Miért van az, hogy gyerekként imádnak az emberek mozogni, felnőttként meg szinte akkor sem bírják rávenni magukat, ha az egészségük múlik rajta?

Ez így van minden ragadozónál. A kölykök játékkal készülnek az életre. Állandóan hancúroznak, viaskodnak, mozognak. A felnőtt állatnak viszont tartalékolnia kell az energiáit a zsákmányszerzésre. Nem lehet benne olyan inger, hogy cél nélkül kifárassza magát.

A felnőtt ember állandóan arra pihen, hogy mikor kell majd a vad után rohanni. Csak éppen sosem kell.

meg egy adag szocializáció.

a kisgyerek sokszor szaladva változtat helyet

felnőttként ha ugranál, szökkennél, szaladnál is, bekapcsol több gátlás.

az egyik, hogy felnőtt vagy, nem kéne idétlenül viselkedni

de ha ez nem is okoz gondot (mondjuk olyan környezetben vagy, ahol teljesen el tudod magad engedni), felméred, hogy milyen kockázatokkal jár az ugrabugrálás: eleshetsz, elsodorhatsz másokat, kárt okozhatsz tárgyakban, stb.

a kisgyerek ezzel nem foglalkozik, és el is esik sűrűn, meg kárt is okoz időnként. mivel kis termetű, ezért többnyire szerencsére nem nagy kárt, illetve ha elesik és segítségre van szüksége, könnyedén tudsz neki segíteni. na de neked felnőttként adott esetben jóval körülményesebb lehet segíteni, akár több másik felnőtt ember kellhet hozzá, stb.

"Az ember mennyire ragadozó?"

Az utolsó százezer évben, amikor szavannás területen élt, ahol két lábon futva üldözte a zsákmányt, mondjuk 50%-ban. De a hús nélkülözhetetlen volt a túléléshez.

Arra befizetnék, mikor üldöz FUTVA valaki egyszarvast, vaddisznót vagy akár mamutot!

Nem a mai városlakókról van szó. De az ősi emberek ezt meg tudták tenni. És a szavannán nem vaddisznó vagy mamut volt a zsákmány, hanem a különféle legelésző állatok.

1. A két lábon futás rövid távon általában lassabb, mint a négy lábon.

2. De energetikailag kedvezőbb. Ezért az ember folyamatos futással ki tudta fárasztani a növényevőket.

3. Azért lettünk csupaszok, mert ez véd a hosszú idejű erőfeszítés okozta túlhevüléstől.

[link]

8-as.

Mert az ősember idelyében volt ilyen. A szarvasw elfutott úgyan de az őseink utána kocogtag. Az állat egy idő után kifáradt és akkor az ősember ledárdázta. A hosszútávú kitartásban az ember verhetetlen.

#7

" miért nincs/volt soha akkor egyetlen olyan természeti, szavannalakó nép, amelyik így vadászik bármilyen (legelészö vagy másmilyen) állatra is?"

Van.

DeepL fordítás a fenti linkből:

"A Kalahari középső részén több kitartó vadászatot is rögzítettek. A térség vadászai 1985 és 2001 között 10 kitartó vadászatot hajtottak végre. A vadászatok közül nyolcat két dokumentumfilm kedvéért szerveztek: a The Great Dance (1998-ban forgatva) és David Attenborough Life of Mammals című sorozatának egyik epizódja (2001-ben forgatva) számára. Minden esetben egy három-négy fős csoport a nap legforróbb óráiban, amikor a hőmérséklet elérte a 100–105 ℉ (39–42 ℃) körüli értéket, a vadászat megkezdése előtt annyi vizet ivott, amennyit csak tudott. Ezután kiválasztottak egy állatot, amelyet levadásztak, gyakran egy kudut. A csoport ezután az állat felé rohant, amely elmenekült előlük. A vadászok a lehető leggyorsabban követték a nyomát, hogy megtalálják az állatot, és kiijesszék árnyékos pihenőhelyéről, vissza a napra. Öt vadászat járt sikerrel. Ezek során az állat addig futott, amíg kimerültségtől össze nem esett. Ehhez szükséges idő változó volt: a legrövidebb vadászat kevesebb mint két órát tartott, míg a leghosszabb több mint hatot. Ezeket a vadászatokat gyakran homokos terepen hajtották végre, ami könnyebben kimerítette az állatot."