Miért kering/mozog a Föld a Nap körül?

Azért kering a Föld, mert a Nap gravitációja gömbalakban meghajlítja a teret, és mivel a tér nem egyenes az égitestek pályája sem az.

Ehhez hasonlóan működik a dolog: https://www.youtube.com/watch?v=MTY1Kje0yLg

Ez a keringés azért szükséges, mert így nyer a Föld centrifugális erőt, ami távol tartja a Naptól.

Vagyis a Nap vonzza, a keringés közben kialakuló centrifugális erő, pedig taszítja a bolygót, így tud stabil pályán maradni. Ha nem keringenénk a Nap körül, egyszerűen belezuhannánk a gravitáció miatt.

Nem örökmozgó, csak nem teljesen kör alakú a pályája. Ovális pályán mozog ezért amikor a Naphoz közelebb van lendületet nyer, és tovább tud haladni. Mire veszít a lendületéből, már újra Napközelben van, és megint gyorsul. Ha megfigyeled, minél közelebb vannak a golyók a mélyedés közepéhez, annál gyorsabban mozog. A naprendszerünk "nagy golyója" a Nap. Azok a golyók ráadásul nagyon lassan mozogtak a Földhöz képest.

Így néz ki a Föld pályája: [link]

A Föld nem fog belecsapódni a Napba. A golyóknak a videóban azért nem stabil a pályájuk, mert nem elég gyorsak. A Föld átlagos pályamenti sebessége kb. 29,783 km/s, ezért elég nagy centrifugális erő tud keletkezni, ami a videóban látható golyóknál nem igaz.

Ha jobboldalt megnézed a pályaadatokat, akkor többet megtudsz róla: [link]

Ha a gravitáció a téridő görbülete lenne, akkor szükségtelen lenne a keringésből adódó kifelé ható centrifugális erő és az ellentétes irányú gravitációs erő közti kiegyenlítőhatás, melynek az egyensúlyát a pályamenti sebesség beállításával határoznak meg pl űrszondák esetén. Azért mert a téridő görbületes gravitációban nincs sem gravitációs erő sem pedig centrifugális erő, hiszen mindennek így a tehetetlenségi erő hatásának irányát is a téridő görbülete határozza meg.

Ebből viszont az következik, hogy ha a nagyobb tömeg már eleve ott lévő téridő görbületének hatása alá kerül egy kisebb tömeg, akkor miután ez a görbület eleve a nagyobb tömeg irányba tart, ezért a kisebb tömegnek a sebességétől függetlenül gyors bespirálozást követően vagy akár közvetlenül és óhatatlanul neki kell ütköznie a nagyobb tömegnek.

A gravitáció tehát nem lehet a téridő görbülete.

Csak röviden arról, hogy honnan származik a forgás.

A Naprendszer kialakulásából.

Ha veszel egy elméleti teret, vegyük úgy, hogy innen indult a világegyetem, amiben totál random pályákon röpködő tömegpontok, por, gáz vannak, akkor kikerülhetetlenül lesz olyan, hogy két ilyen anyagi pont elszáll egymás közelében.

Olyan is lesz, amikor elég közel száll el ahhoz, hogy tömegvonzásuk befogja egymást.

Mint amikor szembe jön veled valaki, elmegy melletted, de közben megfogjátok egymás kezét. Mi fog történni? Elkezdtek egymás körül keringeni.

Szóval az egymás körül keringés mondhatni a legtermészetesebb állapot az univerzumban.

Így jött létre a később a Naprendszert létrehozó porkorong is, ahogy sűrűsödött, a forgás még gyorsult, az ezen belüli tömegsűrűsödések meg eljátszották ugyanezt kicsiben.

Ezért van, hogy a Naprendszer bolygóinak keringési irányai egyeznek, sőt a tengelyforgásuk is ugyanilyen irányú.

Ebben van pár kivétel, de azok mint utólag kerültek a rendszerbe, kívülről jött égitestek vagy ütközések változtatták meg a forgási-keringési irányukat.

Ahogy Wadmalac is írta, az, hogy a Világegyetemben két objektumnak egymáshoz képest perdülete van, meglehetősen természetes. Sőt, szinte kizárható, hogy ne legyen, mivel ehhez az kellene, hogy a két objektum pontosan a tömegközéppontjukat összekötő egyenes mentén mozogjon egymás felé - ennek pedig rendkívül elenyésző az esélye.

Következésképp egymás mellett haladnának el, de mivel gravitációsan kölcsönhatnak, eltérítik egymást a pályájukról, esetleg kialakulhat egy gravitációsan kötött rendszer is, ha a relatív sebességük nem túl nagy.

Ami pedig a Földet illeti, a keringő mozgás a Naprendszer kialakulását megelőzően jelenlévő por és gázköd forgó mozgásából eredeztethető, amelynek perifériáján lévő anyag keringett a központban egyre inkább összesűrűsödő és felforrósodó anyagcsomó (protocsillag) körül. Ez utóbbiból lett a Nap, a körülötte keringő, és helyi csomósodásokat is mutató felhőrészekből pedig a bolygók és üstökösök. Aztán a Napban beinduló fúziós folyamatok révén keletkező napszél kisöpörte a maradék port és gázt, így a bolygók közti tér gyakorlatilag teljesen kitisztult, a bolygók pedig - megörökölve a központi égtest körüli keringő mozgásukat - azóta is keringenek pályájukon.