Vajon lehet majd 50 éven belül dns-mintából kiskedvencet klónoztatni?

Már lehet, megvan hozzá a technológia, az ár még magasabb.

Az ilyesmi kimondottan jót tesz a biodiverzitásnak.

[link]

[link]

Ahogy a #2-es által belinkelt egyik cikkben is megfogalmazódik: felesleges pénzkidobás.

Tegyük fel, hogy 50 év múlva olyan műveleteket végeznek majd el, hogy a kutya nem pusztul el mindenféle genetikai rendellenességek miatt. Még ekkor is gyakorlatilag új állatot kapunk, ami az eredetivel csak kinézetre egyezik. Az új állat teljesen másképp nő majd fel, más ingerek érik, másképp "szocializálódik", azaz más lesz, mint az eredeti. A gazda pedig biztosan a különbségeket fogja észrevenni, és azon zsörtölődik, hogy "ez nem is ugyanaz az állat". Hiszen a klónozott állat felé biztosan az lesz az elvárás, hogy az eredetinek a "folytatása" legyen, azaz ugyanúgy viselkedjen, ugyanaz legyen, mint az eredeti. Éppen ezért már a legapróbb különbség is idegesítő lesz a gazda számára, és pénzkidobásnak fogja gondolni a dolgot, sőt, még az állat is idegen, utálatos lehet számára. Nem tudom, érted-e azt az emberi dolgot, ami miatt ez történhet...

Teljesen egyetértek az előttem szólókkal, viszont szerintem mégis lehet létjogosultsága a házi kedvenc klónozásának, csak más szempontból.

Ugye ki lehet tenyészteni olyan egyedeket, amelyeknek a szőre mondjuk kék-sárga matyómintás. Ha két ilyen mintázatú jószágot tovább pároztatunk, akkor jó eséllyel lesz majd matyómintás is az utódok között. Tehát az anyakutya leellik mondjuk 6 kölyköt, amiből egy hasonlóan matyómintás mint az anyja, egy hasonlóan matyómintás mint az apakutya, meg kettő ami valami hasonló mintázatú, és kettő meg valami egyéb mintázatú lesz (az egyszerűség kedvéért most ne foglalkozzunk a dominanciával meg egyebekkel).

Azonban egy matyómintás szőrű kutyát ha klónozol, az abból kreált ÖSSZES "utód" PONTOSAN UGYANOLYAN matyómintázatú lesz, mint a klónalany volt. Az ilyen egyedek génkészletét el lehet tárolni, és ha valaki matyómintás kutyát akar magának, akkor 100%-os biztonsággal olyat is fog kapni, amit a képen mutatnak neki. Tehát nem kell egy egész almot elletni az anyakutyával, hogy REMÉLHETŐLEG lesz közte majd olyasmi matyómintás szőrű, amilyet a megrendelő szeretne - hanem az orra hegyétől a farka végéig SZŐRSZÁLRA UGYANOLYAN mintázatú kutyát lehet "gyártani" a megrendelőnek, amilyet ő kinézett a prospektusból magának.

Ilyen szempontból tehát szerintem lehet majd létjogosultsága a klónoztatásnak, ha már majd az átlagember részére is megfizethető kategóriába süllyed a házikedvenc-klónozás ára.

egyes vagyok

Ennyi értelme van a házikedvencek klónozásának: a kutatások finanszírozása.

Hogy tovább fűzzem a gondolatmenetet: azért nem tartom etikusnak a klónozást, mert szerintem minden állatnak ahhoz megvan a joga, hogy a természet hozza létre a maga hibáival és előnyeivel. És igenis az állattal való kapcsolatnak egy szép része, amikor hozzászoksz ezekhez a hibáihoz, előnyeihez. Az egyik kutya ilyen, a másik olyan, meg kell ezt szeretni benne, és utána sokkal közelebb állsz hozzá, mintha te szabod meg, hogy nézzen ki.

És az elpusztult állat iránt is, ha szereted, kell, hogy legyen annyi tisztesség benned (már csak a természet iránti tiszteletből is), hogy elengeded és hagyod, hogy eltűnjön... Olyan volt, amilyen volt, de elpusztult. Annyira nem emberi leklónozni! Ez felrúgja a tiszteletet a természet iránt, a szeretetet az állatod iránt. Aki ilyet csinál a háziállatával, nem szereti azt, csak egy darab tárgynak tartja, mint valami vázát, ami ha eltört, vesz helyette a boltban egy ugyanolyat. Szerintem még egy állat sem érdemel ilyen bánásmódot, és az ilyen emberben szerintem tényleg nincs semennyi szeretet az állata iránt, csak tárgyként kezeli.