Más is kételkedik abban, hogy ha egy fénylő csillagra nézünk akkor a múltat nézzük igazából?

Annyival tekintesz ilyenkor a múltba, ahány fényegységre van tőled az, amit nézel. A 100 km-re lévő lámpából ezred másodperc alatt ér el hozzád a fény, tehát ennyivel tekintesz a múltba. Nem számottevő különbség.

Ha a Holdat nézed, onnan már másfél másodperc alatt ér a szemedbe a fény, tehát másfél másodperccel korábbi Holdat látod mindig. Ez sem túl jelentős emberi léptékkel.

Ha viszont egy szomszádos csillagot nézel, akkor már évek telnek el, mire onnan ide ér a fény, tehát évekkel korábbi formáját látod a csillagnak, mint amilyen az valójában.

A szomszéd galaxisból pedig már millió éveket utazik a fény, mire a szemedbe ér. Millió évekkel ezelőtti képét látod a galaxisnak, millió évekkel korábbi múltját látod.

Ennek a múltat látjuk történetnek az a lényege, hogy a fény, amit a szemeddel érzékelsz, véges sebességgel terjed, azaz valamennyi időbe telik neki, amíg a megfigyelt tárgyról a szemedbe elér. Tehát amikor egy tárgyat nézel, nem a jelen pillanatbeli állapotát látod, hanem azt, ahogy akkor kinézett, amikor a fény elhagyta.

A fény terjedési sebessége azonban nagyon nagy, egészen pontosan 299792458 m/s. Ennek következtében a hétköznapi életben nincs semmi jelentősége, hogy a tárgyaknak a múltbeli képét látod, mert a fénysebességhez képest nagyon közel vannak hozzád. Az általad említett 100 kilométert például a fény 0,000334 másodperc alatt teszi meg. Ennek semmi köze ahhoz, hogy te mennyi idő alatt teszed meg ezt a távolságot.

Jelentősége ennek a dolognak a csillagászatban van, mert a csillagok olyan messze vannak tőlünk, hogy a fénynek évekbe telik ideérni. A legközelebbi csillag, a Proxima Centauri például 4,24 fényévre van tőlünk, tehát ha amikor ezt a csillagot nézzük, akkor azt a fényt látjuk, ami 4,24 éve elhagyta. Tehát ha ebben a pillanatban történne valami ezzel a csillaggal (például felrobbanna), akkor erről mi csak 4,24 év múlva szereznénk tudomást.

A Marsról - földközelben - kb. másfél perc alatt ér ide a Földre a fény, rádióhullám (ez a legkisebb bolygótávolság, távolabbi bolygók már tényleg órákra lehetnek tőlünk). Gondolj bele, hogy sikerül Mars-kolóniát létrehozni, és egy ismerősöd is oda költözik, és egy szép napfényes szombat délután felhívod megkérdezni, mi van vele. A normál értelemben vett telefonhívás nem fog működni, úgy nem lehet telefonálni, hogy másfél perces késlekedés van minden elmondott dolog után.

Pl. megkérdezed, hogy van, eltelik 1,5 perc, mire megérkezik hozzá a kérdés. Majd válaszol, hogy "köszi, jól, és te?", és újabb 1,5 perc mire hallod a válaszát. És újabb 1,5 perc múlva fogja ő hallani a te válaszodat, és így tovább.

A Mars-rovert is ezért nehéz irányítani, mert kiadod neki a parancsot, hogy induljon el előre, és azt a masina csak 1,5 perc múlva fogja megkapni, és elindulni. Ha véletlenül egy nagy szakadék kerülne az útjába, amit a kameráján keresztül nem láttak, akkor 1,5 percig még menni fog a szakadék felé mire a szakadékról az első kép megérkezik a Földre, mert a rover által küldött kamerakép is késik másfél percet. És hiába adják ki neki azonnal az állj parancsot, még 1,5 percig masírozni fog tovább a szakadék felé, mire megkapja a stop parancsot. Az 3 teljes perc, észleléstől, mire megáll. Szóval igen, okozhat, és biztos hogy fog is okozni ez még problémákat.

Azért ez nem ennyire egyszerű, hogy ha egy tőled 10 percnyi útra van egy fényforrás, akkor a 10 perccel ezelőtti múltat látod. Elméletben ez igaz, ha feltételezzük, hogy a fényforráson és az észlelőn kívül semmi más nem létezik. De a fényre a 10 perces út alatt a fényforráson kívl sok más dolog is hatással lehet. Tehát te a jelent látod, a jelen pillanatban a szemedbe érkező fényt (az agy "késésétől" meg hasonló jelentéktelen dolgoktól most tekintsünk el, ha legalább eprces nagyságrendű idő altt ér ide a fény) Te azt érzékeled, hogy most ebben a pillanatban a fotonok hogyan (hány darab, milyen frekvenciájú stb) érkeznek a szemedbe.

Szóval a kérdésre a válaszom: Szerintem már a megfogalamzásban az hibás, hogy mit nézel. Nem tudsz szelektíven csak egy csillagot, lámpát stb. nézni ahogy megfogalamztad. A szemed nem tudja megkülönböztetni, hogy az a konkrét foton a beérkezik, honnan indult. Tehát te nem a csilalgot látod, hanem a fényt, amire a csillagon kívül a mindenség összes része is hatással van valamilyen szinten.

A probléma a szavak jelentésével van. A múlt, jelen jövő az idő folyamatának részei, a jelen egy pillanat, a múlt minden, ami előtte van, a jövő minden, ami utána. A nézni, látni egy emberi cselekvés, amely a környezet számos tulajdonságai egyikének (a formának) az érzékelése. Ezért a múltat (időt), mint folyamatot nem lehet nézni, mert az nem forma. Viszont lehet nézni a folyamat alatt létrejövő valóságelemet. A nap egy adott pillanatban kidob magából egy csóvát. Ez, mint fényjelenség, nyolc perc alatt ér a földre. Tehát innen a földről egy napbéli változást nyolc perc múlva érzékelünk, ennyi idő kell a hatásnak, hogy ideérjen és érzékelhetővé váljék. Ez a jelenség azonban megtörténte után, nyolc perccel később már nem létezik (úgy) a napon. Akkor ott már egészen más van.

Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy minden távoli objektumot az onnan ideérkező hatás időtartamával később érzékeljük. Ezért mondható, hogy minden érzékelt jelenség ott, ahol történt, már a múlt abban a pillanatban, amikor mi érzékeljük.

A hétköznapi életben ezt így nem használjuk, mert túlságosan körülményes, időigényes és fölösleges is. Aki ehhez szokott, ezért nehezen áll át az agya egy másik fogalmazásmódra, amit ráadásul semmire se használ, ha nem az adott probléma kutatója.

"Ha felkapcsolok egy lámpát és elindulok egyenesen"

Fénysebességgel?

Mert csak 3 fénynap távolságról fogsz 3 nappal ezelőtti fényt látni.

100 km-ről nem.