Amennyiben a „téridő" elnevezés egy matematikai modell vagy ha úgy tetszik matematikai fogalom akkor a gravitációs hullámok hogyan terjedhetnek egy matematikai fogalom vagyis a semmi hullámaiként?

A téridő egy matematikai fogalom egy létező jelenségre.

A gravitációs hullámok ebben a létező jelenségben terjednek, és nem a semmiben.

Bár... elképzelhető, hogy a semmiben is tudnak terjedni.

Az elektromágneses hullámok viszont valószínűleg csak a téridőben tudnak terjedni, a semmiben nem.

A második kérdésed nem értem.

Pl. a hanghullámok ugye közegben terjednek. Ahogy terjednek, közben a közeg is hullámzik velük együtt. Mi ezzel a probléma?

"a tér semmiképpen nem lehet egyenlő az einsteini ürességgel"

Ez így van, mi ebben az újdonság?

A térnek tulajdonságai vannak, ezekből már sok ismert. Nézz utána.

Hogy jól értsük, vegyünk inkább egy klasszikus fizikai példát.

Először is van egy tér. A tér egy matematikai absztrakció. A különböző tárgyak rendelkeznek egy sajátos tulajdonsággal – pozíció – és ezt írjuk le egy matematikai absztrakcióval, amiben definiálhatóak olyan szintén absztrakt fogalmak, mint pl. a távolság, irány. Pl. a távolság is absztrakt fogalom. Nem tudsz bemenni a boltba, és venni három métert. Tudsz venni valamit, aminek a hossza három métert, de három métert magát nem tudsz venni, mert az egy absztrakció, azt fejezi ki, hogy a különböző tárgyak pozíciói, mint tulajdonság, milyen viszonyban vannak egymással.

Az autó viszont fizikai dolog, anyagi természetű, van neki tömege, színe, hőmérséklete. Anyagi természetű, konkrét.

Az autó tud haladni a térben. Hogyan? Hát úgy, hogy az autónak a pozíció nevű tulajdonsága változik. Időben egy adott pont pozíciója és az autó pozíciója ebben a matematikai absztrakcióban értelmezett távolság, esetleg irány összefüggésében növekszik, vagy csökken.

A gravitációs hullámok téridőben való terjedése ugyanígy értelmezhető marad. A gravitáció a relativitáselméletben a téridő görbülése. A gravitációs hullám ennek a téridő görbületnek a hullámszerű terjedése. A téridő görbültsége meg ugyanolyan jó definiálható fogalom a téridőben, mint a távolság és az irány a térben.

Kedves Kérdező.

Már írtam, nem kéne ezt erőltetni.

Valahol ott egy nagy rés vagy az ismereteken, vagy a megértésükön. Ez már a fénysebesség abszolút voltát kétségbe vonó kérdésnél is kiderült.

Kár teóriákat felállítani addig, amíg a teóriához nem ismert minden, amit már ma biztosan tudunk. Először ezeket kéne pótolni.

Amíg egy jelenség definiált fogalmi megnevezése keveredik a fejben a jelenséggel magával és értelmezésileg nem sikerül szétválasztani a két dolgot, addig kár mélyebbre ásni a fizikában.

Mert a világ úgy működik, hogy egy jelenség megértéséhez a jelenség tulajdonságainak megértésén keresztül vezet az út. És olyan nincs, hogy kihagyunk néhány lépést, majd ezen ismeretek nélkül szeretnénk megérteni a szóban forgót.

Egyébként ez elején a hasonlat nem "vicces" volt, hanem próbálta hétköznapi dolgokon keresztül megértetni veled a probléma lényegét. Hogy miért nem érted. Sajnos nem sikerült, még azt is félreértetted.