A környezetszennyezés csak rövid távon kártékony?

Ahhoz kimondottan ez kellene, hogy legyen a célunk, hogy kipusztítsuk az életet a mikroorganizmusok szintjén is. A környezetszennyezés elsősorban ránk emberekre, illetve a jelen civilizációnkra jelenet fenyegetést és csak jóval kisebb részt a természetre.

Jó példa a Csernobili zóna. A minimális emberi jelenlétnek köszönhetően virágzik az élet. Ugyan születik egy-egy kétfejű életképtelen utód, de az meghal, és az élet megy tovább. Összességében sokkal jobban elvan az élővilág bizonyos fokú szennyezettséggel, mint az emberi jelenléttel.

Szennyezése válogatja. Az élet rendkívül sokféle formában létezik, ami az egyiknek jó, lehet, hogy a másiknak halál.

Az ember a környezet szennyezésén azt érti, hogy olyan tevékenység, ami az emberre káros, nem olyan, ami a teljes élővilágra.

A földi életet mi emberek rohadtul nem fogjuk tudni kipusztítani. Azért ne hasonlítsuk már a Marshoz.

A földi élet midnenhol jelen van: belefagyva a jégbe, mélytengri baktériumok formájában, ellenálló növények spóráiban, hegytetőn, föld alatt, mindenhol. Értem hogy a TV-ben az orrszarvú meg a zsiráf kipuisztulásával fenyegetnek, és az ember tényleg krva nagy károkat tud okozni, de azért ahhoz hogy a Földet kisterilizáljuk, eléggé kevesek vagyunk.

Úgyhogy igen, a környezetsszennyezés evolúciós mércével mérve csak egy kis csuklást fog okozni a földi életben.

Ami miatt nem kéne folytatni, az valóban mi magunk vagyunk: a saját kajánk, a vizünk, a levegőnk, a klímánk. Magunkat se fogjuk egyébkénk kipusztítani mint faj, de azt elérhetjük, hogy visszakerüljünk egy pár korszakkal ezelőtti életszínvonalra.

Hát, a Nap várható élettartama alatt kicsi az esély, hogy bakteriális szintről még egyszer hozzánk mérhető értelmes élet létrejöjjön.

Tehát ha baciig kiirtjuk magunkat, akkor az értelmes életről itt lenn a gond.

Éppenséggel a Földet magát most sem izgatja ez a mikroszkopikus vastagságú "penészréteg", amit mi életnek hívunk. Van vagy nincs, nem oszt, nem szoroz.

A konkrét kérdésre a válasz: nem (attól függ, mit értünk rövid táv alatt).

Vannak olyasmik amelyek emberi léptékkel mérve jelen tudásunk szerint soha nem tűnnek el. A műanyag fajták egy része több száz év alatt bomlik el. A kőolaj származékok szintén. A radioaktív hulladékok fajtától függően pár tíz vagy pár tízezer év alatt feleződnek veszélytelenné (noha ezeket kényszerűségből most is biztonságosan kell tárolni, de vannak palesetek - Csernobil , Pecsenga, Three mile island , Fukushima... elveszett interkontinentális rakéták a Jeges tengerben stb.)

Néhány millió éven belül persze ezek is érdektelenné válnak.

Ami az élet "újrakeletkezését" illeti. Az általánosan elfogadott tudományos vélekedés szerint az élet pusztán 3,5-4 milliárd évvel ezelőtti(! azaz "viszonylag" rövid, félmilliárd évnyi idővel a Föld lehűlése után) megjelenése úgy megváltoztatta a földi körülményeket, hogy lehetetlenné tette az élet ismételt megjelenését. Hogy mást ne mondjak, a légkör oxigén tartalma jelenleg kb 20% körüli. Eredetileg pl. nem volt oxigén a légkörben. Azaz, ha az élet minden formája eltűnne a Földről (ami kozmikus méretű eseményektől (vagy totális, magas radioaktivitást maga után hagyó nukleáris háborútól) eltekintve nem valószínű, akkor is igen nehezen képzelhető el szén alapú élet kialakulása magas oxidációs fokú (azaz 20% oxigén tartalom körüli) környezetben: az újra képződni kezdődő szervesnek tekinthető molekulák vízre és széndioxidra oxidálódnának, mielőtt aminosavak lehetnének belőlük. (Miattam persze jöhetnének a szilicium lények, de...a szilicium egészen más, mint a szén, még ha hasonló is).

És, igen, mint Wadmalac írja: a Nap élete is véges. A Földnek, attól tartok, nincs még egyszer 4,5-5 milliárd évnél hosszabb ideje.