Miért lehetünk biztosak benne, hogy ha a kvantumok szintjén szubjektív a világegyetem, akkor a magasabb szinteken is az?

Szerintem keversz két dolgot. A kvantummechanika szintjén mások a - mai látásmódunk szerinti látszólagos - fizikai törvények, az egy dolog. De a relativitás (gondolom erre utalsz a szubjektivitással) a mi szintünkön is teljesen jól működő dolog, pontosabb mérésekre ad lehetőséget a mindennapi életben is, mint a newtoni modell.

Ha arra gondolsz, hogy a szobafilozófusok ne próbáljanak a kvantummechanikából mindenfélére következtetni, mondjuk hogy végtelen sok világegyetem van, abban teljesen igazad van. Nem ez a dolog valódi értelme, nem szabad félreértelmezni bizonyos pontos jelentésű fogalmakat. Az a fajta "naív realizmus", hogy az általunk látott világ szabályai minden szinten működnek; vagy az, hogy az atomvilág szabályait használjuk a mienkre, ANÉLKÜL, hogy figyelembe vennénk az egyiktől a másikig vezető, a kettőt összekapcsoló logikai lépéseket, nyilván ugyanolyan rossz. De ez megint más dolog, ez emberi értelmezési hiba.

Azt, hogy miért nem lehet simán azt mondani, hogy egy szabályrendszer írja le a nagy dolgokat, és egy másik a részecskefolyamatokat, azt jól szemlélteti a klasszikus Schrödinger-féle macskás példa. Egy cicát beraksz egy dobozba egy radioaktív részecskére, ami valamilyen radioaktív sugárzás kibocsájtásával képes megölni a macskát. A kvantummechanikát kell segítségül hívni, hogy tudjuk, hogy a részecske hogyan bomlik el, de mivel a részecskére azt mondjuk, hogy amíg meg nem vizsgáltuk, addig el is bomlott meg nem is, akkor a macska is, amíg meg nem viszgáljuk, eleven is meg nem is. BAM! Összekapcsoltad a két világot, nem mondhatod azt, naívan, hogy "Elvégre nem sok mindenben hasonlítunk..." mert egymással függő viszonyban vagytok, NEM lehetséges, hogy valamilyen az ő szintjükön megjelenő folyamatnak ne legyen, ha nem is azonos, de ok-okozattal nyomon követhető következménye a te szinteden is!

Igen, csak hogy mi akkor a kérdésed, amit nem értek. :D

Lényegében megválaszoltad a saját kérdésedet: mivel nem lehet mind a két rendszer egyidejűleg igaz (mert ellentmondáshoz vezet, amint fent láttuk), mégis egy rendszerrel kéne leírnunk az egészet.

Keresnünk kell azokat a kapcsolódási pontokat, amikkel az egyik jelenség következhet a másikból.

Csak ezeket a pontokat még nem ismerjük. :D

Nem tudom, a kérdező honnan veszi, hogy "a kvantumok szintjén szubjektív a világegyetem". Ennek a kijelentésnek semmi értelme sincsen.

A kvantumrendszerek sajátossága (és lényegében ebben különböznek a klasszikus makroszkopikus rendszerektől) a különböző állapotok szuperpozícióira való képesség, azaz a koherencia. Ez azt jelenti, hogy bizonyos mérhető fizikai mennyiségek lehetséges értékei alapján definiált állapotoknak nemcsak az önálló, hanem szuperponált állapotai is lehetségesek. Hogy ezek az egyes esetekben micsodák, azt rendszere válogatja. Ha történetesen épp a helyoperátor (azaz a helyzet, mint fizikai mennyiség) értékei alapján besorolt állapotok közötti szuperpozícióról van szó, azt interpretáljuk mi a hétköznapi nyelvünkön úgy, hogy a rendszer (mondjuk egy részecske) egyidejűleg van több helyen. De ez csak egy pongyola megfogalmazás.

Ettől még a világ mikroszkopikus szinten egyáltalán nem lesz szubjektív. Mitől lenne az? Talán mindenki számára más arcát mutatja? Egyáltalán nem. Sőt, nagyon is egységes és objektív törvények írják le a viselkedésüket, amelyeket a kvantummechanika foglal magába.

A szubjektivitás illúzióját az kelti, hogy a kvantumosan viselkedő rendszer egészen a mérésig képes mindarra, amire egy kvantumrendszer általában, tehát pl. "több helyen lenni" vagy más ilyen nyalánkságok, és amikor megmérjük, akkor ugrik csak be az egyik határozott állapotba. Ez azonban az embertől függetlenül végbemenő folyamat. Nem az emebri tudat ugrasztja be a macska szuperponált állaptát az álő vagy a holt állapotba, hanem az a pillanat, amikor a macska kapcsolatba kerül a külvilággal. A "mérés" már ekkor megtörténik, hiszen a macskáról másként szóródnak a fotonok és a levegő molekulái, ha él, és másként ha halott, stb. Csupán mi ezeket nem tudjuk értelmezni. Amit értelmezni tudunk az az, hogy belenézünk a dobozba, és látjuk, hogy élő vagy halott. De ezzel csak tudatosítjuk magunkban azt, amit a világ (azaz a környezet) előttünk már "megmért".

A mi létformánk azért nem hasonlítható össze a kvantumos mütyürökével, mert mi folyamatosan ki vagyunk téve a környezet monitorozásának, ezért a mi hétköznapi világunk nem képes a kvantumos "trükkökre". Épp ellenkezőleg, ahhoz kellenek technikai hókuszpókuszok, hogy ezt a monitorozást kiküszöböljük, és zárt, azaz a környezettel kapcsolatban nem lévő kvantumrendszereket hozzunk létre.

" Ez azonban az embertől függetlenül végbemenő folyamat. Nem az emebri tudat ugrasztja be"

Nana. https://www.youtube.com/watch?v=IsI4OjtRugg&feature=player_d..

Az emberi döntés mérte meg nem a széljárás vagy a napfény vetülete.

Kedves 8-as! Hadd ne linkeljem be válaszként az ELTE fizikus szakjának teljes 5 éves tananyagát. Pedig az sokkal hitelesebb lenne, mint ez a hülyeség, amit te belinkeltél.

"Az emberi döntés mérte meg nem a széljárás vagy a napfény vetülete."

De, pontosan erről van szó pedig. A dekoherenciához ugyanis nincs szükség tudatra, kispajtás.