Nincs olyan, hogy végtelen. De nem tudom elképzelni a világot úgy hogy valahol vége van. Szerintetek?

Feltételezhetően van végtelen. A mi világegyetemünk véges. Azontúl más világegyetemek, univerzumok vannak. Ez a multiverzum elmélet, vannak mérési eredmények amik feltételezhetően bizonyítják, hogy léteznek más univerzumok is. Néhány feltételezhető lenyomatát megtalálták a csillagászok, amik azt bizonyítják, hogy ezen univerzumok ütköztek a miénkkel. Örökké is van.

Ezen kérdéseidre, vannak nagyon jó könyvek tanulmányok, mivel a kérdéseidre egy bő kifejtéshez könyveket lehetne teleírni, úgy hogy még nem írtunk szinte semmit.

A világegyetemünk véges, még sincs neki vége.

Úgy lehet elképzelni, mint a labda felszínét, csak nem két, hanem három dimenzióban. Ha elég messzire látnál, látnád a saját hátadat.

A felvetett kérdések és a válaszok gondja egyértelműen a végtelen értelmezése és megértése körüli probléma. A végtelen egy nagyon nehéz matematikai fogalom. Megértéséhez szükségesek matematikai ismeretek. Anélkül csak elhinni lehet mások állításait, megérteni, levezetni nem.

Vannak a világban nehéz és bonyolult dolgok, amelyeknek valódi megértése sok tanulmányt és elmélyülést igényel. Ez az a javából. A felsőbb erő igénye éppen ilyen okok miatt került az emberek tudatába. Így nem kell megmagyarázni az érthetetlent.

De a világ, az idő és a tér végtelen. Fel lehet osztani, az egyes részeknek nevet adni, de az nem változtat a lényegen. Ami végtelen, annak nincs értelme a végét keresni. Talán a határérték megértése közelebb visz ennek is a megértéséhez.

Hiába gyalogolod körbe a földet, és a végén visszaérkezel a kiindulási pontra, mégsem mondhatod azt, hogy ott van az utad vége, hiszen ha távolabb nézel attól a ponttól akár csak 2-3 m-re, ott az út még ugyanúgy folytatódik, és ugyanúgy indulhatnál rajta tovább, tehát önmagába visszatérő egyenes, nincs vége = végtelen

Valahol ezt jelképezi szerintem a maják időkereke is: vannak benne szakaszok, de amikor egy-egy "idő" véget ér, rögtön jön a következő, tehát csak egy-egy időszámítás ér véget, de valójában az idő is végtelen.

Szóval elég sok mindenre tudunk már valami választ. Hogy az a válasz igaz, vagy nem, az is kérdés.

Az viszont nagyon jó kérdés, hogy mi van ott, ahol már nincs tér?

Ahol nincs tér, ott nincs anyag és nincs idő.

Az az örök állandóság, ott lakik az Isten.

Az idő csak akkor létezik, ha van változás.

Képzeld el, hogy egyszercsak 1000 évre megáll a világ. szubatomi szinten megáll minden, tehát nem mennek az órák, nem öregszik semmi, nincs semmilyen olyan dolog, ami az 1000 éves megállásra utalna. Észre sem vennénk. Tehát megállna az idő 1000 évre. Nem lenne senki, aki mérni tudná, hogy mennyi ideig állt a világ.

Ott, ahol nincs anyag, sem energia, ott nincs idő sem.

08:55,

És van bármi, amivel ezt az állítást alá tudod támasztani? Azonkívül, hogy "szerintem így van" ? Csak érdeklődésképpen.

Érdemes Hawkingot olvasni. Bár ez a mű (Az idő rövid története) már régi, de sok választ kaphatsz belőle a kérdéseidre. Olvasd el, nagyon olvasmányos, és közérthetően fogalmaz.

[link]

hu/get/4153191/

Stephen.Hawking.Az.Ido.Rovid.Tortenete.pdf

(Egybe kell írni, csak a szűrő úgy nem engedte át.)

Pedro

Itt is jó válaszok vannak, de többször volt már a kérdés.

Jó lenne visszaolvasni.

Csak egy ötlet (nem vagyok fizikus, szóval lehet, hülyeséget mondok, de ha valaki szaki tudna mondani erre valamit, azt köszönettel venném) : nem lehet, hogy egyszerűen nincs olyan, hogy idő? Vagyis hogy az idő az egyszerűen csak egy mérő-/arányszám, egy emberi fogalom, amit mi alkottunk magunknak, hogy tudjunk mivel számolni és áttekinthetőbbé tegyük magunknak a világot, de olyan, hogy idő, mint önálló, független létező "valami" nincs?

Tehát pl. hő kimutathatóan és bizonyíthatóan van, hiszen a hőmérő higanyszála hő hatására tágul vagy megy össze, és kismillió módon lehet közvetlenül is megfigyelni és mérni a hőhatást. Ugyanez a helyzet a fénnyel, hanggal (vagyis hát a különböző közegekben terjedő rezgésekkel), radioaktív sugárzással, stb.: mind valós, létező dolog, megvannak a fizikai részecskék vagy akármik, amik az adott hatást "képviselik" és közvetítik. De az idő esetében nincs semmi ilyesmi. Nincsenek "kronoton"-részecskék, és az órák sem időt mérnek, hanem csak előre beállított ütemben léptetik a mutatókat vagy cserélik a számokat a digitális kijelzőn.

Szóval, nem lehet, hogy idő, mint olyan, egyáltalán nincs is (csak az állandóan változó jelen)? És akkor legalábbis ebből az egy szempontból máris eggyel kevesebb gond van a végtelennel is.

Ezért is csodálkoztam mindig a relativitáselmélet "időre" vonatkozó részén. Most attól, hogy fénysebességet közelítő tempóval halad valaki egy űrhajóban, miért változna meg számára a (talán egyáltalán nem is létező) idő? Csak az érzékelése torzul el szükségszerűen a nagy sebesség miatt, kicsit talán hasonlóan ahhoz, ahogy a hangsebesség felett haladva is eltorzul a hangérzékelés.

Szóval bocs, ha nagyon nagy hülyeséget írtam, de ennél is inkább köszönettel vennék valami szakértő választ.