Agyunk valóban cukorfogyasztásra van programozva, számára ez az egyedüli táplálék?

A szervezeted simán készít cukrot másból. A felesleges cukorból meg zsírt. Ne becsüld alá.

A túl sok cukor fogyasztása valószínűleg az egyik legártalmasabb civilizációs szokás és sok betegség kiváltó oka

"ha cukorbetegek vagyunk,nem ehetünk cukrot" Ezt a hülyeséget honnan szedted???

Fogalmad sincs, miről beszélsz. A vércukor az nem kristálycukor, te butus.

Gyakorlatilag mindent rosszul tudtál ebben a kérdésben.

Házifeladat, nézz utána a vércukorszint alakulásának, esetleg a glikogenezisnek.

Cukorbetegek is ehetnek cukrot, de korlátozott mennyiségben. Aminosavakból is készülhet cukor.

Amire te gondolsz, az a kevés szénhidrát hatására bekövetkező váltás, amikor cukor alapú üzemről zsírüzemre vált a szervezet. Az idegrendszer és a vörös vértestek először szénhidrátot használnak, a cukrokat gyorsan mozgósítható raktárakból veszik elő. Miután ez elfogy, áttérnek aminosavak felhasználására, azaz először cukrot készítenek belőle, és azt használják fel. Végül megérkezik a máj által előállított cukor.

A cukorbetegség az a probléma, amikor vagy kevés, esetleg nincs inzulin, vagy nem látja el a feladatát, ami abban áll, hogy eljuttatja a cukrot a sejtekhez.

Magyarán hiába eszel, éhen halsz a legdurvább esetben.

Ha ennyire még nem durva a dolog, akkor még lehet valamit tenni, nevezetesen adagolni az inzulint, amely lehetővé teszi, hogy a cukrot a sejtek felvegyék.

Azért kell vigyázni a vércukor szintre, mert ha alacsony, akkor kómába esik a beteg és bekrepálhat.

Ha magas, abból ritkán van közvetlenül baj, csak ha extrémen magas, de hosszú távon már nagyon káros az erekre, megvakul a paciens, meg hasonlók.

Szóvak ez a cukorszabályozás betegsége, amit főleg az inzulin végez.

A cukorbetegnek is kell ennie, csak éppen az adagolt inzulinhoz kell passzítania az étkezését, hogy se több, se kevesebb cukor ne legyen a szervezetében, mint ami kell.

Van akinek termelődik elég inzulin, csak nem látja el a feladatát, ilyenkor azt biztatják meg gyógyszerekkel, ezeknek ritkán megy le vészesen a vércukruk, általában mindig magas, néha extrémen is és hosszú távon (de biztosan) teszi tönkre az egészségüket.

Azt szokták mondani, hogy a cukorbeteg ne hízzon el, ami nehéz dolog, mert a fel nem használt cukorból könnyen lesz zsír, meg sportoljon. Ezt annak alapján javasolják, hogy a sportos életmódot élők között kevesebb a cukorbeteg.

Csakhogy aki már az, annak vigyáznia kell, hiszen a mozgás bekavar az energiafogyasztásába, vagyis elfogyasztja a vérében lévő cukrot és nem kap az agy elegendőt belőle, akkor kampec, ha nem pótolják azonnal.

Ha meg eleve nehezen szívják fel a sejtek, mert inzulinrezisztencia következtében ez nem lehetséges, akkor hiába van sok cukor, a sejtek éheznek, így az illető rohadtul lusta, ami részben életmentő reakció, hiszen ha még strapálná is magát, akkor még kevesebb energiája lenne, szóval bonyolult ügy ez és pont az a legfőbb baj, ha az agy nem jut táplálékhoz, akkor befuccsol.

Két fajtája van a cukorbetegségnek:

1, amikor nincs, vagy kevés az inzulin

2, amikor van, de nem látja el rendesen a feladatát.

A cukorbetegség azért is bonyolult dolog, mert nehéz meghatározni a mértékét.

Azt meg lehet tenni, hogy gyakran méri az ember a vércukor szintet, de ezzel nem sokat tudnak meg, mert igazából azt kellene mérni, hogy elegendő e az energiája a betegnek és erre csak következtetni lehet, így kórházban állítják be a gyógyszer, vagy a pótolt inzulin mennyiségét tapasztalt orvosok, de időnként ellenőrizni kell, mert változnak a paraméterek.

#2

"A vércukor az nem kristálycukor, te butus."

Ez mondjuk igaz. Meg az is, hogy a kristály cukor anyagából, a szacharózból (répacukor) glükóz és fruktóz képződik, ezek szívódnak fel a belekben. A glükóz a vérben maga a vércukor, a fruktózt meg a máj glükózzá alakítja.

#4

"Magyarán hiába eszel, éhen halsz a legdurvább esetben."

Mondjuk nem. Az I. típus valóban szokott fogyással járni, de éhhalállal aligha hiszem. (Persze ha azt nem soroljuk ide, ha valami miatt - pl. inzulin túladagolás - túlzottan le nem esik a vércukorszint, és így az agy nem jut elég cukorhoz.)

#6

"Azt szokták mondani, hogy a cukorbeteg ne hízzon el"

Inkább azt szokták mondani, hogy az elhízás növeli a (II. típusú) cukorbetegség kialakulásának kockázatát.

"mert a fel nem használt cukorból könnyen lesz zsír"

Cukorbetegeknél inkább nehezen.

Az idegsejtek cukorfelvétele független az inzulintól.

Az a cukorbeteg, aki nem kezelteti magát, az valóban éhen hal.

Ha nem termel a szervezete inzulint, akkor hiába eszik, hiába van a vérében glükóz, az nem jut el a sejtjeihez és így nem is tudják felhasználni.

Legelőször az agy mondja fel a szolgálatot, kómába esik és ha nincs segítség, akkor vége.

A normális éhhalál természetesen akkor van, ha az ember semmit nem eszik, így egy idő múlva már a tárolt tartalékot is elfogyasztja a szervezet, de a lényeg az, hogy a sejtek nem tudnak glükózt felhasználni, lényegében mindegy, miért.

"Legelőször az agy mondja fel a szolgálatot, kómába esik és ha nincs segítség, akkor vége."

Csak szeretném jelezni, hogy az előző válaszom végén már leírtam egyszer, hogy az idegsejtek glükóz felvétele független az inzulintól. Tehát önmagában amiatt, hogy nincs inzulin, még nem fognak az idegsejtek éhezni.

Ha nagyon leesik a vércukorszint, azt tényleg vezethet kómához, esetleg halálhoz, és itt valóban lényegében éhen halnak az idegsejtek. De ezt nem közvetlenül az alacsony inzulinszint okozza (sőt, mint írtam, éppen az inzulin túladagolás válthat ki ilyet többek között).

"a lényeg az, hogy a sejtek nem tudnak glükózt felhasználni, lényegében mindegy, miért."

Az szuper, csak az idegsejteken kívül én nem nagyon tudok olyan sejtről, ami csak glükózon élne meg, a legtöbb sejt remekül elél mondjuk zsírok bontásával is. Persze ezzel azért vannak gondok, egyrészt egy kicsit macerásabb, másrészt a túlzott zsírbontás ketontestek képződéséhez vezethet (főleg az I. típusnál), ami ketotikus acidózist okozhat. Ez tényleg vezethet halálhoz (többek között az agy károsítása miatt).

(Persze az igaz, hogy a zsírok nagyfokú bontása tényleg a sejtek éhezését jelzi, csak nem (közvetlenül) ebbe az éhezésbe lehet ebben az esetben belehalni.)