Mennyire valószínű, hogy az emberi faj kétszer is kialakult egymástól függetlenül ebben a világegyetemben?

@21: Természetesen nincsenek ilyen rendszerek. Pontosabban nem tudunk róluk, és ha lennének sem tudhatnánk. De ez hogy a fenébe jött ide?

Szerintem te azt hiszed, hogy az ősrobbanás olyasmiről szól, hogy véges mennyiségű anyag (vagy inkább: "akármi") jól szétszóródott 13,8 mrd évvel ezelőtt és talán még azt is, hogy a fénysebességnél gyorsabban a szétszóródás nem is történhet, így véges kicsi mennyiségű anyagunk van, max 13,8 mrd fényév átmérőben. De az ősrobbanás nem erről szól, nem tudjuk mekkora volt, mennyi anyag szóródott szét és a terjedési sebességére sem ismert felső határ.

@Mojjo

"Ennek nincs köze a multiverzum-elméletekhez."

Bizonyára messziről kezdtem, ezért nem érthető, amit állítok.

[link]

Itt minden szakember magától értetődően arra a valszegszámításra épít, hogy a végtelen sok variációban szükségképpen kell lennie ismétlésnek. Mint korábban... ez számomra korántsem egyértelmű.

Magyarán, van egy olyan egysíkú valszegszámítás, amely egy elég egyszerű tendenciára épít. Minél nagyobb a variáció, annál nagyobb a valszege az ismétlődésnek még akkor is, ha az ismételendő konstelláció akármilyen bonyolult rendszerű is, és mindössze az ismétlések között eltelő idő az, ami nő valószínűsíthetően az ismétlendő dolog bonyiságának egyenes arányában. Ebből következően minél jobban közelítünk a végtelen variáció felé, az ismétlődés lehetősége is valamilyen léptékben nő. Tehát végtelen variáció esetén az ismétlődés ezen szemléletben a bizonyosság szintjére emelkedik.

Ám mindez nem veszi figyelembe ezt: "végtelenül sokoldalú kockát dobálva van arra esély, hogy sose jöjjön ki ugyanaz az oldal"

Ha viszont figyelembe vesszük, akkor a szemlélet másképpen alakul, mert ilyenkor is mondhatjuk, hogy minél nagyobb a variáció az ismétlődés annál nagyobb eséllyel következik be, ám az egész valószínűség szemlélet a végtelen küszöbét elérve megsemmisül (szingularitás), és a valszeg ilyenkor az lesz, hogy valójában sohasem ismétlődhet meg ugyanaz.

Innentől kezdve, eléggé megmosolyogtató lenne az az állítás, hogy O.K. az esetleges végtelen számú multiverzum esetén nem történhet ismétlődés, de ha csak egy feltételezetten zárt univerzumot nézünk, akkor ott igen, mert az más tészta.... öööö... Hogy is van ez?

Felmerül a kérdés, hogy ha így minden összeomolhat a végtelen esetében, akkor lehet, hogy a végtelen felé közeledve sem végig egyre nő az esélye az ismétlés lehetőségének, hanem a görbe egyre laposodva éppen hogy csökkenni kezd és egyre meredekebben tart majd a nulla felé. Mert ha tényleg van szingularitás, akkor ez a logikus.

Nagyon kézenfekvőnek tűnhet, hogy minél nagyobb a variáció...stb.... de én arra gondolok, hogy ez ennél sokkal összetettebb dolog, és a variációk mennyiségéből adódó megismételhetőségi lehetőségek száma még zárt rendszeren belül is elérheti azt az állapotot, amikor már nincs lehetőség újraismétlésre. Persze, hogy ez a folyós küszöbérték hol lehet, azt nem tudom, de gyanítom, hogy kell lennie.

És van még egy probléma is. A variáció nem csak akkor lehet végtelen, ha a teret végesként kezeljük. Mojjo, figyelembe kellene venni az időt is, és azt, hogy az időben az anyag állandóan változott, és az állandó változás az időben állandóan új lehetőségeket teremt, de a változás egyúttal a korábbi lehetőségeket meg is semmisíti. Pl. a Nagy Bumm után mondjuk vegyük az anyag kvark-gluon plazmaállapotát, és ugye ekkor még egyszerűen fizikailag nincs lehetőség az ember megjelenésére, mert totál más volt az anyagszerkezet. De ez csak egy lépcsőfok, és a változás folyamatosan zajlik, és az anyag állandóan változik, és ha az időben ez végtelen sokáig történik, akkor megint végtelen variációval kell számolnunk, annak ellenére is, ha az univerzum véges.

Persze mindez az egész csak egy agyalgás, és mindössze arra akartam felhívni a figyelmet, hogy korántsem hihető számomra, hogy olyan egyszerűen lerendezhető a dolog, hogy ilyen-olyan minimális esélynek MINDENKÉPPEN KELL lennie az ismétlésre. Szerintem arra is van esély, hogy nincs ilyen esély valójában. :)

@Mojjo

"Ennek nincs köze a multiverzum-elméletekhez."

Bizonyára messziről kezdtem, ezért nem érthető, amit állítok.

[link]

Itt minden szakember magától értetődően arra a valszegszemléletre épít, hogy a végtelen sok variációban szükségképpen kell lennie ismétlésnek. Mint korábban... ez számomra korántsem egyértelmű.

Magyarán, van egy olyan egysikú valszegszámítás, amely egy elég egyszerű tendenciára épít. Minél nagyobb a variáció, annál nagyobb a valszege az ismétlődésnek még akkor is, ha az ismételendő konstelláció akármilyen bonyolult rendszerű is, és mindössze az ismétlések között eltelő idő az, ami nő valószínűsíthetően az ismétlendő dolog bonyiságának arányában. Ebből következően minél jobban közelítünk a végtelen variáció felé, az ismétlődés lehetősége is valamilyen léptékben nő. Tehát végtelen variáció esetén az ismétlődés ezen szemléletben a bizonyosság szintjére emelkedik. Miért? Mert nem vesszük figyelembe ezt: "végtelenül sokoldalú kockát dobálva van arra esély, hogy sose jöjjön ki ugyanaz az oldal"

Ha viszont figyelembe vesszük, akkor a szemlélet másképpen alakul, mert ilyenkor is mondhatjuk, hogy minél nagyobb a variáció az ismétlődés annál nagyobb eséllyel következik be, ám az egész valószínűség szemlélet a végtelen küszöbét elérve megsemmisül (szingularitás), és a valszeg ilyenkor az lesz, hogy valójában sohasem ismétlődhet meg ugyanaz.

Innentől kezdve, eléggé megmosolyogtató lenne az az állítás, hogy O.K. az esetleges végtelen számú multiverzum esetén nem történhet ismétlődés, de ha csak egy feltételezetten zárt univerzumot nézünk, akkor ott igen, mert az más tészta.... öööö... Hogy is van ez?

Felmerül a kérdés, hogy ha így minden összeomolhat a végtelen esetében, akkor lehet, hogy a végtelen felé közeledve sem végig egyre nő az esélye az ismétlés lehetőségének, hanem a görbe egyre laposodva éppenhogy csőkkeni kezd és egyre meredekebben tart majd a nulla felé. Mert ha tényleg van szingularitás, akkor ez a logikus.

Nagyon kézenfekvőnek tűnhet, hogy minél nagyobb a variáció...stb.... de én arra gondolok, hogy ez ennél sokkal összetettebb dolog, és a variációk mennyiségéből adódó megismételhetőségi lehetőségek száma még zárt rendszeren belül is elérheti azt az állapotot, amikor már nincs lehetőség újraismétlésre. Persze, hogy ez a plasztikus küszöbérték hol lehet, azt nem tudom, de gyanítom, hogy kell lennie.

És van még egy probléma is. A variáció nem csak akkor lehet végtelen, ha a teret végesként kezeljük. Mojjo, figyelembe kellene venni az időt is, és azt, hogy az időben az anyag állandóan változott, és az állandó változás az időben állandóan új lehetőségeket teremt, de a változás egyúttal a korábbi lehetőségeket meg is semmisíti. Pl. a Nagy Bumm után mondjuk vegyük az anyag kvark-gluon plazmaállapotát. Ugye ekkor még egyszerűen fizikailag nincs lehetőség az ember megjelenésére, mert totál más volt az anyagszerkezet. De ez csak egy lépcsőfok, és a változás folyamatosan zajlik, és az anyag állandóan változik, és ha az időben ez végtelen sokáig történik, akkor megint végtelen variációval kell számolnunk, annak ellenére is, ha az univerzum véges.

Persze mindez csak egy agyalgás, és mindössze azt akartam elmondani, hogy korántsem hihető számomra, hogy olyan egyszerűen lerendezhető a dolog, hogy ilyen-olyan minimális esélynek MINDENKÉPPEN KELL lennie az ismétlésre. Szerintem arra is van esély, hogy ilyenre egyszerűen nincs esély egy "küszöbérték" felett. :)

Pombe, a mai nap folyamán már nem fogok tudni érdemben reagálni, és holnap sem tudom, mikor jutok géphez, ahol tudok normálisan írni, de addig is, d

körülírnád kérlek, hogy mit jelent számodra a variáció szó? Gyanús, hogy nem azt, amit nekem, így pedig nehezebb lenne megértenünk egymást. Köszi!