A kvantummechanika alapján a tudatnak van bármiféle "hatalma" az anyag felett?

Egy detektor, ha megméri a dolgokat, és RÖGZÍTI mondjuk egy papírra, vagy fényképre - szerinted ez mégis mi a búbánatos jó istentől tudna KÉSŐBB megváltozni?

Akkor, amikor egy ember méltóztatik odabattyogni és megtekinteni?

Átrajzolódnak a papíron a pontok, vagy hogyan gondolod?

Valami komoly probléma van veled.

Még egyszer: a mérőműszer tintába mártja a tollát, majd ékes jelekkel papírra felvési az eredményt.

Úgy 32 év múlva egy embernek eszébe jut, hogy megnézze.

Akkor már 25 km-nyi kitöltött grafikon tekereg mindenhol.

Szerinted AKKOR átíródik az egész?

Schrödinger macskája egy gondolatkísérlet, amivel a koppenhágai interpretáció szerinte hibás elgondolására akart rámutatni Schrödinger-csak aztán kiderült, hogy tényleg úgy mennek a dolgok a _mikrovilágban_(azaz a macska nem támad fel, mert nem egy szubatomi részecske). Erről bebizonyították, hogy így van, és már használjuk is a kvantummechanikát különféle technológiáknál.

Míg a te feltevésedről bebizonyosodott, hogy téves. Sikerül végre felfognod, amit már mióta magyarázunk? Lásd 17. Mondjuk egy detektor rögzíti az eredményt, és RÖGZÍTI. Innen tudjuk, hogy tudatos megfigyelő nélkül is működik. Na meg tudjuk, hogy a "mérés"(információkinyerés) folyamata hogyan zajlik, mit okoz, és hogy ezen okok miatt omlik össze a hullámfüggvény. Vili?

Ha nem tudsz normálisan reagálni, és megérteni amit írunk, akkor ne is írj!

Kérdező!

A mérésről alkotott fogalmaid misztikusak. Pedig egyszerű.

Mérjük meg egy kiló vas hőmérsékletét. Odatartunk egy alkalmas hőmérőt, a vasból némi energia (most a részleteket hagyjuk, mert példánkhoz nem lényeges) átáramlik a hőmérőbe, létrejön egy egyensúly, a hőmérő mutatja a hőmérsékletet. Az igazit mutatja? Elvileg nem. Mert a vasból némi energia kellett a hőmérőnek, de az annyira kevés a vashoz képest, hogy nem mérhető csak számítható. Tehát azt mondjuk, a vas hőmérséklete ennyi, és ez egzakt adat.

Most vizsgáljuk meg egy foton tulajdonságait. Veszünk egy tükröt és megállapítjuk, a foton hullám. Na jó, nem egy darab fotonról állapítjuk meg, hanem sokról, ami mind ugyanúgy viselkedik. Oké, tehát a foton hullám. Csakhogy mint tudjuk, a foton fény, márpedig haa napsüti az üvegablakunkat, az bizony felmelegszik. Jó, akkor tehát a foton anyag?

Az attól függ. A kiló vasnál a mérőeszköz "beavatkozása a vas életébe" olyan csekély, hogy a vas semmi tulajdonságát nem veszi el ettől, tehát a közölt információ egzakt. Ezzel szemben ha fotont fotonnal "mérnénk", akkor is ugyanakkora a mérőeszköz, tehát durván beavatkozik a foton életébe. Ezért a foton nem is mondja meg neki az ő tulajdonságait. Hanem aszerint "válaszol", ahogy "kérdezték". Ha így kérdezem azt mondja hullám vagyok, ha úgy kérdezem, azt mondja anyag vagyok. Ezt fizikusul úgy mondják, a részecske a mérőeszköz saját állapotával válaszol. Ezért tehát észnél kell lenni, hogyan kérdezünk. De ennek a tudathoz semmi köze, mert ne ma tudattal mérünk, ezért a részecska nem kerül kapcsolatba a tudattal, annál inkább a tudat általalkotott mérőeszközzel.

Hát valahogy így van ez a kvantummechanikával. Ha egy fizikus olvassa el a választ és nem tudja, miért született az, akkor a fejéhez kap. Ha egy fizikatanár olvassa el a választ, és tudja, miért keletkezett az, akkor bólint. Ez is egyfajta sajátállapot. Ez is kapcsolatos a tudattal, mert én gondoltam végig. De te mégis a magyarázattal kerülsz "szuperpozicióba", mert az van hatással rád akkor is, ha van köze a tudatomhoz. De nem "úgy" van köze. "Úgy" a magyarázathoz van köze, pontosabban ahhoz, amit olvasol eközben.