Mennyire elfogadható az az álláspont, hogy a fizikától elvárt egyetlen követelmény, hogy prediktív legyen?

Mind a mai napig használunk Kepler törvényket a csillagászatban, a nem fénysebességközeli rendszerekben a Newton-törvények továbbra is igazak maradnak.

Hogy miért hinnéd el? Mert jelenleg ezek a legjobb modellek, amivel leírható a világ modellje. Egy Lorentz-transzformáció, a Galilei -relativitási elve után jött létre, a mindennapi életben, viszont pl a sebesség összeadódására a Galilei-féle elv is használható, olyan kicsi a két trafó közti differencia.

Szóval fejlődnek az ismeretek, egyre pontosabb és pontosabb modelleket tudunk adni a világ működésére.

Ezért is érdemes tanulni, hátha te találod meg a legjobbat, és a te nevedhez fog fűződni a "mindenség elmélete".

A feltétel a megfigyelésekkel való egyezés. Ez sokszor valóban előrejelzést jelent, de nem mindig.

Mindenesetre nekem sem kedvem, sem időm belemenni a témába, így csak két dolgot említenék/kérdeznék:

1, Nem igaz, hogy Ptolemaiosz óta meg tudják mondani az égitestek helyzetét, illetve hogy ez a mai megfigyelésekkel megegyező pontossággal leírható bármely olyan modellel, ami a korai 20. század előtt született volna.

2, Hogyan tudtál ide írni nekünk? Mi tette ezt lehetővé?

"A geocentrikus világkép az égi kristályszférákkal megfelelt mindannak a követelménynek, amit ma is elvárnak a fizikusok egy fizikai elmélettől."

A geocentrikus világkép nem felelt meg a mai tudományos módszertani követelményeknek egyáltalán.

Első hazugságod.

"Ptolemaiosz óta teljesen pontosan meg tudták jósolni az égitestek jövőbeni helyét"

Második hazugságod. És nem század ívmásodperces távolságokról van szó.

"semmilyen megfigyelés nem mondott ellen se a geocentrikus világképnek"

Harmadik hazugság.

"se az égi szférák létezésének."

Negyedik hazugság.

"Mennyire elfogadható az az álláspont, hogy a fizikától elvárt egyetlen követelmény, hogy prediktív legyen?"

Bocsánat, igazából elrontottam a számozást, hiszen a kérdésedben is hazugság van már...

"A geocentrikus világkép az égi kristályszférákkal megfelelt mindannak a követelménynek, amit ma is elvárnak a fizikusok egy fizikai elmélettől."

Nem igazán. Semmilyen tudományos módszertani követelménynek nem felel meg.

Nagyon nem vagy képben, de azért elég arrogánsan okoskodsz. Ez így elég rossz kombináció.

A probléma az, hogy a Nagybetűs Igazság mint olyan, az kideríthetetlen.

Mi van, ha azt mondom neked, hogy a bolygókat apró, láthatatlan manócskák mozgatják, pont olyan módon, ahogy a gravitációs törvények leírják?

Nyilván a manócskák létét se megerősíteni, se cáfolni nem lehet. Ha bármikor egy futóbolond betéved a Fizika Intézetbe, hogy egy újabb láthatatlan manócskás, tündéres, unikornisos mesét előadjon a rádióhullámok terjedéséről vagy a bolygók mozgásáról, az azért elég szar lenne, ha a fizikusok eldobnának mindent a kezükből, hogy a manócskák/tündérek/stb létét megvizsgálják. Ez így nem működik, egy részt mert manós-tündéres meséből pont végtelen számút lehet kitalálni (azaz ha az egyik mese alapján nem találod meg őket délben a legészakibb fügefa alatt, akkor még mindig végtelen sok mese van hogy hol lehetnek), másrészt pedig azért, mert bármit kezdesz kutatni, az erőforrást von el a többitől, tehát végtelenül kicsi esélyed van arra, hogy pont az Igaz Manócsák felé indultál el. Amiből pedig pontosan az következik, hogy soha nem lehetsz biztos a Nagy Igazságban. Most akkor vagy nem is manók pörgetik a Földet, vagy ők pörgetik, csak még nem találtuk meg őket? És ha láthatatlan unikornisok hozzák a wifit a szájukban, a wifi router pedig csak arra jó, hogy odacsalja az unikornisokat?

Márpedig ha az igazság kiderítésére törekednénk, akkor pontosan végtelen erőforrást kéne arra rászánni, hogy ezeket a kérdéseket kiderítsük, és nem haladnánk a műholdakkal meg a nanorészecskékkel.

Azt se felejtsük el közben, hogy a tudomány mint "megismerő hobbi", csak a 18. századi unatkozó angol lordok hobbijaként jött létre. Előtte a tudomány (igazából proto-tudomány) valójában problémamegoldó módszer volt. Hogyan állapítsuk meg, hogy a koronából kilopták-e az aranyat (Arkhimedesz)? Hogyan irányozzuk be úgy az ágyút, hogy a lövedék minél jobban eltalálja a célt (Newton)? A modern tudomány ezeket a gyökereit a mai napig őrzi (voltaképpen ezt a kettőt ötvözi), tehát alapvetően a megismerésre vágyás mellett pragmatizmus nagyon is fontos része maradt.

Mindez pedig olyan ismeretelméleti problémákkal is kiegészül, amik alapján ma már tudjuk, hogy a teljes igazság megismerhetetlen. Ha nem akarjuk elveszteni az ép elménket olyasmit üldözve amit sosem érhetünk el, akkor jobb, ha a annál maradunk, hogy valójában csak modellezünk. És a nagyon-nagyon jó modellekre hunyorogva tekinthetünk úgy, hogy voltaképpen igazak, megengedve, hogy aki manócskát akar hozzáképzelni, azt nem röhögjük körbe túl hangosan. Ami amúgy a vallásokkal való csendes megférés miatt is egy fontos pragmatikus szempont: én nem jelentem ki túl hangosan, hogy valószínűleg nincs isten, te meg nem hangolod az embereket túl hangosan a tudomány ellen. Egyik sem működik tökéletesen, de hát ilyenek vagyunk.

Miért látunk egyre több embernek kinéző valamit tudományos fórumokon, ahogy a tudomány felfedezéseit használva, tudomány által készített eszközök segítségével, habzó szájjal szidják a tudományt?

Miért nem látok soha sehol egy szent helyen sem - mondjuk a Vatikánban, a pápa előtt - őrült tekintetű prófétát, ahogy habzó szájjal szidja a vallást?