Elpusztult kutyámat szeretném klónoztatni, a szőréből lehetséges?

[link]

[link]

"neveléstől függ a jelleme. tőlem pontosan ugyan azt a szeretetet,törődést kapná... így valószínű hasonló is lenne nagyon.... "

Attól függ. Az előző kutyádnak meg kellett küzdenie azzal az elvárással, hogy pontosan úgy viselkedjen, mint az elődje? Mert ha nem, akkor nem hiszem, hogy igazad van. Megjegyzem, a 2. válaszoló által adott linkben azt írták, hogy fél évig nem lehetett bevinni, az elég sokat számít (igaz, ez Angliára vonatkozik, nem tudom nálunk mi a helyzet).

"ha teljesen azonos a gén készlet,akkor nem olyan mint az iker testvér... "

Egy klón az épp olyan, mint egy egypetéjű ikertestvér, csak más az életkora, jó eséllyel sújtja valamilyen fejlődési rendellenesség, és valószínűleg a viselkedése is jobban eltér, mivel eltérő környezetben nevelkedett (ez az ikreknél ritka).

"Nem baj ha annyi idős lenne,mint amikor elpusztult. 9 éves volt csak."

Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy meg kapnád az eredeti 9 éves kutyát, hanem úgy, hogy lenne egy fiatal kutyád, ami bizonyos tulajdonságai alapján sokkal idősebbnek tűnik, és erősen hajlamos a betegségekre.

Aki a halál tényét a XXI. században nem képes elfogadni, és lottónyereményben reménykedik, és az azon megvehető tündérmesékben hisz, bármilyen nagy is a fájdalma, de nagyon el van tévedve.

Egy szűk és mély gödör fogságába zuhanva csak az eget lehet szemlélni a nagyvilágból. Lehet ebben a gödörben szenvedni is bőségesen. Ha csak az eget akarod nézni, maradhatsz a gödörben. De ha valódi boldogságra vágysz, ki kell mászni a gödörből, és szét kell nézni. Széles a horizont, és csodálatos a világ. Sokkal csodálatosabb, mint bármilyen tündérmese...

A múlt már nincs.

A jövő még nincs.

Egyetlen valóság a jelen!

Ebben kell tudni a boldogságot meglelni...

A kutyád már a Nagy Manitu oldalán kergeti a bölénycsordát az örök vadászmezőkön, és meglepődve tekint le rád. Nem ilyennek ismert!