Van a dimenzióknak ( pl. térnek, időnek) alsó és felső határa?

@2: Lehetne.

"Space, in general relativity, is a continuum. In every part of it, one can define regions of arbitrarily small volume, and every little region can be divided further into yet smaller regions, ad infinitum. In the loop models, the basic structure of space-time turns out to be discrete. In such discrete space-times, there are smallest values for volumes and areas that are not divisible any farther – just as one cannot build a structure smaller than the smallest block in a children's lego set."

[link]

Teljesen hülyeség a lepontozás.

Semmi akadálya annak ,hogy az idő és a tér is kvantumos szerkezetű legyen. Csupán a Planck-méretek alatt ezt nem tudjuk megállapítani.

[nem én pontoztok]

1-es-től: ha A és B elmozdul egymástól (kiválik, hasad stb most nem lényeg) mondjuk adott x;y;z; koordinátákból B x2;y2;z2 koordinátájú lesz, A marad - a különbséget hogy fejezzem ki kvantáltan és miért (a 3-as link egy spekuláció, lehet, de miért?) a kettő koordinátáinak különbsége és a mozgásuk révén keletkezett a tér az idő

miért osztom azt fel? nem is azt osztom részekre, hanem a utat és a sebességet

@7: Spekuláció? Inkább az egyik legkidolgozottabb kvantumgravitációs elmélet-jelölt. (Jó is hogy feljött, mert eszembe jutott, hogy van egy kis tartozásom egy másik topicban.) Persze, ezzel együtt is még bőven nem kidolgozott és főleg nem kísérletileg bizonyított, de a kvantumgravitációs elméletek utáni kutatások jelen állásának ismerete fényében ez értelemszerű.

A miértet nem értem. Miért kvantált benne a tér? Nem tudom megmondani, ahhoz ismerni kéne a LQG modellt a maga teljességében, ezerszer jobban, mint amennyire ismerem.

Az a gondom, hogy a ténylegesen, anyagát tekintve 'semmi' tér és idő

miért lesz bevonva az anyag és annak mozgása leírásába.

Ez két fogalom, ami nem anyagi, csak közvetve, segédeszközökkel és úgy mérhető, "kvantálható". De ha anélkül vesszük, akkor nincs. Semmi.

És mint semmi lehet csak tér végtelen és az idő örök.

Messziről - a saját területemről- hozott magyarázat a gondolatomra:

a keleti létszemléletek képviselői rendesen csodálkoznak,

hogy nyugaton a 'semmi' valami (mérhető, számításokkal megragadható, és a végtelen és örök rémülettel tölti el, mert "nem mérhető", mérhetetlen).

Náluk az ténylesen 'nem valami' - és ugyanakkor mint fogalom, nagyon fontos, mert a véges a végtelenben beágyazottan jelenik meg a létesült világban.

Ezért kell pl a tradicionális művészetükben, hogy a papír fehérsége is maradjon a rajzon. Még a régi angol akvarellisták tudták ezt- a társaságból kizárták, aki nem hagyott fehéret vagy 'csalt' és fedő fehéret tett rajzára :)

Ábrázolni, beszélni róla csak együtt lehet, de a 'valami' és 'nem valami' (a japán 'ku'-üresség) kettős tanítása mögött a dolgok nem kettősek.

[link]

A tér és idő absztrakt, elvont fogalmak. Nem anyagi természetűek, de az anyagi világ leírására szolgálnak. Ahogyan például a hőmérséklet, az erő, a sűrűség, vagy – hogy matematikai példát is hozzak – a szög, vagy a kör is. Ezek sem anyagi természetű létezők, pusztán az anyag leírásához praktikus fogalmak. És itt a fogalom az, ami kiemelendő szó.

A fogalmak attól fogalmak, hogy nem anyagi természetűek, nem önmagukban léteznek. És bár az anyag nélkül nem létezhetnek, csak mint idea, mégis többek a semminél, mert az anyagi világban megmutatkozó, azt leíró tulajdonságokról van szó.

A keleti gondolkodásmód beidézett – és ebben a megfogalmazásban kissé zavaros – eszmefuttatása viszont semmilyen módon nem kapcsolódik a kérdéshez.