Lehetséges-e, hogy egy bolygó, egy kettős csillag körül, nyolcas* alakú pályán tartósan* keringjen?

Ahogy 1 es írja.

Plusz ha a két csillagnak közös tömegközéppontja van, akkor a bolygó akkörül kezd keringeni.

Vagyis ha bekerülne a két csillag közé a közös tömegközéppont közelébe onnan már nem jönne ki! Megpróbálna pályára állni akkörül de persze sikertelenül.

Ahogy egyes írja szétszakadna és a darabjai belezuhannának abba a csillagba amely épp akkor jobban vonzza.

Két egymás körül keringő csillag körül is egy jóval távolabb lévő bolygó gyakorlatilag "egynek veszi" a két csillagot és nem az egyik vagy másik csillag körül kering, hanem a közös tömegközéppontjuk körül! Ami lehet akár a két csillag közti űrben is, azaz ez nem feltétlenül esik az egyik csillag belsejébe!

"Az instabil pályával egyetértek, a hatalmas árapállyal nem, hiszen ha pl. a két csillag fél/egymilliárd km-re van egymástól, akkor a bolygó még 1 CsE távolságra sem közelíti meg őket.

A Nap Földre gyakorolt gravitációja is elenyésző a földihez képest, nem is akarja szétszakítani. (Sem a Föld a Holdat.)"

Pedig igaza van 1-esnak.

Azt ne feledd, hogy a nyolcas-pálya közepén áthaladáskor a fő gravitációs vonzási eredő irányt vált. Az árapály-erő nem forog a bolygón, hanem egyik oldalán fokozatosan megszűnik, túloldalán meg növekedni kezd.

A Föld-Hold viszonylatban felmérhető, mennyire jelentős erő ez, ez állította meg a Hold forgását és tette kötött pályássá.

Valóban el lehet képzelni két olyan távoli csillagot és köztük a nyolcas-pályás bolygót úgy, hogy a bolygó nem esik szét tőle, de egy ilyen kiterjedt pálya még kisebb eséllyel lehet hosszú távon stabil.

Ha létezne ilyen bolygó, a nyolcas két hurka közti váltásnál remek kis földrengés-hullám tépázná a bolygót.

Hasonló hatású lenne, mint az az elvi helyzet, mikor egy nap körüli két bolygó minden közelítésüknél, mondhatni együttállásnál pályát cserél egymással.

Azt hiszem, Szaturnusznak vannak olyan holdjai, amelyek ilyet játszanak. Az árapály-erők ezeket is szépen lassan szétszedik.

Részben a gyűrű is ilyen mutatványok eredménye lehet.

"A Hold a forgási sebesség minden fokozatát átélte a megállásig, mégsem tépte szét a Föld, pedig itt jóval nagyobb erők vannak. Sem a Merkurt a Nap."

Ezt csak az erők mértékére hoztam fel, a "széttépésre" ezt:

"Azt ne feledd, hogy a nyolcas-pálya közepén áthaladáskor a fő gravitációs vonzási eredő irányt vált. Az árapály-erő nem forog a bolygón, hanem egyik oldalán fokozatosan megszűnik, túloldalán meg növekedni kezd."

És még azt is kihagytam, hogy a kötött forgásra irányuló forgatónyomatéki erőhatások is a két csillagnál felváltva, ellenkező forgásiránnyal hatnak.

"A Szaturnusz azért nem jó példa, mert ott még 1-2 nagyságrenddel nagyobb erők vannak. Számolj utána!"

Ez miért is akadály?

És éppen ezért írtam:

"Részben a gyűrű is ilyen mutatványok eredménye lehet."

A szaturnuszos példám oka:

[link]

"Az, hogy 1000 N erő (Szaturnusz) széttépné a cérnaszálat, nem bizonyíték arra, hogy 1 N (eredeti példa) is széttépné,

pláne, hogy 10 N (Hold) sem tépi szét."

Azért szép, hogy kiszámolt árapályerőd van egy teoretikus ikercsillagpárról, aminek sem tömegei, sem távolságuk nem ismert.

És nem értem a széttépésen lovaglást, mikor azt is írtam:

"Valóban el lehet képzelni két olyan távoli csillagot és köztük a nyolcas-pályás bolygót úgy, hogy a bolygó nem esik szét tőle, de egy ilyen kiterjedt pálya még kisebb eséllyel lehet hosszú távon stabil."

Fontos alapszabály: soha ne szeressünk bele annyira egy ötletünkbe, hogy a tények ellenére se tudjuk elvetni.

Úgy a 6. percnél van szemléltetése ebben a videóban.

https://www.youtube.com/watch?v=MTY1Kje0yLg

Tehát az elvi lehetőség nincsen kizárva.

De ami kicsiben működik, az nagyban nem biztos.

Fentebb már sokan leírták hogy miért.