Az incelek létezése tulajdonképpen bizonyíték a természetes szelekcióra?

Olyan formában, ahogy te értelmezed az "incel" szót, olyan értelemben nem. Az "incel" szó az "involuntary celibate" fogalomból ered, szóval lényeges és fontos eleme, hogy a cölibátus önkéntelen és akaratlan! Olyan személyt jelent, aki tényleg képtelen párt találni, annak ellenére, hogy próbálkozik. Ez természetes körülmények között egy jó mutató ahhoz, hogy hogyan működik az evolúció, viszont az internet ezt a fogalmat is elkorcsosította és szerintem te is az internetes jelentésére célzol. Az interneten kb. mindenkire mondják ezt, aki zárkózottabb természetű és jelenleg nincsen barátnője. Ez több problémát is felvet:

1. Az internetes jelentés szerint incel csak hímnemű lehet, nőkre ezt a szót soha senki nem használta még, pedig a normális jelentés szerint nők is lehetnek incelek.

2. A zárkózott természet feltételezi (bár nem garantálja), hogy az illető nem is keres aktívan párt, szóval nem hívhatunk valakit önkéntelen cölibátusnak, aki önmaga döntéséből adódóan nem keres pár, tehát önkéntes.

3. A zárkózott természet és a tény, hogy nem keres az illető aktívan párt, egy percig sem jelenti azt, hogy az illető nem is tudna magának párt találni, ha elkezdene keresgélni.

Egy szó mint száz: a szó valódi értelmében a válasz a kérdésedre igen, viszont az internetes értelmében nem.

aközött, hogy a nőiesebb vonásokkal rendelkező férfiak nagy átlagban valamivel kevésbé vonzóak (bár még kultúránként is vannak anomáliák, egy nyugati módra férfias férfi a japán nők számára visszataszító)

és aközött, hogy az incelek létezése bizonyíték a természetes szelekcióra, ég és föld a különbség.

mély hangú, szakállas, szétgyúrt állat is lehet incel (mondjuk mert leblokkol és nem tud megszólalni, amikor hozzá kéne szólni egy nőhöz, plusz ő is belecsavarodik a "25 évesen még nem volt nőm, soha nem is lesz" csapdába)

@8: Nem a genetikájuk miatt nézik ki és közösítik ki őket, legalábbis nem egészében. Azért nézik ki és közösítik ki őket, mert furán viselkednek - ezt már a gyerekek is érzik, és ők igen fájóan oda tudnak csapni.

Viszont, ahogy már írtam fent, egy ember viselkedésének, társas érintkezési mintáinak, gondolkodásmódjának stb stb kialakulása jóval-jóval bonyolultabb dolog, mint hogy azt mondhassuk, hogy genetika. Igen, közrejátszik a genetika. És ezen kívül még ezermillió hatás, aminek semmi köze a genetikához. És ezek a hatások valószínűleg már prenatális kortól befolyásolják a magzatot, a szülés utántól meg abszolút. Mire oda kerül a gyerek, hogy óvodába menjen, vagy akár bölcsődébe, már annyi genetikától független hatás nyomta rá a bélyegét a viselkedésére, hogy megszámolni sem lehet. Pont ezért az evolúcióhoz, a törzsfejlődéshez ennek vajmi kevés köze van.

A felelősség természetesen nem csak a szenvedő alany nyakában van. De ha képes felelősséget vállalni incelségéért (legalább részben) és felismerni, hogy az ő is tehet róla, akkor tehet is ellene - kiút csak erre vezethet. Arra nem vezet kiút, hogy mindenért külső tényezőket okolnak - pl testi adottságok, vagy sláger, hogy minden nő hülye/gonosz stb...