Az emberi széklet szagától való undor ösztönös vagy tanult viselkedés? Ha tanult, akkor fenntartandó ez, vagy idejétmúlt?

Látom, a nagy többség ösztönösség-párti, de utánaolvastam és a tudományos kísérletek azt mutatják, hogy kisgyerekekben még nincs meg az undor, nem csak a saját hanem még állati széklettel szemben sem, tehát valószínűleg tanult, kulturálisan meghatározott viselkedésmintáról van szó.

Már Freud arra jutott hogy ‘the excreta arouse no disgust in children … and seem valuable to them as being part of their own body which has come away from it.’

Aztán a 80-as években kísérletekkel is valoszinusitették az undor tanult jellegét:

“... the lack of early childhood disgust towards excrement was verified in the 1986 study of Rozin et al. in which most of the 2-year old test-subjects, when offered what appeared to be a dog turd on a plate (actually a simulacra made of smelly cheese and peanut butter), voluntary put it in their mouths”

[link]

Ezzel együtt indokolt sztem a további kutatás a témában