Miért nem alakultak ki 6 végtagú magasabb rendű élőlények?

Valaki azt mondta nekem, hogy a fő különbség hogy a gerinctelen élőlényel szegmentálódnak, tehát vannak olyan test szekcióik amiket egy az egyben ismételni tudnak. Ezért evolúciós szempontból könnyen megjelenhet egy plusz pár láb a hozzá tartozó tartó törzs résszel együtt. Viszont a gerinceseknek nincs meg ez az adottságuk, ezért mondjuk egy plusz láb mutáció működésképtelen és torz, és az evolúció gyorsan eliminálja.

Egy élőlény alapvető testfelépítését pedig nem olyan könnyű megváltoztatni, mert ezeket egy bonyolult proteinsor (hox géneknek nevezik) szabályozza. Ezért aztán a gerinceseknek ugyanaz az alapvető felépítésük, amilyen az egy közös ősük volt és ez mit ad isten négy lábbal rendelkezett. Hiszen még a kétéltűeket, hüllőket, emlősőket és madarakat összefoglaló főosztály neve is Tetrapoda, négylábúak.

Mindegyik eddigi válaszban van igazság, de a lényeget nem ragadja meg egyik sem. Ahhoz, hogy ezt értsük, valójában a fejlődésgenetikát kell egy kicsit mélyebben megérteni.

A mese talán ott kezdődik, hogy a gének működését ma alapvetően félreértik. Sokan gondolják úgy, hogy egy bármilyen, egyszerű szavakkal leírható tulajdonságnak egyszerű génnel kell kódolódnia. Tehát pl a „repülés” egy szó, tehát a repülés tulajdonság egy-két génen múlik. A „plusz láb” két szó, tehát pár gén kell hozzá.

Nos, a természet logikája nem ilyen. A történet eleje a petesejt, amiből pár osztódással süket és vak sejtek jönnek létre, amik nem tudják, hogy ki a szomszédjuk, pláne, hogy ki van kettővel odébb. Egyetlen módon tudnak mégis kommunikálni, kémiai anyagokat (hormonszerű cuccokat) termelnek egymásnak, amik kb azt az üzenetet hordozzák, hogy „én vagyok XY sejt, tőled balra vagyok”. Ezeknek az anyagoknak a koncentrációja függ az azt termelő sejt távolságától, tehát XY sejttől kettővel odébb sokkal kevesebb lesz belőle. Így aztán minden sejt előbb-utóbb bepozicionálja magát, és megkezdődhet a második kör.

Amikor a sejtek már tudják, hogy hol vannak, akkor eldöntik, hogy mi lesz belőlük. Minden sejt minden gént megörököl, tehát elvileg bármivé válhatna. A bőrsejtjeinkben ott van a gén, ami az idegsejtek működéséhez kell, a májsejtekben ott van minden, ami a vesévé váláshoz kell, de nem használják őket. Amikor a pozíciója alapján dönt, onnantól minden sejt csak azt használja, ami neki kell. Ráadásul a választását az utódaira is örökíti, így amikor a májsejtek osztódnak, minden májsejt utóda is májsejt lesz. Így jön létre a májunk és minden egyéb szervünk.

Viszont a gének önmagukban értelmetlen utasításokat kódolnak. Képzelj el egy olyan helyzetet, hogy vak és hülye emberekkel akarsz valami feladatot végrehajtatni, akiknek csak egyetlen utasítást adhatsz. Az egyiknek a kezébe nyomsz egy csomagot, hogy vigye el egyenesen addig, amíg el nem ér egy műanyag falat, és várjon. A másiknak a kezébe adsz egy műanyag falat, és az elsőre keresztbe elindítod, persze megfelelően időzítve. Ha minden jól megy, a második megállítja az elsőt. A harmadiknak azt mondod, hogy mászkáljon random irányba, amíg egy csomagot tartó, álldogáló emberhez el nem ér, és ott sípoljon. A negyediknek megmondod, hogy a csomagja ott van, ahol sípolnak. Persze az első rögtön sípolhatna, de valójában túl hülye hozzá, ő csak azt tudja, hogy csomag-fal-megállás. Na a sejtjeink nagyjából így építenek fel bennünket. Mindegyik vakon és hülyén teszi a dolgát, és ha minden időben történik, akkor összeáll a nagy mű, azaz mi.

Na ezt a vak és hülye, de egyébként óramű pontosságú gépezetet nagyon-nagyon ősi gének irányítják. A gén az maga az egyszerű, egymondatos utasítás, amit a sejt végre tud hajtani. Valójában a fejlődésünket ugyanazok a gének irányítják, amik az ősünket, egy halat is létrehozták. Persze az utasítások egy része módosult, ezért vagyunk mi mások, mint a halak, de nem vagyunk NAGYON mások.

Márpedig ez az ősünk úgy nézett ki, hogy volt egy gerince, elöl meg hátul voltak úszói, meg némi farki túlnyúlás. A gerincre ráépülő keresztirányú csontok valójában az úszók helyén vannak: ez a vállöv és a csípő-keresztcsontozat. Ha lett volna neki középen még egy adag úszója, akkor most mindenkinek lehetne egy köztes keresztirányú csontozata, de nem volt. Márpedig, mivel a program ugyanaz (mármint alapvonásaiban), ezért sokkal-sokkal nehezebb lenne egy sohasem létezett, ősökre vissza nem vezethető szervrendszert bevezetni ebbe a vak gépezetbe, mint egy már meglevőt módosítani. Tehát valójában mindenünk megtalálható a halban is, vagy valami őse volt a halban, de olyan dolgok, amiknek nyoma sincs, nem igazán jöttek létre újonnan.

Tehát egy újabb vállöv betoldása nagyon sok nagyon alapvető gén teljes átprogramozását igényelné, méghozzá egyetlen lépésben. Ezért nincs és nem is lesz 6 (funkcionális) végtagú emlős. Persze az ilyen csökevényes meg kiméra eredetű, nem használható szervek más tészta. Ott a program hibásan fut végig, de nyilván egy, a birka hasán csüngő extra láb semmilyen funkcióval nem rendelkezik.

A mozgáskoordinációt meg tudták volna oldani, a rovaroknak is hat lábuk van, és jól elvannak vele.

A két lábon járás is nehezebb, mégis többször kialakultak két lábon járó élőlények.

Ez egyszerűen így alakult, hogy már a legősibb halaknál is két pár végtagcsíra alakult ki, és kész.

1, nem volt és nincs ma sem szelekciós nyomás további végtagok növesztésére.

2 Annyira növelné az energia /táplálékigényt az hogy nem térülne meg.