Legyen egy egyenes aljú, de furcsa alakú test. Ha a tömegközéppontja az alátámasztási felületen belülre esik, akkor nem dől fel, de hogyan lehet ezt helyesen indokolni?

Vagyis arra gondolok, hogy világos, hogyha belül esik akkor az erőknek van olyan eloszlása, vagy olyan megoldás létezik, amiben s test egyensúlyban lehet, de mi garantálja, hogy valóban ez a megoldás a jó? Elvileg olyan megoldás is van, amikor forgatónyomaték lenne, de ezt miért zárjuk ki?

ui: egyáltalán a valódi eloszlást a felület mentén milyen erőtörvényekből lehet levezetni? Csak e eredő erőket és forgatónyomatékot tudjuk, avgy a test alakjának függvényében az infitezimális erők eloszlása is kiszámolható? Ha igem akkor hogyan?

A wiki példában ez a statically indeterminate (or hyperstatic) álapot csak azért lehet mert a B pontnak halál pontosan az AC egyenesbe kell esnie, ha kicsit alatta lenne, vagy felette, akkor máris megoldható lenne, ez tehát ilyen "elfajult" eset. Nekem az a gyanúm, hogy az ilyen hiperszatikus állapotok mindig ilyenek, nem? Az én példámban például nem meghatározhatók az erők, aha . felület kicsit rügykös, de ha halál pontosan sík felületről van szó, akkor meghatározható kéne legyen egyértleműen, nem? Vagy van kivétel?