Az ADH (vazopresszin) hogyan hat a viselkedésre?

Az emberi szervezetben az ADH legfontosabb szerepe az ozmoreguláció. Egészen pontosan a vese gyűjtőcsatornáinak hámsejtjeire hat és növeli az aquaporin-2 csatornán keresztül a vízvisszaszívást, ezáltal csökken a vízveszteség, a vizelet mennyisége csökken, koncentráltabb lesz (innen az ADH = antidiuretikus hormon (diurézis = vizeletkiválasztás)).

Így érthető, hogy az ADH termelése főleg hypovolémia (alalcsony vértérfogat) esetén fokozódik pl. szomjazás vagy nagyobb vérveszteség után.

Valamint a Na+ visszaszívást is fokozza a Henle-kacsnál.

Ezenkívül van vérnyomásemelő hatása (erről kapta a vazopresszin nevet). Ezt úgy éri el, hogy a prekapilláris rezisztanciaerek simaizomzatára hat és vasoconstrictiot (érszűkülés) idéz elő. Azonban az élettanászok újabban azt mondják, hogy az ADH koncentrációja a vérben csak ritkán pl. nagy vérveszteség esetén éri el azt az értéket, amely vasoconstrictiot okoz. Ezáltal az ADH a "mindennapos" vérnyomásszabályozásban nem kap jelentős szerepet.

Lehet, hogy mindez már ismert számodra, azonban fontosnak éreztem leírni, mivel ezek az ADH legfontosabb hatásai. Emellett a viselkedésre gyakorolt hatásai elhanygolhatóak, illetve embereknél nem is bizonyított, hogy van ilyen hatása.

Ez a neuroendokrinológia egy nagyon érdekes, de annál kevésbé felkapott kutatási területe. Kevés kutatás és még kevesebb eredmény van ebben a témában és sok esetben csak egymást cáfolják a tanulmányok, ez pedig tovább bonyolítja a dolgot.

De rátérek az ADH viselkedésre gyakorolt hatásaira.

Első körben az emberi viselkedésre gyakorolt hatását tárgyaljuk meg. Mint azt említettem, errre irányuló specifikus kutatás még nem volt (illetve én még nem hallottam róla). Az egyetlen következtetés, amely említésre méltó, hogy a centralis diabetes insipidusban (ADH hiány áll fenn a szervezetben) szenvedő betegeknél gyakrabban jelentkeztek szociális defektusok, viselkedési problémák, memóriazavarok. Azonban ezek nem igazi bizonyítékok, az összefüggés nem egyértelmű. (Ezt tisztázhatná egy erre irányuló kutatás.)

Az ADH viselkedésre gyakorolt hatását leginkább egereken végzett kísérletekből ismerjük. Náluk bizonyítottak ezek a hatások.

Az egyik kísérlet során olyan egereket tenyésztettek, amelyeknek hiányzott az ADH receptoruk (ezáltal az ADH nem tudta kifejteni hatásait a szervezetükben), szorongáshoz hasonló viselkedést mutatott és gondot okozott számukra a szociális visszajelzés, elismerés. Tehát az ADH egyik fontos szerepe a szorongás szbályozása és a szociális megnyilvánulások megfelelő kimutatásához is hozzájárul. Azonban ezt egy másik kutatócsoport 2 évre rá megcáfolta (ugyanazzal a génmanipulációs technikával, mint az előzőben). Ez a kutatócsoport csupán szaglóidegben bekövetkezett változásokat állapított meg. (Ez csupán én fűzöm hozzá, de közismert, hogy a szaglás központi pályái szoros kapcsolatban állnak a limbikus rendszerrel, amelynek egyik fontos feladata az érzelmek kontrollja.)

Habár az erre vonatkozó forrásaim hiányosak, de sok tanulmány említi, hogy az ADH-nak szerepe van az agresszió, memória (főleg a szociális memória, amely a fent említett szociális visszajelzésekhez kapcsolódik), ezenkívül a szexuális viselkedés, párválasztás (egyes kutatások szerint jelentős ADH-receptor különbségek vannak a monogám és promiszkuitást mutató fajok között) szabályozásában. Azonban ezeket nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, még mindig vita tárgyát képezik a kutatóknál.

Röviden: az a kevés viselkedésbeli változás amely az ADH-hoz köthető nem egyértlemű és nem bizonyított. Azt ajánlom, hogy olvasgass kicsit a témában, talán jobban átlátod.

[link]

[link]

[link]

Ui.: a neurohypophysis másik hormonjának, az oxitocinnak ezzel szemben jelentős és bizonyított hatása van, amely az érzelmeket és a viselkedést érintik, inkább ebben a témakörben kutass.

Még valami: elnézést a helyesírási hibákért, nincs erőm leellenőrizni ugyanis hajnali háromnegyed 4 van... Szóval nyelvtannácik legyetek elnézőek!

Viszont ha bárkinek kérdése van nyugodtan írjon!