Túlzottan pesszimista lennék vagy ez tényleg így van?

Nem pesszimista vagy, ezt másképp hívják. A tengerparti városok nem csak úgy eltűnnek. Menj el Hollandiába, mássz fel egy tengerparti dűnesorra és látni fogod: a tengerszint 5-10 méterrel magasabb a városok utcáinál.

A termőföld nem csökken, a körülötte való időjárás változik. Ez azt jelenti, ahol ma búzát termesztenek, holnap ott azt nem lehet. Ott mondjuk olajbogyót lehet.

Az ivóvíz nem csökken. A szennyezettsége nő, de például egyes tengerparti országok már régóta vízigényük jelentős részét a tengervízből állítják elő.

Ez a problémakör kicsit bonyolultabb. A világ országai ma élnek valahogy, hagyományaiknak megfelelően. Az átrendeződés (nem pedig eltűnés!) olyan drasztikusan változtatja meg a lehetőségeiket, hogy ezt nem tudják követni, ezért hatalmas népvándorlások lesznek, amelyek gyökeresen megváltoztatják az emberiség mai szerkezetét. És ez senkinek nem jó.

Ebben a remény gyakorlatilag hátráltató tényező és ezért roppant káros. A reménykedő ül és vár, hátha nem őt üti el a gőzhenger. Ahelyett, hogy odébb menne, megállítaná a gőzhengert, azaz tanulna, hogy tudja, mi a teendő, és azt a teendőt sürgősen végre is hajtaná. Persze szervezetten, de ez nyilvánvalóan következik a tanulásból.

Sajnos nagyon valószínű, hogy még a közeljövőben elindul egy láncreakciószerű kihalási hullám, ami a társadalom végét jelenti, hiszen még mindig nem vagyunk olyan fejlettségi szinten (és egy jó ideig nem is lennénk) hogy a természettől teljesen függetlenül fenntartsuk a jelenlegi civilizációt.

Látom a fenti kettő szépen bevette a legoptimistább, már több éves IPCC jelentéseket. Majd picit kevesebb lesz a burgonya, de legalább az olivából meg több lesz és Budapest éghajlata a mai Szkopje éghajlata lesz... Hát ez sajnos nem így működik, ez csak önbecsapás.

Itt egy cikk: [link]

És ha érdekel, nézd bele legalább az első néhány percbe (BBC dokumentumfilm) [link]