A földi élőlények szén alapú robotok?

Tulajdonképpen igen, kezelhetőek így is.

de az egy kicsit erős párhuzamba állítás hogy a mesterségesen létrehozott robotok pedig "szilicium alapúak" lennének.

Honnan tekintesz valamit robotnak? Akár egy szélmalom is tekinthető robotnak, hisz megfelelő formában közölt energia felhasználása közben (szélenergia, a légkör kinetikai energiája), végez el egy előre meghatáropzott feladatot. Nevezetesen a malomkövek között a búzaszemek megörlését. Mindezt úgy hogy csak téglából, fából, és kőből, vas szegekből áll az egész.

Az már egy sokkal magasabb szintű szervezettsége a robotoknak, mint amik az MIT laborjaiban elkészülnek, és képesek ajtókat kinyitni, meg tanulni.

De a robot az simán csak egy gép, ami valamilyen energia felhasználásával valamilyen feladatot lát el emberi közreműködés nélkül. (na ez is vitatható...a mosógép is robot, mégis sok emberi közreműködés kell egy mosás elejétől a végéig elvégzéséhez).

Sőt, ha te úgy oldod meg az elektronikát hogy nem szilicium csipeket használsz, hanem valami más félvezetőt, akkor végképp nem csak szilicium alapúak lehetnek a robotok. Akár egy citromba szúrt elektród pár is meghajthat valamilyen nagyon kis teljesitményű villanymotort.

De visszatérve a kérdéshez: Az élőlények valóban tekinthetőek szén alapó robotoknak. Ha szétszeded őket molekuláris léptékben, akkor áramkörök, jelzőrendszerek, szigetelő rétegek, információ kódoló, és másoló rendszerek fognak feltárulni előtted. Csak ezek nem elektromos áram járta dolgok lesznek, hanem nátrium és kálium ionok áramlásával, ozmózissal, diffúzióval, enzimatikus katalizátorokkal működő gépek lesznek.

És hogy lehetséges-e mesterségesen szén alapú élő rendszereket megalkotni. Olvass utána a szintetikus biológiának, le fog esni az állad.

Ez kicsit erre hasonlít:

„Jézus tudott a vízen járni. Az uborka 90%-a víz. Az ember 80%-a víz. Én tudok uborkán járni, tehát 90%-ban Jézus vagyok és 82%-ban uborka. Jézus 73,8%-ban uborka.”

> A földi élőlények szén alapú robotok?

Igen… De mégsem. Kétségtelen, hogy az élet egyik fő építőköve a szén, de ezen kívül rengeteg kémiai folyamat eredménye, így rengeteg más kémiai elemé, molekuláé is. Sőt mivel – ahogy a fenti viccből kiderül, még ha hibás adattal is – az ember több mint fele víz – kb. 50-70%-a nemtől, életkortól függően –, inkább vagyunk víz alapú robotok, vagy hidrogén és oxigén alapú robotok.

> Tehát lényegében biológiai robotok?

Igen… De mégsem. Ahogy egy 3 kg-os farönk nem azonos egy asztallal, úgy mi is többek vagyunk, mint robotok. A többlet a komplexitásban keresendő. Mitől másabb egy élő ember egy halott embertől? Mitől másabb egy ember, a vele azonos mennyiségben kimért atomoktól? Ott a hidrogén és az oxigén. A víz hidrogénből és oxigénből áll, mégis teljesen mások a tulajdonságai, mint a két elemnek külön-külön. Miért? A kulcs a rendben, rendszerben keresendő. Kissé filozofikusabb megközelítésben, az embert – meg nagyon sok mást – nem annyira az összetevői, sokkal inkább az összetevők közötti viszonyok határoznak meg. A víz bizonyos tulajdonságait sokkal inkább az határozza meg, hogy az azt alkotó elemek között kovalens kötés van, hogy a két hidrogénatom egymással. 104,45°-os szöget zár be, meg az ezekből származó mindenféle következmény, mint az, hogy milyen atomokból épül fel.

> Az ember jelenleg csak Si-alapú robotokat képes létrehozni

Ez sem teljesen igaz. Hol kezdődik egy robot? A robot egy gép. Gépet lehet építeni mindenféle anyagból, mechanikus úton is. Pl. a habverőm – lánykori nevén háztartási robotgép – nem nagyon tartalmaz szilíciumot. Lehet bármiféle számítógép, félvezető nélkül is robotot építeni, maximum nem tud annyit. Oké, kétségtelen, hogy egy tisztességes robotban van valamiféle félvezetőkre épített vezérlés, ami leginkább szilícium alapú, de ott is pont a nem szilícium atomoktól válik az anyag félvezetővé.

> lehetséges, hogy valamikor biológiai robotokat is képes lesz létrehozni

Elviekben igen. De hogy éltet hozzunk létre? Attól nagyon messze vagyunk. Szén alapú elektronikát lehet csinálni. Pl. szén nanocsövek lehetnek fémes vezetők és félvezetők attól függően, hogy a grafén hogyan van feltekerve, tehát elvileg lehet félvezetőket, vezetőket, így lehet áramkört alkotni belőle. Az más kérdés, hogy ennek semmi köze az élethez, meg hogy a gyakorlatban ez nem praktikus (értsd, nem olcsó).

Robotnak a fehérjék nevezhetőek. Ott nagyon konkrétan egy DNS láncból kódolódik az RNS majd a fehérjét összelegózza egy enzim, és a térszerkezete alapján zseniális módon magától összeáll egy kis robotocska.

Ezek aztán ezerféle feladatot képesek elvégezni, köztük a DNS másolását, ami lássuk be, elképesztően komplex folyamat.

Nézzétek meg ezt:

[link]

...annyiban még egyébként durvább a helyzet, hogy a fehérjék és enzimek csak véletlenül Brown mozgással találkoznak a céljukkal. Nem odaúsznak! Ezért számomra egy csoda, hogy hogy a francba élnek a sejtek. Többek között a látásunk is ezenek alapul, nem tisztán elektrokémiai folyamat.

Tehát a fehérjék hasonlítanak legjobban a robotokra. Megadott célra készülnek, megadott programmal.

Viszont pl egy vírus alig több ennél! Ebből már egyértelműen látszik, hogy egy élőnek nevezett sejt is csak komplexitásában tér el. Mitől élőbb egy neuron bennünk, mint egy fehérje?

Szerintem helytálló az analógia. Bizony szén alapú gépek vagyunk.

Amint képesek leszünk tökéletesen, sőt, önfejlesztően önreprodukáló robotokat gyártani, elfogadom az analógiát.

Csak ha lesz ilyen robot, akkor a mi időnk lejárt.

Majd a replikátorok :D

Amúgy a szénrobotok komplexitásával nehéz versenyezni.

Tényleg csak a nanotechnológia vehetné fel a versenyt.

...de egyszerűen a fehérje robotok annyira de annyira hatékonyak és zseniálisak, hogy nehéz lesz felvenni a versenyt.

Tényleg arról van szó, hogy képzeljetek el egy hogy maga a kód mint fizikai LEGO elem, egyszerűen a kémiából következően magától összetekeredik és összeáll egy KUKA-robot.

Nincs benne program, nincs benne vezérlés, nincs benne semmilyen tudatosság, mégis képes ellátni azt a bonyolult feladatot amit a videóban is linkeltem.

Az evolúció pedig tökélyre fejlesztette, hiszen minden mutáció a kódban egy kicsit a fehérje térszerkezetét is megváltoztatja, ezáltal a funkcióját is.

Így alakult ki például egy olyan fehérje ami fluoreszkál ha feszültséget érzékel a membránban.