A homoszexualitás hogyan alakulhatott ki az evolúció során?

Ezen sokat agyalnak, de valószínűleg semmiféle haszna nincs. Inkább fogd fel gyártási hibának. Nyilván ha valaki vaknak, süketnek vagy értelmi fogyatékosnak születik, annak sincs különösebb "haszna", mégis van ilyen.

Vedd az alábbi modellt: vannak génváltozatok, amiktől valaki "igazán jó nő" lesz. Hát ez elősegítheti, hogy több utódja legyen. De ha ezekből túl sok kerül egy férfibe és még "megfelelő" hatások érik a környezetéből, a társadalomból is, akkor nem lesz igazi férfi, csak egy átmenet férfi és nő között, egy erősen nőies férfi, azaz homoszexuális férfi. Ez ugyan nála gátolja az átörökítést, de ezek a génváltozatok mégsem szelektálódnak ki, mert nőkben meg jó szolgálatot tesznek. Igy létrejön egyfajta egyensúly.

Azt tegyük hozzá, hogy minden kutatás szerint a homoszexualitás csak kisebb részben genetikai eredetű, inkább környezeti-társadalmi hatások eredménye. Továbbá a "homoszexuálisnak" nevezettek jó része inkább biszexuális, tehát még ő is tovább örökítheti ezeket a géneket.

Nos, tekintve hogy elég sok fajnál kimutatták az emberen kívül, valószínűleg egy véletlenszerű tulajdonságról van szó.

Azért kötelességemnek érzem, hogy megemlítsek valamit. Sokan az evolúciót rosszul fogják fel. Nem minden tulajdonságról mondható, hogy feltétlenül hasznos, mégis megmarad minden fajban egy-egy ilyen tulajdonság. Nálunk embereknél pl.: a női mell ilyen, mert ugyan gyereknemzésnél tökéletes ha a terhesség alatt ideiglenesen kialakul szoptatáshoz, de egyike vagyunk azon kevés fajnak, amelynek az emlő, bár tejtermelés nélkül, egy életre kialakul, és azon kívül, amit mi emberek pusztán perverz szórakozásból hozzárendeltünk mint vonzó tényezőt hasonlóan a páva fényes tollához, sok esetben inkább úgy néz ki, hogy akadályozza a nők mozgását valamilyen módon, főleg ha nagyobb a kelleténél, inkább mondanám olyasminek, amihez alkalmazkodni kell, mintsem olyasminek, amivel alkalmazkodunk valamihez, és ez megmarad, mert ugye nekünk embereknek a női mell egy fétissé alakult ki, mint mondtam. Mondom ezt egy biszexuálisként akinek a női mell a kedvence. Ezen kívül tudja valaki hogy pl.: az Ádámcsutka mégis mi szerepet szolgál, és miért vannak meg a nők nélküle? Vagy az állunk (ami a szánk alatt van) mégis minek van ott? Ja, és gondolom nem kell említenem azt a féregnyúlványt, aminek semmi szerepe nincs, és ez csak az emberi fajnak a tulajdonságai, ki tudja, hány fajnál találtak teljesen fölösleges dolgokat, amelyek ha valaki az evolúció mint valami progressziót fog fel, el kellett volna tűnnie, de valójában olyan irreleváns alkalmazkodás szempontjából, hogy csak úgy ott van, és a fajtól függ, hogy mesterségesen nem-e tulajdonít neki valami jelentőséget, vagy olyasmi, ami régen még hasznos volt más környezeti viszonyok mellett, viszont még akkor is megmaradt, amikor épp nem volt rá szükség.

Az evolúció nem progresszió, ha ezen múlik, akkor a mai élet nem felsőbbrendű mint a dinók és társaik, csupán más körülményekhez alkalmazkodott. Mondjuk elég fura lenne, ha a T-Rexet pont egy róka nyomna le harcban. De tudtommal az emlősök már a dínók korában is éltek, legalábbis az uralmuk második felében, és bár nyers erővel nem biztos hogy érdemes volt nekik szembeszállni a dínókkal, a tojások ellopása akkor is jó taktika volt, hogy azt mondják "Többet ésszel, mint erővel".

Másrészt biztos, hogy a homoszexualitás függ bármilyen alkalmazkodási tényezőtől? Mert lássuk be, van elég szaporodóképes, és szaporodásra hajlandó egyed akik nemzik a gyereket, így vagy úgy, ezt mindig is meg lehetett oldani, az ősember, akinek a környezete a középső ujját mutatta szinte minden irányból, is szaporodott, holott mai szemmel nem feltétlenül voltak alkalmasak a viszonyok gyermekáldásra. A homoszexualitás az csak úgy van. Nem kell hisztizni, nem kell keménykedni, ez a nemi dimorfizmussal jár hogy 50 emberből 1 biztos a saját neméhez vonzódik, sok vizet meg nem zavarnak valójában, csak el lettünk szoktatva attól, hogy van világ a kis buborékunkon kívül is.

Az evolúció nem egyénekben, hanem populációkban 'gondolkodik'. Egy csoport számára kifejezetten hasznos lehet ha vannak egyedek akik bár saját utódot nem tudnak nemzeni, azért megvan bennük a vágy az utódnevelésre. Például pingvineknél ahol jól dokumentált hogy a homoszexuális egyedek gyakran nevelik fel az elárvult kicsinyeket, vagy a magára hagyott tojásokat. (Bár igaz néha rabolnak is el maguknak.) Tehát a homoszexuális egyedek csökkentik az árva (és így a természetben életképtelen) egyedek számát, ami evolúciós szempontból kifejezetten hasznos.

Sokkal inkább evolúciós anomáliák az olyan "állatok" akik nem bírják elviselni hogy a gyereke sír úgyhogy inkább addig üti míg csöndben nem marad.

Az egyest kiegészítve én azt mondanám, hogy ez nem annyira fogyatékosság, mint inkább félreprogramozás.

Mindenkiben benne van egy szexuális drive: vagyis az, hogy kihez vonzódik.

Aki a másik nem programját kapta meg, az így járt.

Ez ugyanolyan, mint amikor egy eredendően férfi hermafroditának fejlődik, vagy esetleg nőnek.

Mindkettő előfordul.

Az evolúcióról téves azt hinni, hogy csak a hasznos tulajdonságokat tolja.

A faj sikerességét nem rontókat nem szelektálja.

És éppenséggel egy populációban, egy közösségben lehet olyan extra haszna is egy amúgy nem előny miatt megmaradt tulajdonságnak, hogy a csoport számára már előnyös.

Plusz az is lehet, hogy olyan gén vezérli, ami MÁS hasznos tulajdonságot is vezérel mellette, ami fenntartja a szükségességét, ha ez a "mellékhatás" nem rontja a populáció sikerét.

Szóval az a gondolatmenet, hogy a homoszexualitásnak ki kéne halnia, mert hátrányos, nem igaz.

"Ja, és gondolom nem kell említenem azt a féregnyúlványt, aminek semmi szerepe nincs..."

sokáig valóban úgy gondolták, hogy semmi szerepe, sőt, kifejezetten problémás, mert időnként begyullad, de a legújabb kutatások szerint úgy tűnik, van előnye.

az előnye pontosan az, hogy egy pangó szakasza a bélrendszernek, azaz bármi ami a normál bélflórára hatással lehet (pl. mérgezés, fertőzés), az itt kevésbé hat. egyfajta menedék a normál bélflórának, ahonnan még van esély visszatelepülni.

A genetikai háttér: biztosan nincs meleg-gén. Viszont van öröklődő rész, valószínűleg a hajlam. Ezt aztán a környezet aktiválhatja.

A fennmaradása: Az egyénnek nem éri meg homoszexuálisnak lenni. De egy közösségben neki rokonai vannak, akik ugyanúgy hordozhatják a homoszexualitásra hajlamosító géneket. Ha utóbbiak tudnak szaporodni, akkor a hajlamot továbbadhatják. Ha a homoszexuális egyed emellett pedig még meg is védi az utódokat, sikerre vitte a saját génjei átörökítését.

A közösségben: Egy közösségben élő állatnak általában csak a vezetői közösülhetnek a nőstényekkel, csak nekik lehet utódjuk. Párzani viszont minden hím akar. Ha van néhány homoszexuális példány, akkor azon a vezér szaporodási jogának csorbítása nélkül kiélhetik ösztöneiket. Ezzel a közösségen belüli feszültségforrás csökken, így a csoport stabilabb szerkezetű lesz. Azaz egy kis százaléknyi homokos még jót is tesz a közösségnek.

Eszerint a melegség nem véletlenszerű, hanem elvárható jelenség bizonyos populációk esetén, másoknál pedig biztosan a valószínűség vezérli.

Mindenekelőtt a természet, így az evolúció nem "haszonban" gondolkodik. Nem is gondolkodik, hat. Adott szabály szerint, amelynek működési feltételei szoktak lenni. Amik nem mindig állnak fenn, ilyenkor a szabály valami mást hoz létre. Ez a valami más aztán beépül a környezetbe és élőként vagy pozitív hatása van, vagy negatív. Ha ez az új variáció örökíteni képes, akkor szaporodik is. Ha nem, kivész. És mindezek a folyamatok rendkívül lassúak, mert korántsem szükségszerű, hogy minden eltérésre azonnali megmérettetés várjon. Csak úgy van, működik, és ha káros a környezetére, annak visszahatásaként háttérbe szorul, adottesetben kivész.

Ami a nőieség/férfiasság megítélését illeti, nem érdemes túlmagyarázni. Az élő elemi érdeke a szaporodás, ehhez a természet úgynevezett ösztönzőket alkalmaz. A "férfias" férfi ma nem szükséglet, hanem maradvány abból korból, mikor ez létfeltétel volt, mikor ilyen alkat kellett az élelem beszerzéséhez, az utódok védelmére. Hasonló a helyzet a nőies nővel. A férfiak szemét vonzza a formás fenék, mert azt fejezi ki "alkalmas vagyok az utód kihordására", a mellnek hasonló a szerepe (a vonzás szempontjából). Ennek mai megítélése már nem evolúciós, hanem kulturális (ezt a lombikbébik korában nyugodtan mondhatjuk).

Ami a mai hátrányos embert illeti, korábban kiveszésre volt ítélve (nem lett utódja), ma ennek nincs jelentősége, minden a neveltetésen múlik, mert ez teremti meg az a szellemi hátteret, amellyel megtalálhatja élete értelmét a fizikailag teljes értékű emberhez képest is. Ennek számos konkrét példája sorolható fel. Ugyanakkor éppen emiatt nagyon nem keverendő ez össze az adott helyzet szubjektív megélésével, az ettől független társadalmi kérdés.

Ami pedig a különféle emberi tulajdonságokat (így a homoszexualitást) illeti, egyes dolgokat elég jól tudunk, másokban még sok a homály. De abban eléggé szélessé kezd válni a konszenzus, hogy a gének nem utasítások, nem olyanok, mint egy szoftver. Rengeteg öröklött tulajdonságról mutatták már ki, hogy valójában hajlam. És a körülmények hozzák ki, hogy meg se jelenik soha, vagy éppen jellemző tulajdonsággá válik. A rák egyes fajtáiról például tudják, egy olyan hajlam, ami adott esetben soha nem jön elő, más körülmények esetén akár nagyon korán és erőteljesen. Az gyakran kevéssé ismert, mik is ezek a körülmények. A homoszexualitásról még kevés az ismeret, ennek vannak társadalmi okai is. A kutatás fáradságos és életre szóló program, művelésére a motiváció a kíváncsiságon kívül a társadalmi megbecsültség vágya. Ez pedig nem az a téma, ami ilyesmit okozna, viszont meglehetősen pénzigényes. Nagyon gyakori, hogy egyes "felfedezések" akkor következnek be, mikor erre komoly társadalmi igény van, meg se kell fogalmazni.

Összességében a homoszexualitás valóban egy "gyártási hiba", elegánsabban mutációs véletlen. Az egy teljesen más kérdés, ezt valaki miképpen éli meg. Az már kizárólag társadalmi megítélés, amibe bele tartozik az ilyen gyermek nevelése, később a környezet hozzáállása. E tekintetben errefelé nem ideális a helyzetük. Ez azonban kizárólag a társadalmat minősíti, társadalmi szempontból a homoszexualitás nem a jó/rossz kategóriák mentén definiálható, hanem állapot. Ami ugyan más, mint a többség, de - normális esetben - ezzel vége is a különbségnek. Az összes létező emberi szerepnek ugyanannyira képes megfelelni, gyakran még az utód létrehozásának is. Legfeljebb nem élvezi úgy, mint mások.