző grafológia bizony áltudomány !

Népszerű főleg a multiknál olyan áltudományok használata, mint a grafológia vagy az asztrológia. Volt egy csomó leleplezett eset, amikor kiválasztás folyamán ezek alapján szelektáltak. Ma is nevetséges, hogy kézzel írott önéletrajzokat kérnek be a XXI.században. Akkor minek jártak iskolába?

Nem tartják áltudománynak. A tudományos módszerek működnek a pszihológia esetén, beleértve a reprodukálhatóságot is.

A híres Zimbardo féle börtönkísérletet szokás felhozni ellenpéldának, mivel kiderült, hogy a tudományos módszerek semmibevételével készült, és az eredményeket úgy alakították, hogy megfeleljen az igazolni kívánt hipotézisnek.

Az igazság viszont az, hogy a kutatók már régen jelezték, hogy valami nem stimmel a kísérlettel. Ezek a jelzéseket azonban nem ütötték át a média ingerküszöbét egészen addig, amíg a kísérlet eredeti hangfelvételei elő nem kerültek. Ekkor a sajtónak sikerült átesni a ló túloldalára, és megkérdőjelezni minden korábbi pszichológiai kutatást.

Tény az, hogy nagyon nehéz összetett pszichológiai kísérleteket végezni, mivel nehéz azonos körülményeket létrehozni, gyakran etikailag is ingoványos a terület, a társadalomban az egyén is változik. (a Stanfordi kísérletet ma már több okból sem lehetne megismételni)

Mindenesetre a pszihológia mint tudomány működik, és sok embernek segít nap mint nap.

#4, Az egzakt neurobiológiai része már a pszichiátria és a neurobiológia eredményei inkább.

A pszichológia önmagában bölcsésztudomány, és az egyetemen minimális neurobiológiát, neuroanatómiát, endokrinológiát tanulnak. Ami a legszomorúbb, hogy a képzés és a gyakorlat során el is vetik a pszichiátria/neurobiológia eredményeit és metodikáját.

Nem egyszer hallottam, hogy az esetmegbeszélő gyakorlaton leszólták azonnal, aki neuroendokrin és funkc. anatómiai megközelítést adott.

Tehát sok a szakbarbár, aki a pszichológia bölcsészeti vonatkozásain túl nem tud és nem is akar látni. Márpedig ezt az összetett rendszert egyszerűen nem lehet így külön kezelni.

Másrészt a humán kognitív viselkedés kísérleti kutatása is nagyon gyerekcipő még. Hiába van fMRI, ha a kísérletek nagyrésze rendkívül paraméterfüggő, és megismételhetetlen. A metodikán kívül ezer dolog félreviheti az eredményeket, és zajból, artifaktokból készül a publikáció. Ellenőrizni nem tudja senki, forrás sincs rá... pedig könnyen bedönthető lenne sok tanulmány.

A probléma olyan komplex, hogy az állatkísérletes neurobiológiában, ahol génmódosított vírusinjektált egerek fejéből elektródák állnak ki, és mikroszkópokkal sejt szinten nézheted a tüzelési mintázatokat, meg bonyolult immunhisztokémiát csinálhatsz...optogenetikával ki-be kapcsolhatsz agyi területeket... még annál is minden gyerekcipőben jár. Kb ha azt mondom ahhoz képest a humán kognitív kutatás 0.01%-ot testesít meg, akkor lehet túlzok :D

... Ehhez képest a csak viselkedéses, műszeres mérést nélkülöző lélekbúvárkodás még sokkal kevésbé egzakt tudomány. Márpedig ami nem igazolható tudományos módszertannal, az az áltudomány határán billeg.

Ezt egyébként szcientológusok terjesztik előszeretettel. Nyilván nem kizárólagosan.

Szerintem aki vitatja a pszichológia tudományos mivoltát, az nincs teljesen tisztában azzal, hogy mi is a lényegey A pszichológia teljes egészében tudomány. Az, hogy mit nevezünk tudománynak függ a módszerhasználattól, a tudásrendszertől. Az áltudományosságot talán annak köszönheti, hogy alapvetően a filozófiából indult ki, illetve, hogy sokan azt hiszik, hogy ha tudnak adni egy jó tanácsot, akkor már tudnak annyit mint egy pszichológus. A mai pszichológia viszont viszonylag fiatal tudományág, szemben például a fizikával, vagyis még mindig nagyon sok kutatás szükséges a különböző folyamatok megismeréséhez. Egyik tudományág sem azonnal alakult ki, mindnek több száz, több évezredes múltja van. Valahol ezeknek is el kellett indulniuk. Ha áltudomány lenne, akár csak részben is, nem kellene hozzá egyetemet végezni, és hosszú évekig tanulni. A pszichológia a társadalommal foglalkozik, mint egész, ami viszont egyénekből áll, és nyilván az egyéneknek nincsenek adott mérőszámai, mértékegységei stb. Ami igaz az egyik emberre, nem feltétlenül igaz teljesen a másikra, ugyanakkor a tapasztalatok, a kutatási eredmények irányadóak pl.egy terápia során. Ez olyan, mint amikor csinálnak mondjuk politika témában egy felmérést, megalapozott módszertannal, az eredmény nem vonatkoztatható az egész társadalomra, mivel nem kérdeztek meg mindenkit.

Kedves #7. Ezt írod "A metodikán kívül ezer dolog félreviheti az eredményeket, és zajból, artifaktokból készül a publikáció. "

Igen, ez gond. Viszont nem azt jelzi, hogy áltudomány, hanem azt, hogy a kutatók nem képesek kontrollálni minden körülményt.

Hiába, a neurobiológiai és az összes többi nézőpont összebékíthetetlen :)

Az a része természettudomány. Viszont nagyon gyenge lábakon áll.

Volt is erről egy review múltkor, hogy az fMRI tanulmányok nagyrésze megismételhetetlen.

Őszintén, nekem a kognitív állatkísérletes neurobiológia is csalódás kicsit 6 év után.

A hét egy adott napján szétszedünk 1-2 új cikket, és elszomorító mennyire sok a kamu, erőltetett izzadtságszagú ábrák, irtó gyenge elemszám... n=3, n=5 nagy lapokban ilyenekkel már lehet publikálni, és ezek általában 2-300 állatból szelektált eredmények. Adat poolozás, cherry picking, csalóka mértékegységek, statisztikai bravúrok, szubjektív matematika, negatív eredmenyek és metódusok eltitkolása (Miért is közölnéd ki, ha nem jött ki semmi?).

Kb "fotosoppolás" megy szinte mindenhol.

Ezért mondom, ez egy nagyon egzakt(nak tűnő) kvantitatív módszerekre épülő tudományág, a kísérleti neurobiológia... de mégis, a komplexitásnak és a publikációs rendszernek hála ez is "kamu". Persze hasznos, mert előrelépünk, de nem mindig egészséges folyamat ez.

A pszichológia ehhez képest fényévekre van az egzaktságtól... nem mondom, hogy áltudomány, de vannak határon billegős bölcsészettudományos részei. Ez egészen addig nem gond, amíg nem kezdjük magabiztosan alkalmazni módszertanként / klinikumban.