Tegyük fel hogy létezik egy atomi pontosságú 3D nyomtató. Van egy tervrajzunk egy emberről atomi meretezesben. Szerintetek ugyanaz az ember lenne ha kinyomtatnank mint akiről a tervrajz készült?

A filozofálással igazából az a probléma, hogy végső soron a gyakorlatból szerezzük a gátakat. Az egyik ilyen legnagyobb gát, ami már előkerült az idő. Arról már nem is beszélve, hogy olyan komplex mátrixot kellene létrehozni (már csak ha megnézzük a vér vagy szervek, különösen a máj általános összetételét), hogy jóformán csak azonnali "összeszerelés" jöhet szóba. A mátrixot ezesetben úgy kell érteni, hogy annak alkotói finoman tartják fent a homeosztázist, ami miatt végülis élünk. Nagyon gondosan meg kellene tervezni lokális koncentrációkat és atomi struktúrák tervezését.

Idő szempontból pedig nagyon nem szerencsés, hogy addig rendben van, ha én összeállítok egy csomó fehérjét, de annak fel kell vennie másodlagos, harmadlagos és negyedleges szerkezetet (pl. felcsavarodás), ami az én tudásom szerint véletlenszerűen megy végbe. Szerintem echte nem lehet ilyet 3D nyomtatni, mert az atomok közötti kölcsönhatások kialakulása előtt kellene letenni az összes atomot (nagyon zsúfolt és meghatározott helyekre, ha a feltekeredett változatát akarjuk kapásból megcsinálni), egyéb esetben nem úgy fog feltekeredni ahogy kéne. Ezt egyes esetekben (pl. sarlósejtes anémia) ráknak szokás nevezni, ami ismét elég szerencsétlen kimenetel.

Amit #4 (22:30) ír az úgy hülyeség, ahogy van. Ezt annyi belátni, hogy az ember vesz egy Lenard-Jones potenciált vagy egy potenciális energiafelületet. Mivel a függvény mindkét irányban (PES-nél az energia koordinátájára nézve) aszimptotikus, ezért azt mondhatni ennyi alapján, hogy két részecske még végtelen távol is kölcsönhat. Gyakorlatban persze lehet arról beszélni, hogy mekkora is ez a végtelen, de az elvi gép atomi pontossággal dolgozik, tehát nyugodtan tervezhetünk.

Létezik egy másik akadály, ami igazából elvi szinten teszi lehetetlenné az atomi precizitás elérését. Ezt pedig Heisenberg-féle határozatlansági elvnek nevezik. Ez azt jelenti, hogy minél pontosabban próbálom mérni a két nem kommutáló mennyiség egyikét (koordináta és impulzus), annál nagyobb lesz a mérési hiba a másik mennyiségre.

A fentieket kiküszöbölendő, talán egy molekulákkal dolgozó 3D nyomtató hatásosabb lenne, mert azokat sokkal irányítottabban lehet koordinálni. Ilyen esetben már el tudnék képzelni egy eszközt, ami hasonló a pásztázó alagútmikroszkóp tűjéhez, de a végén "lecsatolható" molekulákkal. Jelenlegi technológiával ez túl lassú lenne egy élő ember létrehozásához, de ez egyébként is csak egy filozófiai kérdés.

Az a baj, hogy ha kikötöd a másolóeszközt, azzal kikötöd a másolási pontosságot is.

És az korlátos.

Ha vázlatosabbra vesszük, akkor meg a kérdés megöli magát: ha valakit tökéletesen, hiánytalanul lemásolunk, akkor a másolat és ő tökéletesen azonos lesz.

Duplikáljuk ugyanazt az embert. Tudatával, gondolataival együtt. Mindkettő az eredetinek fogja érezni magát.

És semmilyen objektív alapon nem is lesz köztük különbség.

Ha tudományosan nézzük a kérdés, az esetleges vallásos lélek-fogalom kérdése nem merülhet fel.

"tudat energiái"

Ilyen "energiának nincs semmi nyoma.

Lehet mondani, hogy azért mert még nem tartunk ott, de ez inkább a vallásos lélek-fogalom esete.

"akkor egyben azt is írja, hogy a tudat a struktúrában van "megírva", amit persze sem cáfolni sem megerősíteni nem tudok, meg szerintem senki."

Egyelőre minden jel ere mutat és semmi jel nem mutat másra.

Alapvetően már most egyszerűbb gondolatok olvasására is képesek vagyunk neuroszkennerekkel, látjuk, hogy az agy hogyan tevékenykedik emlékek felidézésekor, számoláskor, stb., akkor miért kéne a tudatot nagyságrendekkel ezek fölé misztifikálni?

Ami ma kérdéses, az nem az, hogy a tudat agytevékenység-e, hanem az, hogy pontosan hogyan történik.

Lehet valami misztikus lélekről álmodozni, semmi sem gátolja, cáfolja, de semmi sem támasztja alá, hogy lenne ilyen.