Ha valami kör pályán mozog, annak a sugár irányában kifelé van gyorsulása, nem?

A korong megnevezést túlzásnak tartom. A Föld alakja geoid-alak, de jól közelíthető ellipszoiddal. Azaz tényleg nem gömbről van szó, hanem egy olyan forgásszimmetrikus ellipszoidról, amelyet két mérettel lehet jellemezni (egyenlítőn mért átmérő és az észak-déli kvadránspontokon átmenő előbbire merőleges főkör átmérője).

A feltételezett gömb alak egyáltalán nem mond ellent a fizikának, hiszen a Föld anyageloszlása egy hidrosztatikai egyensúlyi állapotot tükröz, amely a fizikából ismert energiaminimumra törekvés elvéből következik. Gondold meg, az esőcseppek is jó közelítéssel gömb alakúak (a deformált alak pusztán a légellenállás miatt van) mert ezt diktálja az energiaminimum-elv.

Befelé gyorsul.

Erre magadtól is rájöhetsz, ha megnézed, hogy az egyeneshez képest merre mozog.

Trollkérdés.

>"Mitől lenne egyáltalán gömb alakú? Ellentmond a fizikának."

Pont a fizika miatt áll nagyon közel a gömbhöz, ilyen tömeggel és mozgással más nem is nagyon lehetne. Ez nem fantázia és találgatás kérdése.

"Ha valami kör pályán mozog, annak a sugár irányában kifelé van gyorsulása, nem?

Akkor a Földnek is van, hiszen a Nap körül kering."

Van hát, csak nem kifelé, hanem befelé mutat az iránya, hiszen arrafelé kell állandóan letéríteni a tehetetlenségből adódó egyenes pályáról.

"Méghozzá hatalmas sebességgel."

Lényegtelen.

Ekkora rádiuszon az szögsebességben lóf....

Napi 1 fokot halad a körpályán.

"Szóval nem csoda, hogy szépen lassan koronggá alakult.."

Az ég adta világon semmi oka nem lenne a keringéstől koronggá alakulni.

A gravitációs vonzerő pontosan kiegyenlíti a centrifugális erőt, így elég jó közelítéssel olyan körülmények közt van, mintha egyenes vonalú egyenletes mozgással haladna.

"Mitől lenne egyáltalán gömb alakú?"

A saját gravitációjától. A tömegvonzás próbálja az anyagát a lehető legkisebb rádiuszra összehúzni. Ha meg mindenhol a legkisebb rádiusz van, az egy gömb.

"Ellentmond a fizikának."

Frászkarikát, a laposföldes troll zöldséged mond ellent a fizikának.

Amiről láthatóan fingod sincs.

Röviden: nem. Hosszabban: minden test, amelyre erő hat, gyorsul. Ha egy testre nem hat erő, akkor egyenes vonalú, állandó sebességű mozgást végez (vagy áll, de ez csak akkor igaz a valódi világban, ha vele együtt mozgó rendszerből nézzük). Ennélfogva egy test sebesség vektota akkor és csak akkor változik, ha rá erő hat. Ekkor változik a vektor, azaz a vektor nagysága és/vagy iránya. A körpályán lévő testre folyamatosan a pillanatnyi sebességvektorára merőleges, állandó erő hat, ez tartja körpályán. Ha ez az erő megszűnik, a test megtartja pillanatnyi sebességét (azaz a sebességvektor nagyságát és irányát), és az addigi körpálya érintőjének irányába repül tovább egyenes vonalon, egyenletes sebességgel.

Köss madzagra egy követ, pörgesd meg, és engedd el! A kő a körpálya érintőne mentén fog elrepülni, azaz csak az tartotta körpályán, hogy a madzahgal mindig befelé (a körpályára merőlegesen, feléd) irányuló erővel húztad a madzaggal. Az az erő, amivel a kezedet húzza, már Newton III. törvémyének érvényességét jelzi. Nem mellesleg egy körpályán egyenletes szögsebességgel mozgó test - éppen, mert erő tartja pályáján - folyamatosan a középpont irányába gyorsul.

A körpályán mozgó testnek mem kifelé, hanem befelé van gyorsulása, és a Földre sem kifelé, hanem a Nap irányába ható erő hat, dzt az erőt nevezzük ebben az esetben tömegvonzásnak.

Még mindig azon gondolkodom, honnan szedted, hogy bármitől ki kellett volna lapulnia a Földnek.

A keringéstől aztán végképp nem.

A tengely körüli forgátsól, na attól lehetne, persze sokkal nagyobb fordulatszám esetén, ha éppenséggel ebben a méret- és szilárdsági kategóriában bármi lepénnyé tudna válni ahelyett, hogy cafatokra szakadva szétrepül.

Szóval nem, nem így készült a Föld:

https://www.youtube.com/watch?v=lGDUmGlMJzU

Na nézzük azt a gyorsulást. Ha a testre erő hat, akkor az az erő irányában gyorsul. A gyorsulásnak tehát két jellemzője van. Nagysága és iránya. Ebből következik, hogy gyorsulásnak nevezzük azt is, ha a test azonos nagyságú sebességének irányát megváltoztatja. A föld tipikusan ezt teszi (ha nem számítjuk a különféle tényezők hatására történő perturbációt).

Ha egy testre erő hat, az a test elemein keresztül történik, azaz a test mindenképpen torzul. Azonban ennek a torzulásnak a mértéke és vizsgálódásunk tárgya együttesen határozza meg, hogy milyen modellt tekintünk.

Lehetséges egy másik módszer is. Valamiféle prekoncepció alapján kiválasztunk a sok közül egy jelenséget és azt elemezzük, mégpedig úgy, hogy előzetes elképzelésünknek megfeleljen. Hangsúlyozom, a dolgot végig lehet vinni a tudomány összes ismérve betartásával, és lehet egy minden szempontból igaz eredményre jutni. Hogy az így kapott eredmény a valóságtól mennyire áll távol, azt az dönti el, a tényleges körülményekből mennyit hagyunk el önkényesen. Itt például a korong alak megtámadhatatlan (nem a kérdező megfogalmazásában, az túl kezdetleges, de lehetne szakszerűen is). Az az aprócska probléma van csak, hogy a földet számos más hatás éri, amelynek mind van következménye. Ha pedig mindet figyelembe vesszük, akkor szépen megkapjuk a mai geoid formát. Na persze ennek számolgatása kicsit bonyolultabb és hosszadalmasabb, mint egyetlen önkényes centripetális erő figyelembe vétele.

Az ilyen laposföld hívők és más ezoterikus elmélkedők elvileg hibátlan gondolatmenetet is használhatnának (azért elvileg, mert a gyakorlatban erre képtelenek - különben nem lennének ebben a kategóriában). A baj az lesz ilyenkor, hogy egyetlen önkényesen előre eltervezett cél érdekében a valóságból kiragadnak egy elemet, és azt vezetik le. Hogy a többi esetleg a kiemelt célt akár lenullázza, az ellen élénken tiltakoznak. Hát hogyne, annak megértése lenne az alternatíva, csak hát...