Starling erők! Hogyan értelmezhető a kapillárisbeli- illetve az interstitialis folyadék hidrosztatikai nyomása?

Az effektív filtrációs nyomás a lényeg. Ahhoz viszont a hidrosztatikai nyomások is kellenek, a kapillárisé kifelé hat, az intersticiumé befelé. A Fonyó meg tele van hibákkal, mint ahogy a fenti kijelentésükből is látszik.

Tehát 4 erő van. A kapilláris (plazma) hidrosztatikai nyomás, a kapilláris (plazma) kolloidozmotikus (onkotikus) nyomás (ennek értéke főleg a plazmafehérje-koncentrációtól függ), az intersticiális tér hidrosztatikai nyomása, illetve az intersticiális tér kolloidozmotikus (onkotikus) nyomása. A hidrosztatikai nyomások mindig nyomóerőkét hatnak (ha értékük pozitív), tehát pl. a kapilláris hidrosztatikai nyomás az érből kifelé nyomja a folyadékot, az intersticiális hidrosztatikai pedig vissza az érbe. A kolloidozmotikus pont fordítva, tehát a kapillárisé befelé húzza a folyadékot.

A 4 erő vektoriális összege az effektív filtrációs nyomás. Az effektív filtrációs nyomást úgy kapod, hogy a kifelé mutatókat összeadod, és abból kivonod a befelé mutatókat, tehát: Peff = Phidr kap + Pkolloid IS - Pkolloid kap - P hidr IS. Ha az összeg pozitív, filtráció van, ha negatív, akkor reabszorpció. A filtráció az artériához közelebb jellemző, míg a vénához közelebb inkább reabszorpció van, ennek oka, hogy a kapill. hidrosztatikai nyomás folyamatosan esik, míg a többi nagyjából állandó. Összességében a filtráció kicsit meghaladja a reabszorpciót, a maradék folyadékot a nyirokkeringés viszi el. A veseglomerulusban viszont végig filtráció van a nagyobb hidrosztatikai nyomás miatt (mivel az ugye 2 artéria között van, bár a Peff ott is enyhén csökken).

Ha az egyensúly megbomlik, oedema alakulhat ki. Ennek oka lehet a plazma kolloidozmot. nyomás csökkenése (pl. fehérjehiány májbetegséág vagy nephrosis-syndroma miatt), vagy a kapilláris hidrplsztatikai nyomás emelkedése (pl. mély vénás thrombosis vagy szívelégtelenség, mikor a megnövekedett vénás vagy pitvari nyomás retrográd áttevődik a kapillárisokra).