Ha valamelyik csillag szupernovaként végezte volna, azt azért elég látványosan (éjjel) mi is látnánk nem?

"Milyen közel kell hogy legyen egy ilyen robbanás, hogy a naprendszerünkre is hatással legyen, még ebben az évszázadban?"

83 fényévnyire, vagy közelebb.

A legközelebbi jelölt az IK Pegasi ikercsillag A tagja. 150 fényévre van.

Az már innen igen látványos lesz.

Nagyjából néhány óra alatt a milliárdszorosára nő a csillag kibocsátott fénye, a látszólagos fénye a távolságtól függően négyzetes arányban lenne ennél kevesebb. A legközelebbi várható ilyen esemény a Betelgeuse lesz, ráadásul ez az egyik legnagyobb méretű-tömegű csillag az egész Tejútrendszerben (legalábbis a látható részében), és még viszonylag közel is van (kb. 650 fényév távolságra). Sőt, ez még az Északi féltekéről is látszik, tehát nem is kell utazni érte, hogy láthasd majd.

Nagyjából úgy képzeld el, hogy néhány óra alatt közel a Hold fényességét éri el, de továbbra is pontszerű fényforrás lesz (legalábbis egy darabig). Tehát sokkal fényesebb lesz látszólag, mint a Hold, de sokkal kisebb is, mintha egy nagyon távoli, de nagyon erős, rád irányított LED-fényforrást néznél. Közvetlenül belenézni talán csak hunyorogva lehet majd. Olyannyira megnő a fényessége, hogy nappal is látszódik majd, könnyedén meg lehet majd találni az égbolton verőfényes napsütésben is (kivéve ha pont a Nap körül fog látszódni).

Aztán napok alatt némileg csökken a fényessége, de elkezd nőni a látszólagos mérete. Majd hetek alatt elhalványul, és közben folyamatosan nő a látszólagos mérete is (persze ne úgy képzeld azért, hogy a fél égboltot betölti :)). A színe hirtelen vált át erőteljes sárgába, majd kékesfehérbe (az első néhány órában), majd lassan visszatér sárgába (kb. egy hét után), és lassan vörösbe hajolva (hetek alatt) egyre csökken majd a fényereje, viszont tovább nő a mérete. Aztán lassacskán mélyvörösből barnásba hajlik, és közben gyűrű formát ölt (bár ez a távolság miatt szabad szemmel valószínűleg nem lesz kivehető), és még hónapok múlva is látni lehet majd szabad szemmel, nagyon tiszta éjszakákon, fényszennyezésmentes helyeken (ekkor már talán ki lehet venni a vonal vagy gyűrű formát (attól függően, hogy a forgástengelye milyen szöget zár be a Naprendszer irányával)). Kábé mintha az Androméda-galaxist néznéd, csak sokkal nagyobb fényerővel. Kb. 3-6 hónap után csökken le annyira a fényereje, hogy szabad szemmel már nem lehet majd látni, ekkor az Orion csillagkép már eggyel kevesebb csillagból fog állni.

Legalábbis ez a legvalószínűbb forgatókönyv, majd meglátjuk, mi lesz belőle. Ha meglátjuk, még a mi időnkben. Sajnos előre megjósolhatatlan, hogy mikor fog ez megtörténni, lehet, hogy még idén, de az is lehet hogy még kihúzza évtízezredekig vagy akár évszázezredekig :( (Soha nem kívántam semminek a halálát, de a Betelgeusével azért kibékülnék, ha még az én életemben dobná fel a pacskert :))

Mindenesetre biztató jel, hogy az utóbbi évtizedek folyamán erős összehúzódást produkált, a fényessége és a mérete is közel 30%-kal lett kisebb néhány évtized alatt. Az ilyen típusú szupernóvák ugyanis erősen összehúzódnak és kitágulnak, pulzálni kezdenek, ahogy lassan kifogy a hidrogénkészletük, és az egyre nehezebb elemeket is elkezdik még nehezebb elemekké alakítani. Minél jobban feldúsulnak bennük az egyre nehezebb elemek, annál hevesebben kezdik égetni a maradék üzemanyagukat, mert egyre sűrűbbé válnak, ezáltal egyre nő a gravitációjuk, ami ősszehúzza őket. A nehezebb elemek fúziója viszont fajsúlyosan több energiát termel, ami meg puffasztani kezdi a csillagot.

Így egy darabig megy a huzavona, hogy ki az erősebb, de végül mindenképpen a gravitáció nyer, és megtörténik a kollapszus - a csillag teljes megmaradt tömege közel fénysebességgel elkezd a mag felé zuhanni. Ez viszont olyan iszonyatos energiamennyiséget koncentrál a magban utoljára, hogy nagyon rövid idő alatt mindenféle elem keletkezik sok-sok milliárd tonnás nagyságrendben, ez pedig olyan pusztító energiamennyiséget hoz létre, amely konkrétan szétveti az egész csillagmaradványt, ezt nevezik szupernóva-robbanásnak. Ami meg megmarad középen, az egy szép méretes fekete lyuk lesz (legalábbis Betelgeuse-tömeg esetében mindenképpen).

@5:

"Pláne ha helyi idő szerint reggel napfelkelte után ér ide a fénye, akkor az említett nagy fényességből sokat nem látunk majd, csak a ködöt később."

Nem épp csak egy fél napig látszódik a fénye... És erre magad is rájöhettél volna, ha elolvasod rendesen a #4-es választ, ha már valaki vette a fáradtságot és ennyit körmölt neked.