Miért van szükség a fajsúly nevű mennyiségre, kifejezésre?

Ha úgyis erőt, súlyt számolsz, akkor ha a fajsúllyal számolsz, akkor már nem kell már a grav. állandóval szorozni, mert az már megtörtént (benne van a fajsúlyban).

NB. nem csak a métert használjuk, hanem a mikront, mm-t, km-t, fényévet, stb., amikor már egy konstanssal szoroztunk, hogy kényelmesebb, átláthatóbb legyen.

Istenigazából olyan mértékben átjárható egymással a fajsúly és a sűrűség, hogy külön egységre nem is lenne szükség.

Ha nem lenne gravitáció.

A sűrűség attól független adat, a fajsúly viszont szigorúan attól függ.

A fajsúly, mint fogalom, régre tekint vissza, amikor még a tömeg és a súly fogalmát nem tisztázták.

Nagyon sok régi szakcikket olvastam a 20-as, 30-as évekből, ahol szabályosan keveredett a súly és a tömeg fogalma.

Valójában régen mindent súlynak mondtak.

Ez igazából a számszerűsítésekben nem is jelentett nagy gondot, mert az SI előtt az erőt kilopondban (kp) adták meg, és így gyakorlatilag az erőmennyiség mérőszáma azonos a megfelelő súlyú test kg-ban mért tömegének a mérőszámával.

Sőt korábban még mértékegységeket sem adtak meg. Csak annyit mondtak, hogy "a vas fajsúlya 7,7"

Létezik egy olyan dokumentumfilm-sorozat, az a címe: Magyar elsők.

Annak az egyik alrésze: Az első magyar érettségi.

Valamikor az 1860-as években volt. Abban felolvassák a matematika érettségit, és a fönn leírt mondat abban hangzott el.

Régen láttam ezt a filmet, talán még a 90-es években adták az M1-en vagy a Duna tv-n.

A youtube-on sajnos nincs fenn, de azt mondják, aki ügyes, az valahonnan elő tudja keríteni.

Na tehát a dolgok lényege az, hogy pl. a vas esetében a fajsúly 7,7 kp/dm^3. Sűrűsége pedig 7,7 kg/dm^3.

Azaz a mérőszámok ugyanazok. Az SI rendszer szerint pedig azt kéne írni, hogy a fajsúly 77 N/dm^3.

A fajsúly fogalma tehát igazából hagyományként maradt meg az utókornak is. De használják ennek ellenére a mai napig.

Ennek oka érthető, ha pl. azt tekintjük, hogy a mérnöki számításokban nagyon sok minden a súlyra van visszavezetve.

A különböző gépszerkezeteknél u.is nem a tömeg a lényeg, hanem a súly.

A szilárdsági méretezések során is azt kell meghatározni, hogy mekkora geometria szükséges amely a mértékadó terhet elbírja.

Aztán persze nagyobbat választunk, mert a szabványban az a méret pont nincs. Ilyenkor visszaszámítjuk, hogy az anyag minden egyes mm^2-ére hány N terhelés jut, és ezt összevetjük az ú.n megengedett feszültség N/mm^2-ben számított értékével (amely valamilyen feszültségelmélet alapján kerül meghatározásra a folyáshatárból vagy a szakítószilárdságból).

Aztán persze elég nagy teher volt a gépipar számára átálni az új, SI-rendszerre.

Vannak a fizikában is képletek, ahol elég egzotikus szorzó konstansok vannak. Na ezek abból vannak, hogy a mértékegységek jók legyenek.

Pl. a statikus villamosságtan Coulomb-törvényében is van egy k=9*10^9 N*m^2/C^2 szorzó, a mértékegységek miatt.

A gépiparban az egyik legfeltűnőbb ilyen pl. a Brinnel keménységmérés. Ha azt mondják, hogy 220HB az acél keménysége, akkor egy gépésztechnikus pl. tudja hogy lágyacélról van szó.

Az SI-ben számolva viszont kb. 2200 mérőszám jön ki (MPa egységben persze).

Hogy ez ne legyen,

a Brinnel keménységmérés képletét korrigálni egy 0,102-es szorzóval. Ennek mértékegységét nem szokás kiírni, de aki ért hozzá az tudja, hogy kp/N, ami a mértékegység-rendszer átváltása miatt jön be.

Remélem érthető, és pluszt adtam hozzá a kérdéshez.