Elméletileg lehetséges lenne a Földön egy helyett két értelmes faj egymás mellett élése, vagy szükségszerűen kipusztítaná egyik a másikat?

Az hogy mivel az ember uralkodó hajlamú, megpróbálná elnyomni a másikat. Nem lenne béke, előbb utóbb az egyik elpusztul..

És több értelmes faj van most is.. hibás a megfogalmazás

Nem.

Azért nem mert a kérdés második felére a válasz:

Igen.

Volt ilyen, már tudjuk, ha nem is régóta.

A Neander völgyinek csúfolt emberfajnak nagyobb volt az agya, és erősebb fizikummal rendelkezett.

Viszont kisebb művészeti, kúlturális és nyelvérzéke volt!

Ez lett a veszte!

Nekünk kellettek ugyanazok a források, és kiirtottuk!

Ha a másik értelmes faj mondjuk tengeri lenne akkor sem biztos hogy megúsznák! Lásd most mit művelünk a tengerekkel!

Nem szükséges a teljes fatalista álláspontot elfogadnunk. Látom hogy sokan divatosan erre szavaznak anélkül hogy belegondolnának.

Nincs semmi lehetetlen abban, hogy két külön faj elfogadja, akár szeresse is egymást.

Vegyünk egy háziállatot, egy kutyát vagy macskát. Az ember nem tartja őket semmi más okból, mint hogy az érzelmi hajlamainak szabad folyást engedjenek, hogy önmagukért szeresse őket.

Semmi ok nincs, hogy egy másik élőlény ne válthassa ki ugyanezeket az érzelmeket.

De tegyük fel, hogy van egy faj, aminek nincsenek mentő körülményei, ami csak félelmet ébreszt.

Legyenek például 4 méter magas rovarszörnyek, hívjuk őket hantyoknak. A hantyok legyenek vérszomjasak, és alkatilag alkalmatlanok a kommunikációra - nem csak arról van szó, hogy a nyelvüket nem értjük, hanem hogy a társas interakció más fajokkal mint olyan pszichológiailag ismeretlen számukra.

Legyen bizonyítható, hogy amíg hagyjuk őket elszaporodni, mindig az ellenségeink lesznek.

De egy felvilágosodott nemzetnek be kellene látnia , hogy morális szimpátiai alapon a hantyoknak épp annyi joga van élni, mint nekünk, akkor is, ha nem jövünk ki egymással. Igazolhatjuk a kiirtásukat pragmatikus, elkerülhetetlenségi, vagy sima érdeki alapon, de nem valamilyen szimpátiás indok alapján.

Pillanatnyilag persze nem azt látjuk, hogy az emberekben az ilyen érzelmek kerekednének felül - az elefántok például a legintelligensebb állatok közé tartoznak, és mégis - hol tartanak!...

Azt hiszem, az egyik legnagyobb probléma az állatokkal, hogy enm "úgy" intelligensek, hogy azt magunkhoz hasonlónak fel bírjuk ismerni.

Bármely állati intelligenciával kapcsolatos beszélgetésben visszatérő probléma, hogy elég hamar felteszi valaki ezt a kérdést: "igen, de rendelkeznek [emberi vonás]-sal?" Nem azt ismerjük fel és várjuk el, hogy egy élőlény intelligens legyen; mert az intelligenciának sok formája van; csak hogy HOZZÁNK legyen hasonló.

A legbiztosabban az menthetné meg őket, ha valami olyan tulajdonsággal rendelkeznének, ami emberekhez hasonlatossá teszi őket és az ezzel kapcsolatos érzelmeket ébreszti. Sok háziállat például azzal jut előnyhöz, hogy embergyerekekhez hasonlít (magas szem/fej/test arány, viselkedés), ami kiváltja a gondoskodó hajlamot.

Nézzük meg akkor egy más szempontból: a társadalom. Egy naív okoskodó azt mondhatná, lehetetlen, hogy az emberek együtt éljenek, hiszen mindegyik több haszonhoz jut, ha megpróbálja becsapni és elnyomni a többit. Mégis itt vagyunk. Az illető nem vette figyelembe, mennyi többlethaszon érhető el az együttműködéssel és hogyan kényszeríthető ez ki a korai viselkedésmódosítással (fiatalkori tanulás a mi esetünkben) és az örökletes hajlamok felülírásával.

De nem élünk már barlangokban. Okosabb (ravaszabb) megoldások is kínálkoznak az ilyen helyzetek megoldására.

Teszem azt, kiderül, hogy a hantyok alkalmasabbak a bányászatra.

Egy gyűmölcső megállapodás lehetne, hogy az emberek és hantyok elosztják egymás között ezt a hasznot, amit szereznek.

Amíg egy faj rendelkezik valamilyen belső szerveződéssel, addig elérhető valamiféle kommunikáció is.

Ha a hantyok társadalmi szerveződése arra alapul, hogy egy királynőt követnek, és ez kiváltható azzal, hogy egy embert helyezünk ebbe a szerepbe, akkor azzal lehet eredményt elérni. És így tovább.

(Ez a fajta imprinting/falkavezér szerep sok ember-állat kapcsolat alapja.)

Képzelj el egy fantasy univerzumot, amit sok-sok élőlény népesít be, mind-mind a saját szokásjogával, gondolkodásmódjával. Egy kalandor számára kockázatos kilépni a saját közegéből, hiszen egykettőre egy számára idegen ellenséges környezetben találhatja magát. Mondjuk egy sárkány nem lát benne kivetnivalót, hogy elégesse, csak mert belépett a barlangjába, hogy egy elf megölje, mert letaposott egy virágot, vagy egy ent (fa-ember) akár képtelen lehet megérteni, hogy a "gyorsabb" életritmusú népek hogyan gondolkodnak és éreznek.

Mégis, a világ működik. Nyilván a területi aggresszió folyamatos probléma, de mindig vannak olyanok is, akik közvetítőknt szolgálnak a fajok között és véget vetnek az öldöklésnek.

Az, hogy az ember ma pusztító hatással van az élővilágra, sem egy 100%osan egyoldalú dolog.

Rengeteg vadvilágmegóvási erőfeszítés van, remélem, az itt olvasók is ezek támogatásáért szállnak síkra. (Nagyon sok alapítvány elfogad adományt vagy adó 1%ot - illetve a "zöld" pártok és mozgalmak támoatása is segít.)

A potenciál ott van, a kérdés csak az, emnnyire akar az ember élni ezzel.