Miêrt ennyire más az égitestek felszíne? Egyik lángol, másikon a víz az úr harmadik sivár kietlen vagy gazbolygó. Miért? Van erre valamilyen szabályszerűség?

Van rá szabályszerűség - mégpedig a központi csillag típusa és az attól való távolság határozza meg az állapotokat.

Ahogy mondani szokás:

"A változatosság gyönyörködtet!"

Kapaszkodj meg: a csillagok felszíne ugyanilyen változatos.

Létezik például olyan is, amelyik 40 fokos. Ennyire fűti csak a belső hő.

De van olyan is, amelyiken Nap nagyságú buborékok pattognak.

Nem.

Kezdetben a bolygók hasonlóak voltak (mind gázbolygó).

Aztán, ahogy a csillag beindult, lefújta a belsőkről a gázt (és a vizet).

A Földre a vizet később az üstökösök hozták.

#2

"Létezik például olyan is, amelyik 40 fokos."

És mégis hol teremnek efféle csillagok?

Létezik annyira kicsi csillag, hogy nem tud beindulni benne a hidrogén fúzió, viszont a deutérium igen.

Az tud ennyi hőt adni.

"Létezik például olyan is, amelyik 40 fokos. Ennyire fűti csak a belső hő." - Ez az állítás teljesen hamis. A csillagok definíció szerint olyan égitestek, amelyek magjában nukleáris fúzió zajlik, és ez a folyamat tartja fenn a magas hőmérsékletüket. Még a leghűvösebb csillagok felszíni hőmérséklete is legalább 2000-3000 K körül kezdődik. A 40 fokos hőmérséklet a Földön megszokott hőmérséklet, nem egy csillag felületén. Azonban léteznek Y-típusú barna törpék amelyek hőmérséklete 40 °C alá is süllyedhet, akár 250 K-ig (kb. -23°C). Az Y-típusú barna törpéket alapvetően a saját keletkezésükből származó maradékhő fűti, mivel nincs elegendő tömegük ahhoz, hogy magjukban fenntartsák a stabil hidrogénfúziót, amely a "valódi" csillagok energiaforrása. Ugyanakkor van a Naprendszerünkben a Jupiter ami egy "sikertelen csillag" mivel összetétele csillagszerű, de a tömege nem elegendő a folyamatok beindításához. Viszont több hőt sugároz ki, mint amennyit a Naptól kap, de ez a hő nem fúzióból származik. A belső hőt a gravitációs összehúzódás (Kelvin-Helmholtz mechanizmus) termeli: a bolygó lassan zsugorodik, és ez a folyamat hőt szabadít fel. A Jupiter hőmérséklete rendkívül változatos, attól függően, hogy a bolygó melyik részén mérjük, mivel nincs szilárd "felszíne", mint a Földnek. Például a légkör külső, látható felhőinek magasságában az átlaghőmérséklet nagyon hideg, körülbelül -145 °C , felső légkörben (alias termoszférában) elérheti a 700-1000 °C-ot is.

"De van olyan is, amelyiken Nap nagyságú buborékok pattognak." - Ez az állítás túlzó és félrevezető. A csillagok felszíne, beleértve a Napét is, nagyon dinamikus, konvekciós cellákkal és granulációval (forrásban lévő anyag mozgásával) jellemezhető. A Nap esetében ezek a "buborékok" (granulák) nagyjából Franciaország méretűek lehetnek. Bár a nagyobb csillagokon a konvekciós cellák nagyobbak lehetnek, a "Nap nagyságú" buborékokról szóló leírás hamis, és a jelenség nem "pattogás", hanem a plazma áramlása.

6#

Ugye azt tudod, hogy a deutérium, az a hidrogén egy izotópja?

Igen, tudom.

És egy kicsit másképp viselkedik, mint a hidrogén.

Te is előbb pontoztál, utána kérdeztél?

#9

A barna törpék nem csillagok.

Mert legfeljebb náluk alakulhat ki rövidebb ideig deutériumfúzió, mikor nincs meg a kritikus tömeg és hőmérséklet a proton-proton fúzió beindulásához.