Hogyha az űrben keringene egy holt test, egy idő után ott is ugyanúgy le bomlana?

Lebomlik, csak másképp, mint amit mi itt ismerünk.

A köznyelvi "romlás" vagy "lebomlás" nagyrészt olyan folyamatokból áll, amit baktériumok, gombák és egyéb földi eredetű élő szervezetek működtetnek. Az ilyen folyamatok a világűrben nem működnek: nincs nedvességtartalom, túlságosan hideg van és a kozmikus sugárzás megöl nagyjából minden földi létformát, ha a van Allen-öveken kívül van a holttest.

Ám ekkor is van, ami kitol a szerves anyagokkal és szövetekkel: a kozmikus sugárzás egy idő után lebontja őket. Itt, a Földön az UV-B a legerősebb ismert sugárzástípus (azt is nagyrészt elnyeli a légkör), de a légkörön kívül az ennél sokkal erősebb UV-C is tompítatlanul jön, nem beszélve az egyenként 10-100 keV közötti energiájú töltött részecskékről, amelyek simán szétvernek bármilyen szerves molekulát akár több mm mélységben is - és amelyek a van Allen-övön kívül szép számmal fordulnak elő.

Hogy az ilyen besugárzás mit okoz a holttesteken, azt hivatalosan még nem tudjuk, mert elméletileg egyetlen nagyobb űrkutatási hivatal sem "hagyott fenn" holttesteket (a valóság persze eltérhet ettől, de az már szinte konteó). Mindenesetre a mélyűrben hagyott holttestek biztos, hogy lebomlanak a kozmikus sugárzás hatására, de hogy pontosan hogyan, arra még nincsenek kísérleti tapasztalatok.

#3, Igaz. Amúgy az űrhajósoknak is problémát jelent majd a mélyűri kozmikus sugárzás.

Ha jól tudom ISS-en vagy a Holdat célzó küldeteseken a látókérgen áthaladó nagy energiájú sugárzás foszféneket okozott. A látóteredben lévő felvillanások, amint a látókergedet stimulálja valami.

Szerintem idővel a fagyott anyagban az erős sugárzás szétbombázza a fehérjéket, DNSt, lipideket...de a magas víztartalom és a hideg miatt egyben maradna egy fagyott hamuszerű képlet. Amit a mikrometeoritok szétkapnak az évtizedek alatt.

Itt egy példa erre:

[link]

#3 -al és #4 -el értek egyet.

A sugárzás a szerves anyagokat szedi szét egy két év alatt.

A maradékot a mikrometeorok elbontják évtizedek alatt.

A kívülről összeroncsolódott tömör fémdarabokat meg nagyon nagyon hosszú idő alatt.

De a testre visszatérve, mondjuk űrruhás testre. Űrruhával együtt pár év alatt szétfoszlik. A foszlányok esetleg sok sok idő elteltével belépnek a légkörbe és elégnek.

Kivéve ha alacsony föld körüli pályán van a test, ahogy előző írta a Van Allen öveken belül.

Itt a sugárzástól kevésbé bomlana viszont egy másik tényező lép fel a fékeződés!

Ilyen pályán néhány év vagy évtized alatt lefékeződik annyira hogy belép a légkörbe és kb 99.99% -ban elég.