Több százezer év múlva a kutyák elkezdhetnek beszélni?

"Gyakorlatilag még csak pár évtizede élnek velünk egy légtérben"

Már itt tévedésben vagy.

A kutya kb 10 000 éve társa az embernek.

Lehet hogy nem a hálószobánkban az ágy szélén aludt, de közvetlenül velünk élt.

A kutya butább mint az őse, a farkas, az agya is kisebb. Nem fejlődik az intelligenciája mert az ember eltartja de igaz hogy sokkal jobban tudja olvasni az ember testbeszédét, mint a farkas.

A legkorábbi időkben lehet hogy beengedte az ember a házában mert a primitívebb még a disznójukat is beengedik. Hogy az ember ne beszélt volna hozzá több ezer éve, az biztos hogy nem igaz. Mindenhez beszélünk, néha még a tárgyakhoz is. A mágikus gondolkodású primitív emberre ez fokozottan igaz.

Jó pár évezred a pár évtized.

Másrészt az emberével megegyező, vagy legalább arra nagyon hasonlító hangképző szervek hiányában akkor sem tudnának beszélni, ha akarnának.

Az a baj kérdező, hogy te úgy képzeled el az evolúciót mint valami számítógépes játékot, ahol az általad irányított karaktert állandóan újabbnál újabb képességekkel fejleszted, és mindenben csak erősebb lesz.

Ez egy RPG játékban valóban így megy, de nem az evolúcióban.

Ha egy egyednek a génkészlete (génjeinek összessége) hasznos tulajdonságokat kódol az adott fajhoz tartozó egyed számára, amiből következik, hogy ugyanezt a génkészletet képes lesz részben-egészben továbbörökíteni az utódjára, melynek a továbbiakban is hasznára lesz a szülőtől/szülőktől örökölt "tervrajz", akkor az a génkészlet fennmarad, hisz hasznos, ami annyit tesz hogy elégséges az egyed életbenmaradásához.

Ezt sokkal hosszabban és sokkal szakszerűbben is meg lehetne (kéne) fogalmazni, de nincs kapacitásom 4000 szavas esszét írnom.

Tehát: ha a krokodilok 70 millió éve is ugyanolyan környezetben éltek mint ma, és már akkor is kiválóan adaptálódtak a környezetükhöz (hordozták azt a tervrajzot ami már akkor jó volt), akkor semmi szükségük feleslegesen új tulajdonságokat szerezni az evolúció útján.

Sőt, a legtöbb ilyen újjonnan szerzett tulajdonság valószínűleg csak hátrányos lenne a millió évek óta változatlan környezetükben.

Az evolúció egy remek közgazdász, ami csak azt engedi fennmaradni, ami több hasznot hoz, mint amennyi energiát visz.

Miért kéne elkezdenie egy fajnak okosodnia?

A Földön becslések szerint 15 000 000 faj élhet, de egyes becslések szerint akár 5X ennyi is. A jelentős része persze baktérium, gomba, moszatok, és protozoák.

De a lényeg hogy rengeteg faj van.

Ezek közül relatíve borzalmasan kevés vált intelligenssé.

Az intelligencia a legtöbb fajnál nem túlélési előny, mondhatni inkább kivétel ha egy faj tanulékonyságával és szervezett szociális életmódjával lesz kitűnő, és nem egyéb tulajdonságaival.

Mi inkább vagyunk érdekes kivétel, mint normatív minta.

Az evolúciónak nem célja semmi végállapotot elérni.

Nem az okosabb, erősebb, nagyobb a cél.

Az egyetlen krítérium, hogy egy tulajdonság mennyire hasznos, a tulajdonság kialakításának költségét tekintve.

Ha nem segíti jelentősen az adott egyedet, akkor nem marad fenn a tulajdonság (szín, méret, rezisztencia, etc).

Ezért van hogy az élővilágon belül rengeteg csoport jóformán változatlan évmilliók-milliárdok óta.

A medúzák miért olyanok mint 500 millió éve?

És a cápák?

És a kagylók?

Azért mert a tervrajzon feleslegesen nem változtat jelentősen az evolúció, csak hogyha valamilyen szelekciós hatás ezt nagyban megköveteli.

Ezzel együtt a kutyák eléggé a beszéd határán vannak jelenleg - tehát, még ha génsebészettel nem is számolunk, tényleg elképzelhető, hogy pár 100000 év múlva tudnak majd valamilyen szinten beszélni.

De annyira még biztos nem, mint most a majmok.